Unokáink sem fogják látni... 

Unokáink sem fogják látni... - 225. adás 2009. augusztus 21. 18:00

A Parlament és a Tőzsdepalota

A Parlament és a Tőzsdepalota (az eddigi MTV székház) alaprajzában és sok minden másban hasonlít egymásra. E két épület kevésbé ismert részeibe is elkalauzolja a nézőket a műsor.

 

Először a Parlamentet tekintsük meg.

Íme Budáról, ahogy mindenki ismeri, és a Kossuth Lajos térről, ahogy szintén ismeri mindenki. Itt látható a Kossuth szobor, amelynek a helye a múlt században még szorosan a Parlamenthez tartozott. Majd meglátják, miért. Ha a Kossuth szobortól kamerával a Parlament felé igazítok, látható egy furcsa, köralakú, kútszerű építmény kovácsoltvas ráccsal lefedve. És ha ettől az építménytől átigazítunk a Parlament Kossuth téri főhomlokzatának másik oldalára, akkor egy pontosan ugyanilyen építményt látunk a parkban. Ez ugyanolyan távolságra van a Rákóczi-szobortól, mint a másik a Kossuth-szobortól. Nem véletlenül mondom mindezeket a dolgokat. A szobroknak és ezeknek az építményeknek közük van egymáshoz. És közük van azokhoz a dolgokhoz, amiket a Parlament folyosóin látunk. Például ehhez a rácshoz itt, és az alatta lévő műszerhez, amin pontosan leolvasható, hogy a Parlamentben 20 fok van.

Önök az országgyűlési tudósítások során készült televíziós felvételekről biztos ismerik már a 38-as termet, ahol az Alkotmányügyi Bizottság szokott ülésezni. De azt nem vették talán észre, hogy itt is van a falon egy rács. És ha ehhez a rácshoz közelebb megyünk, akkor átlátunk egy másik terem, vagy folyosó ajtajáig. Vagyis a terem mögött a falban valami nagy üres térség van. Ez itt a Vadászterem. Nagy fogadások színhelye. Én biztosan kifogásolnám, hogy ha valaki festményekbe rácsokat építene, csakhogy itt a rácsok voltak meg előbb. Ilyen rács van fönt is, lent is, és ezekben lamellák, amelyek külön-külön működtethetők. Ezek mind-mind a Parlament fűtés-hűtésrendszerének részei. Becsukhatom a fölsőt, akkor az alsón áramlik a levegő. Becsukhatom az alsót, akkor a fölsőn. Aztán különböző ajtók mögé bekukkantva kurblikat látunk, csappantyúkat, csapóajtókat, melyek oldalt vagy fölfelé nyílnak, és köztük radiátorokat, amelyek az áramló levegőt föl tudják melegíteni. Ha megtekerem a kurblit, fölül kinyílik egy csappantyú, és az egyik szintről a levegő a másik szintre távozik. Közben a fűtőtestek között fölmelegszik. Természetesen csak akkor, hogy ha fűteni kell. Egyébként a csappantyú bezárásával a friss levegőt egy másik légfolyosón közvetlenül a termekbe irányítják.

Ez itt a kupolaterem. Ide túristacsoportok is bejuthatnak. De feltehetően nem veszik észre, hogy a hatalmas tartópillérek között a márványpadlóban rácsok vannak. E rácson át áramlik a hideg vagy meleg levegő a Kupolaterembe. Fölfelé igazítunk a kamerával, és látjuk a Kupolaterem mennyezetét. Íme az összefüggés: az elhasznált levegő a kupolán, a csilláron át távozik. Íme, kamerával a csillárban ülve a padlórácsok egyike. A csillár fölött látható építménykén keresztül távozik a levegő a kupolatérbe, és onnan tovább. A Kupolaterem fölött még egy óriási terület van, egy hatalmas üres kupolatér, amelyben lépcsők vezetnek a magasba. Vallják be, Önök sem állhatták volna meg, hogy ezeken a lépcsőkön fölmenjenek a Parlament kupolájának tetejébe. Mi se hagyhattuk ki. Így hát fölülről láthatják a nemrégiben újra elhelyezett bádogvitézt és Budapest panorámáját. Maradjunk, időzzünk két felvétel erejéig itt a kupola tetején. Nem rossz a kilátás, ugye?

