Unokáink sem fogják látni... 

Unokáink sem fogják látni... - 226. adás 2009. szeptember 08. 12:19

Séta a muzsika otthonában

<B>Ráday Mihály:</B> A <B>Zeneakadémia</B> Budapest egyik legjelentősebb épülete, 1903 és 1907 között épült, itt a Terézvárosban. A tervezője Korb Flóris (1860-1930) és Giergl Kálmán (1863-1954) volt. Az építész párosnak több jelentős épülete is áll Budapesten, ezek közül mutatom meg talán a legnevezetesebbeket.

Ők tervezték a Klotild Palotákat és a Királyi Bérházat az Erzsébet híd pesti hídfőjénél, azután az Astoria sarkát, a Luxus Áruházként ismert Vörösmarty téri épületet, egy nevezetes házat a Kossuth Lajos utcában a Szép utca torkolatával szemben, és számos egyetemi épületet. Például a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Sebészeti klinikáját, Belklinikáját, a Mária utcai Szemészeti klinikát és mindegyik jól használható ház ma is, s egyik szebb, mint a másik – kívül is belül is.

A ház, amely a hazai szecessziós építészet és díszítő művészet egyik legkiemelkedőbb teljesítménye, mindenképpen figyelemre érdemes azok számára is, akik nem tanulnak benne, vagy nem járnak koncertekre. Nézzük meg először kívülről, egészében és részleteiben is, utána pedig menjünk be, nézzük meg folyosóról folyosóra, teremről teremre, emeletről emeletre ezt a szépséges épületet. Kérem, tartsanak velem.

Rengeteg néznivaló van már a Király utcai oldalon is, és persze a főhomlokzaton, a Liszt Ferenc tér felől is. Érdekes részlet az ún. „árlejtési hirdetményből”: <I>„a vállalkozó kötelezi magát, hogy az építkezéshez és berendezéshez a magyar álam területén termelt, előállított, gyártott anyagokat és tárgyakat fogja felhasználni s csakis azon anyagokat, felszerelési és berendezési tárgyakat szerzi be külföldről, a melyek a magyar állam területén egyátalában nem termeltetnek, elő nem állíttatnak”.</I>

A tényleges építés 1904 végén indult csak el, akkor döntöttek a beérkező ajánlatokról.

Fönt eredetileg koronás országcímer is volt az oromzaton. Egyiptomi fejeket látnak, aztán hattyúkat minden mennyiségben. A lant-alakká stilizált géniuszok szobrásza Maróti Rintel Géza volt, aki a munkát ugyancsak pályázaton nyerte el. Ő mintázta meg Erkel Ferenc és Friedrich Robert Volkmann arcmását a homlokzaton. A Liszt Ferenc szobor Strobl Alajos alkotása. A ház rendkívül gazdag díszítéseinek mestere a korabeli képző- és iparművészet kiemelkedő óriása volt. Az oszlopfőkön is szárnyas angyalkák és hattyúk minden felé. Ezt azért érdemes megjegyezni, mert a belső tereken is számos helyen bukkan fel a hattyú motívum. A kariatidákat, az oszloptartó figurákat Senyei Károly faragta, a zenélő puttók két dombormű-sorát, amelyek a főbejárattól balra és jobbra helyezkednek el, pedig Telcs Ede mintázta meg. Nézzék, milyen helyesek a fiúk is, a lányok nemkülönben.

Az Iparművészeti Múzeum igazgatója, Fittler Kamill építész volt az építkezés irányítója, s a műszaki ellenőr Reischl Ferenc „királyi mérnök”.

Lépjünk kicsit vissza a múltba kedves nézők!

A Zeneakadémia már a némafilmek korszakában is kedvelt témája volt a híradóknak, és beszámoltak a filmhíradós kollégák a fontos zenetörténeti eseményekről is.

*

<I>/filmrészlet, feliratos tábla:/</I> „A falu tánca, a szerző jelenlétében Dohnányi Ernő vezényelte a Filharmonikusok munkáshangversenyén Bartók Béla zenekari művét.” M.F.I.

*

<B>Ráday Mihály:</B> A híradós megörökítette Dohnányi Ernőt vezénylés közben és Bartók Bélát is, amint nézi, hallgatja műve bemutatóját.

De a ház nem csak a zenetörténelem nagyjainak adott otthont, hanem a magyar történelem is átvonult a falai között.

