Géplakatosból az év borásza 2009. június 06. 10:36
Bock József: Kóstolgassuk, a bor magáért beszél
Bock József fiatalon nem akart szőlővel foglalkozni, ezért inkább szakmát tanult, lakatos lett, de hamar kiderült, hogy tovább kell vinnie a családi vállalkozást. 81-től borászkodik, sorra veszi a termőföldeket, és mindig egy újabb díjjal tér haza. Ma a pincészetét a legjobb öt közé sorolják.
Tulajdonképpen ez volt az a terület, ahol kezdődött az én szőlészkedésem, borászkodásom. Hát ez egy fél hektáros terület volt, de 1850-ben ez már a családé volt. 1946-ban elvették, aztán 58-tól vásárolta vissza az apám ugyanezt a területet, és így kezdődött. Sajnos ő 81-ben meghalt, és akkor vettem át ezt az ültetvényt úgy, hogy valamit tudtam már szőlőművelésből, valamit nem, de aztán a 90-es évek rákényszerítettek arra, hogy intenzíven termeljünk, jó minőséget produkáljunk. S ma pillanatnyilag a fél hektárból most 65 hektár szőlőterülettel rendelkezünk - mesélte Bock József.
Bock József azt mondja, hogy ez a 65 hektár nem hullott az ölébe 1975-től már foglalkozott szőlőoltvány termeléssel is, és szépen lassan, fokozatosan vásárolta a területeket. Birtokán 90%-ban kékszőlő terem, és évente kb. 500 000 üveggel palackoz. Ahhoz, hogy a 65 hektár az övé lehessen, minden fillért félre tettek, és családjával együtt dolgozott a földeken.
És miért nem lett kész, akkor miért nem lett máma befejezve? Holnap föl kell jönni, és le kell kaszálni!
Bock József szigorú vezetőnek tartja magát, de azt mondja, hogy egy ekkora céget nem is lehet másképpen irányítani. Nem sokat van az irodájában, de a megbeszéléseken minden emberének kötelező a megjelenés.
József rendszerint korán kel, és bizony sokszor ő is kiveszi a részét a kétkezi munkából. Ha kell, akár kacsolni is beáll - ő is vágja az oldalhajtásokat.
A munka után autóba ültünk, de nem jutottunk messzire, mert leállt a motor, így a maradék utat vontatva tettük meg. Végül csak eljutottunk a családi pincéhez.
Volt egy alkalommal, de hát többször is előfordult, hogy mentem, és kiselőadást tartottam, és mondom a feleségemnek, hogy mi a téma, és mondja a feleségem, hogy azt is mondd el, ne csak dicsekedjél, hanem mondd el azt, hogy mit csináltunk, hogy permeteztünk, én, mint gyenge nő, vittem neked két vödörrel a permetszert, a permetes vizet öntöttem a motoros kannával. És ilyenkor mindig azt mondom, hogy: de hát arra senki sem kíváncsi. Miért beszéljünk erről, mikor mindenki a szépet szeretné hallani."
A kezdet tehát nem volt egyszerű. Mikor József apja meghalt 1981 januárjában, rádöbbent arra, hogy az egy hektár szőlőt neki kell majd megművelnie. A család és a barátok segítsége mellett szépen lassan beleszeretett a borászkodásba, de a legnagyobb lendületet az adta, hogy az első bora, amit 81-ben készített, rögtön helyi, megyei és országos győztes lett.
Az üzlet annyira beindult, hogy ma már József egész családja a borászatban dolgozik. Felesége és lánya a tanári pályát cserélte el a családi vállalkozásra, míg fia már eleve borásznak tanult. Veje és menye pedig mint kereskedő és marketinges erősíti a csapatot. Rajtuk kívül pedig közel 60 ember dolgozik József keze alatt. De azt senki nem gondolta volna, hogy József gépészből élvonalbeli borász lesz.