A szellőzőrendszer pályázatát 1885-ben írta ki, és 1886-ban bírálta el dr. Wartha Vince és Wittmann Ferenc műegyetemi tanárok részvételével a gépészeti berendezésekkel foglalkozó albizottság. Egyébként a zsűriben építészeti szakkérdésekben Ybl Miklós nyilvánított véleményt. A pályázat nyerteséről sajnos semmi többet nem tudok, mint a cég nevét: Zellerin M. Rt.

Külön köszönet a kalauzolásért az Országház Építészeti osztálya vezetőjének, Menyhártné Diószeghy Györgyinek. Ő mutatta meg azt a Parlamentben őrzött nagy könyvet, amelyben az Országház építéséről való minden tudnivaló látható alaprajzokkal, metszeti rajzokkal adatokkal. Ebben van egy kép, amelyen látható a Parlament és balra a Balassi Bálint utcai szolgáltató épület alaprajzának foltja. Jól megfigyelhetők a Kossuth és Rákóczi szobor helyét az Országházzal összekötő folyosók, illetve alagutak. Eredetileg a folyosók egy-egy szökőkútban végződtek, amint ezt a pinceszint eredeti tervrajzán jól láthatják. A szobrok elhelyezése kedvéért az alagutakat lerövidítették, s akkor építették a két kovácsoltvasrács-búrával fedett kutat, amelyeket már mutattam az előbb. A friss levegő ezeken át áramlik a Parlamentbe az először csak három ágra bomló folyosórendszerbe. A zöld és kék elszinezést figyelve tanulmányozható a levegő útja, amely eredetileg a szökőkutakon keresztül került a Tisztelt Ház alá. Egyszer a Parlamentben ülve friss szénaszagot éreztem. Kimentem a Kossuth térre, és láttam, hogy éppen kaszálják a füvet. Így jöttem rá az összefüggésre. És akkor elhatároztam, ahogy lesz rá időm, filmre veszem ezt a csodálatos fűtési rendszert, hogy Önöknek bemutathassam.

Ha belenézünk az egyik kútba, látunk egy csúszdát, amin nagy melegek idején jeget engednek le, hogy lehűtse a levegőt. A csövek - az egykori szökőkutak helyett - vizet porlasztanak a térbe, hogy a levegő páratartalommal dúsítva áramolhassék tovább.

Itt van tehát a lerövidített folyosó, és a hármas alagút, amit az előbb az alaprajzon láttak. Innen, ebből a gyönyörűen kiképzett téglaalagútból jutunk tovább. A rendszer egy része hosszú ideig nem volt látható, mert itt-ott elfalazva légópincének is használták a folyosókat a II. Világháború idején. Erre utal az a kettős cső ott szemben. De erről majd később. Nemrégiben bontották ki a légópince falait. Folyosók hálózata kígyózik az Országház alatt, téglával pompásan kirakott folyosók. Íme egy bálterem nagyságú elosztótér, amelybe ventillátor is szivattyúzza a levegőt. A mennyezeten cső halad. Ez a cső nem tartozik eredetileg a Parlament fűtés-hűtésrendszeréhez, ez a légópince-kor tartozéka. Kis szűrőkön jött a bepumpált levegő az óvóhelyre. Már ez is múzeumi tárgynak számít: a csövek, a kurblis szivattyú és a szénszűrők, amelyek a levegőt megtisztították. Ez itt egy oldalsó fölszálló légút az egyik félkör alakú folyosórendszerben. Azért félköralakú, mert követi a Képviselői Ülésterem alakját.

