A föld és a jószág szeretete apáról fiúra száll 2009. augusztus 24. 11:35
A Velencei-tótól csupán néhány kilométerre fekvő Kápolnásnyéken még mindig sokkal nagyobb hagyománya van a gazdálkodásnak, mint az idegenforgalomnak
Borbély György, családi vállalkozó, Kápolnásnyék
„Gyakorlatilag ezen a helyen, ahol most állunk, már a nagyszüleimnek is a birtoka volt. Ők is itt éltek, ők is foglalkoztak mezőgazdasággal, állatokat tartottak. Amikor volt rá lehetőség, akkor minimális földterületet is műveltek. Én gyakorlatilag már mezőgazdaságot végzettséget adó középiskolában végeztem, Székesfehérváron. Akkor Vántus Károly Mezőgazdasági Szakközépiskolának hívták.”
Az iskolanevek változhatnak, de a tudást senki senki nem veheti el. Azt legfeljebb el lehet felejteni. Borbély György azonban nem sok esélyt adott a felejtésnek. Továbbtanult.
„Utána Mosonmagyaróvárra jártam agráregyetemre. Édesapám akkor már a helyi szövetkezetben volt termelésirányító, és akkor én még ágáltam ez ellen, de úgy tűnik, hogy aztán ez lett a vége, hogy én is mezőgazdasági végzettségű lettem, és én lettem a szerencsém kovácsa.”
„Amikor az egyetemi éveknek vége szakadt, akkor már lehetett látni, hogy valami gyökeres átalakulás indul a mezőgazdaságban. Akkor volt a kárpótlás, ekkor a családunknak is volt kárpótlási jegye. Ezen indult meg a gazdálkodás.”
A fiatal gazda évről évre, vagy inkább termésről termésre gyarapodott. A hasznot visszaforgatta, a megművelt földterületet pedig időközben megnégyszerezte. Kényszerhelyzetbe került, hiszen éppen akkor hullott szét a nagyüzemi mezőgazdaság, amikor a nagyüzemi gazdálkodásból minden elméleti tudással felvértezte magát.
„Induláskor gyakorlatilag ez egy 70 hektáros gazdaság volt. Aztán a későbbiekben egy kollégával működtünk, de másként láttuk a gazdálkodást, így különváltak útjaink. Aztán az a területnagyság egy év múlva 120 hektárra nőtt. Én az intenzívebb kultúrák felé fordultam, a vetőmagtermeléssel foglalkoztam, és a terület lassan fejlődött. Amit tudtam, megvásároltam, amit meg nem, azt bérleményként, most 250 hektárt művelünk.”
„Őszibúzánk van, ez nagy százalékában étkezési búza, aztán van durumbúzánk, napraforgónk, kukoricánk és étkezési célra szánt borsóvetőmag. A vetésszerkezet már régen kialakult, és az értékesítési lehetőségeket figyelembe véve az észtivum és a durumbúzára értékesítési szerződéssel bírunk ugyanúgy, mit a zöldborsóra. A napraforgó és kukorica majd a piaci lehetőségektől függ. Zömmel bevált partnereknek próbálunk értékesíteni.”
A gazdaság első traktora ma már szinte muzeálisnak tekinthető, bár még ma is hadra fogható.
Jó munkához jó szerszám kell, a jó gépek vásárlásához pedig jó pályázati- és hitellehetőségek.
„A géppark úgy indult, hogy volt egy MTZ traktorunk, ami most is megvan. Aztán később a támogatások igénybe vételével ezek fejlődtek. Saját betakarítógép lett, aztán egy erősebb erőgép, tavaly pedig Fejlesztési bankos hitelből sikerült megvalósítani egy permetezőgép és egy kis traktor megvásárlását.”
Az egyre gyarapoadó szántóterület kinőtte az MTZ-t, az új gépek pedig a régi kocsiszínt. Borbély gazda fedelet húzott a sokmilliós gépei fölé. Erre a beruházásra nem talált pályázati kiírást, mégis véghez vitte tervét.
„Elhatároztam, hogy az eddig itt álló gazdasági épületeket megpróbálom olyan céllal átalakítani, hogy azok a mai kornak megfeleljen. Elbontottuk a régi vályogfalú épületet, és egy új vasszerkezetű géptároló építünk saját erőből.”
Most attól fél a kápolnásnyéki gazdálkodó, hogy az aszály miatt alacsony lesz a hozam. De ha az időjárás és a brüsszeli kiírások is kedveznek, jövőre vagy azután újabb területeket vásárol, mert hosszú távon megéri földet művelni.