Mivel láttam azt, hogy a szőlővel mennyi munka van, én elsősorban olyan szakmát választottam, ahol télen meleg, nyáron meg hűvös volt. Ezért először szakmát tanultam, lakatos lettem, majd elvégeztem a gépipari technikumot, és ugyan annál a cégnél végig dolgoztam 1992-ig.
József azt mondja, hogy annak ellenére, hogy szakmát tanult, itt Villányban a szőlészkedés, borászkodás, presztízskérdés volt. Az orvostól a segédmunkásig mindenkinek szőlője volt, amiből bort készített, később eladott.
Én gyerekkorban nagyon nem szerettem a szőlőt, de ahogy korosodtam, először is ugye a biztos pénzt láttam a szőlőben, a borban. És hogy úgy mondjam, Zsiguliban lehetett számolni akkor az éves árbevételt, és az egy jó dolog volt. És ma már elsősorban nem ez érdekel, mert nagyon szeretem a szőlőt, és a szőlővel való bíbelődést, és természetesen a borászatot is. A bort meg imádom.
És akkor most vissza a családi ültetvényre. Szerencsénk volt, mert kifogtuk a jó időt, legalább 30 fokos meleget. Az emberek sapkában, nyakukon vizes törölközőben dolgoztak.
Jó meleg van ma is, befűtöttek.
És most át az Ördögvölgy dűlőhöz, ahol József legnagyobb, 16 hektáros szőlője van.
Ez a dűlő, ez az Ördögvölgy dűlő, ez, hát olyan 99-ben kezdődött ennek az élete. Ez korábban, úgy a 60-as évekig művelve volt, de nagyon sok dimb-domb volt benne, kis erdőterületekkel. És a 90-es évek végén egy páran megvásároltuk ezt, és tulajdonképpen 2000-től kezdtük meliorálni. És a meliorálás, az ugye egy csomó földdel jár, és durván olyan 1 millió köbméter föld lett megmozgatva.
József azt mondja, hogy az itteni klíma speciális és kitűnően neveli a szőlőt, mert a völgy sajátja, hogy beszorul a meleg, és kora reggeltől késő estig süti a nap az észak-dél irányú dűlőt.
Nekem az első nagy borom itt 2006-ban volt, mint pinot noir többek közt, innen jött tulajdonképpen a Magnifico két tétele. De ezek most még fiatal borok, fiatal szőlők, fiatal ültetvények. Azt gondolom, hogy ez majd 15-20 év múlva, amikor a szőlő már igazán jobb minőséget tud produkálni, mint az első 10-15 évben, akkor fogjuk tudni bebizonyítani igazán, hogy mennyire nagy dűlő ez.
József azt mondja, hogy szerencse is kellett ahhoz, hogy ma már a szállodák és éttermek is forgalmazzák a borait.
Amikor elkezdtem én palackozni, ez 87-ben volt, akkor már jelentkezett szálloda a borainkra, és 92 volt az, amikor bekerültünk Pestre, a budapesti gasztronómiába. Azzal tudott tulajdonképpen meglendülni a borászkodásunk, szőlészkedésünk.
És most vissza az egyik pincéhez. Merthogy kettő van. Az egyik a családi birtokon, a másik a panziója alatt. Mi most az előbbit nézzük meg, ami kb. 50 m hosszú.
Én minden évben szőlő területeket vásároltam, egy kicsit növeltük a pince kapacitásunkat, fúrtuk itt a pincét, hosszabb pincét csináltunk, úgy, hogy ez egy olyan 100 hektós pince volt, 94-95-re 300 hektót tudtam tárolni benne, mert tudtunk a föld alatt fúrni. Ma pillanatnyilag olyan 500 hektót tudunk benne tárolni.
Bármerre nézek, nemes penészt látok, ami József szerint azt jelenti, hogy megfelelő a páratartalom. Ez neveli, érleli jól ugyanis a palackos és a hordós borokat. És itt vannak az úgynevezett trezorok is, ahol a család a megmaradt, vagy a forgalomba nem bocsátott borokat őrzi.