Természetesen - miután az Alsóház és Felsőház, vagyis mai használattal a Képviselői Ülésterem és a Kongresszusi ülésterem egyforma - teljesen azonos, szimmetrikus a rendszer. A ventillátor egyidős az Országházzal, és ugyanolyan jól működik, mint amikor ide elhelyezték. Az egyik kinyitott csappantyún keresztül a Képviselőház alatti fűtőtérbe látunk. A fűtőtestekbe a meleg a Balassi Bálint utca 1. szám alatti házból érkezi. Vagyis ez volt az ország első távfűtése, de talán egész Európáé is. A fűtőtér fölött a felmelegített levegőt tepsik várják, amelyekbe vizet öntenek, ha ez a páratartalom növelése miatt szükséges. A hideg és meleg levegő egy boltíves nagy terembe kerül. Ez a keverőtér. A mennyezetről egy rácsot eltávolítottunk, hogy Önök még jobban átláthassanak. Így jut a keverőtérből a levegő az ülésterembe. Ez a gyorsírók asztala melletti rácsok egyike. Íme. Vagyis megmutattuk, hogyan kerül a párával dúsított vagy jéggel lehűtött, vagy fűtéssel fölmelegített levegő a Parlament különböző régióiba - például a képviselői üléshelyek alá ezeken a rácsokon keresztül - a Kossuth Lajos térről a parkban elhelyezett két levegőztető kútból. A kamera igazításából már sejthetik, hogy az elhasznált levegő távozásának útját mutatom. Ez a Képviselőteremben is a csillár. Íme, most beülve ebbe a csillárba, látják az üléshelyeket, s azt is, hogy a nagy csilláron át merre távozik a levegő a szép, ívesen kiképzett folyosókon át. Közben az az állványka a kisebb csillárok leeresztésére szolgál, ha javítani kell azokat. A kiáramló levegő egy óriási kútba kerül ismét, amelyet – a pesti bérházak világítóudvarai, lichthófjai után nevezhetünk talán lufthófnak, levegőudvarnak. Ott érkezik be a levegő a csillár felől, és ahogy lehűl, alul van módja ismét a Parlamenten kívülre kerülni. Ha ventillátorok segítik a friss levegőt bejutni, természetesen az elhasznált levegő kiszivattyúzását is segíti ilyen szerkezet. Ezen a rácson át szellőzik a Parlament. Itt jut ki az elhasznált levegő a Duna felőli oldalon. És ezzel rendhagyó parlamenti sétánk véget ért.

A Parlament épületétől nem messze van – mint Önök is jól tudják – a Szabadság tér, és rajta az egykori Tőzsde Palota, a Magyar Televízió épülete. Külsejének tatarozása befejeződött. Itt mellette egy pontosan ugyanolyan kutat láthatunk, mint amilyeneket a Parlament előtt. Ugyanis a Magyar Televízió fűtése és hűtése ugyanazzal a módszerrel készült, mint a Parlamenté, csak éppen nem maradt belőle semmi. Nem a Zellerin M. Rt. nevű cég, hanem Knuth Károly vállalkozó nyerte el itt 10 ajánlattevő közül a pályázatot, a megbízást. (A Televízióról, vagyis a Tőzsdéről minden alaprajz, metszeti rajz fennmaradt, így akár tatarozni lehetne belül is, eredeti állapotára helyreállítani. Elvi akadálya nincs.) Érdekesség egyébként, hogy annakidején mindenre pályázatot írtak ki, a bútorozásra éppúgy, mint a parkettázásra, a kőfaragásra, de még a téglaszállításra is.

Következzék tehát a Tőzsde Palota, vagyis Magyar Televízió.

A Magyar Televízió épülete – mondtuk évtizedekig. Több mint száz éve, amikor épült a ház, még nem volt Magyar Televízió, sőt semmilyen televízió nem volt a 20. század elején. A korunkban Magyar Televízió épületeként ismert Szabadság téri ház volt a Tőzsde Palota Magyarországon.

A Magyar Nemzeti Filmintézetben őrzött archív felvételeket Kurutz Márton bocsátotta rendelkezésünkre.
Magyarországon az teljesen természetes dolog, hogy egy házat másra használnak, mint amire megépült. A Tőzsde épületét átalakították más célra, és azután megint más célra, s a rendszerváltás után, mikor ismét szükség lett tőzsdére, egy eredetileg banknak épített házat átalakítottak át Tőzsdévé. Ezt a bankból lett Tőzsdét a Vörösmarty tér sarkán 2009-ben ismét átalakítják valami egészen más célra, bevásárló hely, irodák sora lesz benne, s néhány lakás is – mint hírlik.
Egyébként, 2009-ben, amikor kiköltözik a Szabadság téri Tőzsde Palotából a Magyar Televízió, az épületből akkor sem Tőzsde lesz. 
A régi képeken, kedves Nézők, ne csak az emberek nyüzsgését figyeljék most, de – ahol látszik - a mögöttük lévő falakat, a ház díszességét, részleteit is.

A Magyar Televízió lépcsőháza, szépen tatarozva, olyan, mint volt – majdnem. Tulajdonképpen szerencséje az új tulajdonosnak, hogy ezzel kell(ene) majd a legkevesebbet foglalkoznia – ha nem akarná ezt is átalakítani. A külső homlokzatokat is nemrég tatarozták. A lépcsőházban vannak emléktáblák, amelyek le voltak festve, le voltak vakolva, senki sem látta őket 40 évig. Kornidesz Mihály volt akkor a Televízió elnöke, mikor megkértem, tetessen egy órát arra a helyre, ahol óra volt azelőtt, és mosassa le, takarítassa le az emléktáblákat végre. Ez akkor meg is történt.