És itt vannak a trezorok jobbra-balra még, de ezek már fiatalabb trezorok. Itt tulajdonképpen olyan 500-600 palack fér el ezekben a boxokban. Itt azokat a borokat tesszük be elsősorban, amelyeket nem akarunk forgalomba hozni, tehát maradék 500 palackokat berakunk ide, és elő-elő veszünk egy-egy palackot belőle... hát persze...
Mikor a válságról kérdezem, azt mondja, őt is keményen érinti, mivel neki is vannak hitelei. De azt mondja, ahogy ők, borászok, tanulták a borkészítést, a magyarok úgy tanulták a borfogyasztást, és igényük is lett a minőségi borokra. Ezért bízik annyira abban, hogy továbbra is, még a válság idején is fogynak majd a borai.
Mi most a pincészet zászlósborát, az egyik cuvée-t kóstoljuk, ami már nagyon sok versenyt megnyert.
Ezért ma már sokkal több energiát kell fordítania a marketingre, különösen az export miatt, ami forgalmának csupán 10%-át teszi ki. Borait Kaliforniában éppúgy kedvelik, mint Kínában vagy éppen Angliában.
Az elmúlt 20 év az arról szólt, hogy felépítjük magát a gazdaságunkat, és most a következő 15-20 év arról kell, hogy szóljon, hogy komoly marketing munkába kell fognunk. Én azt látom, hogy Magyarországon kevés marketing szakember van, mi, jómagunk pedig nem értünk a marketinghez. - itt kivágunk két mondatot - Az első marketing, amikor mi a 90-es években megjelentünk a borainkkal, az tulajdonképpen a szájhagyomány volt.
És akkor most át a másik pincébe, ami inkább egy pincerendszerhez hasonlít, és az előzőnek legalább a tízszerese. Itt már a fiatal borokat tárolják, több mint ezer barrique hordóban.
Amit itt most mutatok, ezt tulajdonképpen 4 ütemben csináltuk ezt a pincerendszert és a vendéglátást. 94-96 volt az első ütem, amikor tulajdonképpen megcsináltuk azt a boltozott pincét, mire 96-ban elkészült, addigra ki is nőttük. Aztán 98-99-ben a vendéglátással foglalkoztunk, azt bővítettük egy kicsit. Panziót építettünk, és összekötöttünk két épületet a föld alatt, hogy tudjunk tárolni. Ezt is kinőttük 99-ben.
2002-ben csináltuk a következő ütemet, itt vagyunk most. Itt pillanatnyilag 1000 hordó van, összesen 1200 barik hordóm van.
Ezek a hatalmas tartályokat a pincészet legújabb szerzeményei. Egy ilyen már arra is képes, hogy a szőlőmagot is kiválassza a szemekből, amiből aztán a későbbiekben szőlőmag olajat készítenek. De a legjobb, hogy ezek a tartályok már a helyi szőlőfeldolgozást segítik az erjesztéstől a palackozásig, így a 2009-es szüret utáni munkák nagy része már itt történik.
Hát ez egy elég komoly beruházás. Ennek a költsége nemcsak a tartályok, nemcsak az épület, hanem egyéb munkák is, amit mondtam, a hűtésfűtés rendszer, ezen kívül egy palackozó gépsort teszünk be, ez mind 800 Millió forint, tehát itt most összeszedjük a gatyamadzagot, hogy úgy mondjam, és igyekszünk itt ezt úgy megcsinálni, hogy szép legyen, jó legyen, és hasznos is legyen.
József azt mondja, hogy a borászat, a pince és a panziója éves árbevétele nettó 1 milliárd forint. 2007-ben az év pincészete, és az év borásza díjat is bezsebelte, de ő ezzel nem elégszik meg.
Mint gépész, folyamatosan a korszerűsítésen, a legjobb technológia beszerzésén dolgozik, és titkon azt reméli, hogy unokái is tovább viszik majd ezt a virágzó családi vállalkozást.
Azt szoktam mondani: Kóstolgassuk, a bor magáért beszél."