Itt olvasható, hogy Ferenc József alatt, hat darab miniszterelnök, és hét darab kereskedelem- és iparügyi miniszter szolgálati idején át épült meg a Tőzsde Palota, mégpedig Kochmeister Frigyes és Kornfeld Zsigmond elnökök alatt, Alpár Ignác tervei szerint. A Tőzsdetanács tagjai a másik táblán sorakoznak hosszú tömött sorban, és amikor én televíziós lettem, még megvolt báró Kochmeister Frigyes szobra is a házban. Hogy hol állt, vagy pontosabban, hogy én hol láttam meg, majd még megmutatom sétánk során.

*

 „A Magyar Televízió megvette az összes eredeti tervrajzot, és gondosan őrzik őket. Ilyen szép részletek is megmaradtak, mint a fal-sarkokat védő díszes vasalások. Minden helyreállítható, hiszen minden tervrajz megvan. Egy kis szobában őrzik őket. Azért hogy a tervrajzok az elnöki folyosó díszei legyenek, de ki ne fakuljanak, el ne kopjanak, én csináltattam mindegyikről fotókópiát, kaptak passepartout-t és keretet is. Az eredeti tervrajzok mind az eredeti mappájukban vannak elzárva. Alaprajzok, homlokzati rajzok, keresztmetszetek, minden. Aki ezen a házon akar bármit helyreállítani, minden tervrajzot megtalál hozzá. És minden képen és a rajzon ott vannak az eredeti aláírások, nemcsak   Knuth Károlyé, a zseniális fűtés-hűtés tervezőé, akit talán kevesebben ismernek, hanem Zsolnay Vilmosé, a nagy kerámikusé és a bútorgyáros Neuschloss Ödöné, és ott az aláírása Alpár Ignácnak is, mindenkinek, aki ezt az eredetileg fantasztikus palotát megépítette és ellátta mindennel, ami abban a korban korszerű volt.”

*

Mutatom a homlokzati részleteket a tervrajzokon, és mutatom az alaprajzokat is, mert megpróbálom az egykori Budapesti Áru- és Értéktőzsde területén végigkalauzolni Önöket. A felvételek még akkor készültek, amikor a műsorok ebben az épületben készültek, tehát az, amit a stúdiókban látnak, az is már történelem. Nézzék meg egy-két részletében - mert hiszen az egészre nincs időnk – 5 évvel ezelőtti képeken a tőzsdepalota még újabb átalakítás előtti, mai állapotát!

Díszes volt a nagy aula középen, amelyből, mint a Parlamentben a kupolateremből egy-egy pihenő, ruhatárként is használt folyosó indult északra és délre, a két oldalra, a tőzsdei nagytermek, tehát az Árutőzsde és az Értéktőzsde felé. Olyan szimmetrikus a ház, mint a magyar országgyűlés épülete.

Itt van tehát az alaprajzon az előcsarnok és a főlépcsőház, fölötte látják a kupolatermet, a központi elosztóteret, amely ma is megvan, bár fölül a galéria mindenütt be van építve. A kibontható, könnyűszerkezetes elfalazások mögött vágószobákat, irodákat alakítottak ki az elmúlt évtizedek során.

Ott van balra a volt átkötő dísz-folyosó, az oszlopok jól látszanak az alaprajzon, és ott az Értéktőzsde. Az Értéktőzsde termében működött a Magyar Televízió 1-es stúdiója a kezdetek óta. Rengeteg műsor készült ebben a stúdióban is, és nemcsak a szokásos napi, aktuális műsorok, mint például a Kultúrház – amikor ezt a felvételt készítettem, hanem tv-játékok, show-k, komolyzenei műsorok, vetélkedők, sok minden. Én is sokat dolgoztam itt.
 A stúdióból kihátrálunk a díszletraktár felé. Akárhova megy az ember ebben az erősen átépített házban, – a IV. stúdió területét kivéve – mindig talál egy-egy részletet, amely az eredeti építészeti értékekre emlékeztet. Nézzék csak, ott is egy oszlopfő. A tér maga, az Értéktőzsde tere, természetesen miszlikbe van vágva, teljesen átépítve. De visszaalakítható a hatalmas belső tér, ha valaki így határoz. A terem eredeti belmagassága most még legfeljebb akkor érzékelhető, ha innen, az egyik behúzott osztófödém magasságából felnézünk, majd letekintünk a mélybe, egy másik elvágott felületre.
Itt az egyik erkély az Értéktőzsde nagytermének közepe táján. Alatta – most vagyunk az első emelet szintjén – a területet beépítették díszletraktárnak, és ha tovább megyünk, vagy bármerre megyünk, találunk valamit, ami nemcsak az avatottak szemét, figyelmét köti le.

Ez itt a kettes stúdió! Ez van az egykori déli átkötő folyosó helyén, tehát a kupolateremből az Értéktőzsde felé vezető, egykori két oszlopsoros dísz-folyosó és ruhatár helyén. E mellett alakították ki a hármas stúdiót, ahonnan – például – a híradót sugározták évtizedekig, s rengeteg gyerekműsort, mint akkor is, amikor a felvétel készült.

A kupolateremből a jobb oldalra, az Árutőzsde nagyterme felé vezető díszes folyosó tulajdonképpen megvan, legalábbis, ami a területét illeti. Ez volt a televízió nagyvetítője. Amikor még készültek játékfilmek, tévéjátékok nálunk, itt voltak a díszbemutatóik, a sajtótájékoztatóik. Még áll a két sor márványoszlop is.

Eredetileg innen jutnánk tovább az Árutőzsde termébe. De nem lehet, mert abból lett a IV-es Stúdió. Virág Csaba építész irányításával egy komplett új doboz került az eredeti külső falakon belülre. A külső burokból minden eredeti épületrészt kibontottak és így építették meg a Magyar Televízió akkor legkorszerűbb munkahelyét. Az Árutőzsde termét tehát nem lehet helyreállítani, legfeljebb megépíteni újra. Itt is elképesztő mennyiségű tv-játék készült egy időben. Legutóbbi időkben főleg Az Estét adták ebből a stúdióból, meg a Híradó műsorokat, s hónaponként egyszer itt ültem én is, hogy mindezeket elmeséljem Önöknek.

Bárhova megyünk a volt tévészékházban, csövek, kábelek mindenütt. Ott egy utólag beépített lift az udvarban. Látszik egyébként, hogy a belső udvarok is nagyon nagy műgonddal voltak megépítve. Itt van például a Nagyvetítőként átépített oldalfolyosó fala. Mindenütt látszik a toldozás-foltozás. A legtöbbet a kényszer szülte. De a legtöbb toldozás kibontható, az eredeti szépség helyreállítható. Néhol látható a díszes ház egy-egy belső erkélye, a míves sarokvédő rudak, és az is, hogy a folyosók mindenütt ketté vannak osztva függőleges és vízszintes irányban is. Ketté vannak vágva a jobb helykihasználás miatt, így aztán a megmaradt oszlopfők néhol ilyen térdmagasságba kerültek.

Amit most mutatok, arra már a sétánk elején tettem célzást. Itt a tévé éttermébe vezető út sarkán van egy sor páncélszekrény, az egyik alatt látnak egy fekete kődarabot, ezen állt a tőzsde-elnök báró Kochmeister Frigyes szobra, akkor, a ’60-as évek végén, amikor én a Televízióba bekerültem. Hogy hova lett a szobor  azóta, fogalmam sincs.

Az, hogy sok a drót, sok a kábel, az természetes. Ezt a házat nem erre a célra kellett volna használni, nem kellett volna a televíziózás céljára szétforgácsolni, szétbontani, össze-vissza átépíteni. De 1956-57-ben, a Magyar Televízió létrehozásakor még másképp gondolkodtak nálunk.

A főlépcsőházba visszatérve, még megmutatom a rengeteg üvegezett ajtó maratott díszüvegeinek maradékát, s az elnöki tanácstermet. Itt még érezhető, milyen volt a Tőzsde-palota belseje eredeti díszességében, és megvan a faburkolatos eredeti mennyezet, persze neoncsövekkel dekorálva körbe.
Hát ennyit gondoltam bemutatni ebben a hatalmas, négy utcára néző épületben Önöknek mára. A homlokzatot a politikai hírekből nagyjából ismerték eddig is. Két évvel ezelőtti megtámadásának sérülései már nem látszanak, azóta kijavítottuk már.
A Magyar Televízió megkezdte a munkát óbudai új székházában, s a Szabadság téri házat a nyár végére teljes mértékben átveszi új tulajdonosa. Jó lenne, ha a hatalmas, négy utcára néző Tőzsdepalota új gazdája értékelné Alpár Ignác és a magyarországi századforduló művészetét, s törekedne eredeti harmóniájának helyreállítására.