*

<I>/filmrészlet, bemondó hangja:/</I> „A rendőrkordonnal körbevont Zeneakadémia nagytermében megkezdte a Budapesti Népbíróság Major-tanácsa a háborús főbűnösök felelősségre vonását, Bárdossy László ügyének tárgyalásával. A vádirat felolvasása után az elnök megkezdte Bárdossy kihallgatását.”

*

<I>/filmrészlet, bemondó hangja:/</I> „A kommunista művészek zeneakadémiai nagygyűlésén Kállai Gyula tartott bevezető beszédet.

*

<I>/filmrészlet, bemondó hangja:/</I> „A Zeneakadémia nagytermét zsúfolásig megtöltötte a magyar értelmiség színe-java. A gyűlést miniszter nyitja meg. A Magyar Kommunista Párt tudományos és művészeti vitaelőadás sorozatának bevezetőjét az értelmiség és a demokrácia viszonyáról Gerő Ernő mondja el. Beszédében hangsúlyozta azt a nagy szerepet, amelyet a magyar értelmiség a három éves gazdasági és kulturális terv megvalósításában játszani fog.”

*

<I>/filmrészlet, bemondó hangja:/</I> „Értelmiségi nagygyűlés. Lukács György professzor, a világhírű marxista esztétikus tájékoztatta a Zeneakadémián a magyar értelmiséget a Wroclawi Értelmiségi Világkongresszusról. A világ haladó értelmisége egyhangúan állapította meg, hogy az értelmiségnek a béke megvédése, a tudomány és művészet szabadságának biztosítása céljából a nép mellett a helye.

*

<I>/filmrészlet, bemondó hangja:/</I> „A Zeneakadémia Nagytermében a Csehszlovák-Magyar Barátság jegyében hangversenyezett a cseh filharmóniai zenekar.”

*

<B>Ráday Mihály</B>: És Kodály Zoltánt is megörökítette a kamera, ahogy hallgatja a koncertet…

*

<I>/filmrészlet, bemondó hangja:/</I> „Híres kórusaink virággal köszöntésével vette kezdetét a Munkásőrség Központi Férfikarának önálló estje. A zeneakadémiai hangverseny műsorán sok feledésbe merült munkásdal hangzott el.”

*

<I>/filmrészlet, bemondó hangja:/</I> „A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola patinás falai között a zenei élet kiválósága tanultak vagy tanítottak. A zenerajongók egyik kedvelt zarándokhelye az alapító és névadó emlékére berendezett Liszt Ferenc Szoba. Kedves szokásként honosodott meg a Főiskolán, hogy emléket állítanak a valaha itt működött nagyoknak. Ezért találjuk Erkel Ferenc zeneszerző, Hubay Jenő hegedűművész, Dohnányi Ernő zongoraművész, Zathureczky Ede hegedűművész, Bartók Béla zeneszerző nagyméretű portréit itt, akik valamennyien növendékei, vagy nemzetközi hírű tanárai és igazgatói voltak az intézetnek.”

*

<I>/filmrészlet, bemondó hangja:/</I> „Csendes a Zeneakadémia. Nyári szünet van. De vajon valóban csend van a régi falak között? 1903 óta most tataroznak itt először. A festőket állványdzsungel emeli a magasba. A mennyezeten aranyozók dolgoznak. Ezek az ezredmilliméternyi lapocskák réz és ezüst ötvözetéből állanak, és a mennyezetre rögzítve tartósan őrzik fényüket.”

*

<B>Ráday Mihály</B>: És akkor belépünk a mai Zeneakadémiára, az egyik kijáraton. Figyeljék meg, milyen díszes ez az épület, mennyire jelen van mindenütt a kor kultúrája. Talán kevesen tudják, hogy a linóleumot már a 19. század harmadik harmadától ismerik és használják burkolásra. A falakon a festészeti munkákat a Gödöllői Művésztelep óriása, Körösfői-Kriesch Aladár jegyzi. A negyed körív vonuló alakjaiban a világi és egyházi zene alakjait ábrázolta a művész.

Ha a linóleum padlóról felfelé irányítjuk tekintetünket, akkor a Zsolnay csempék fölött, az oszlopon különös tárgyat vehetünk észre. Ez a központi porszívó egyik csatlakozási pontja. A Magyar Vacuum Cleaner szállítója ugyan az a Knuth Károly volt, aki az eddig tévészékházként használt Szabadság téri Tőzsdepalota szellőzési rendszerének vállalkozója volt. Még további helyeken is megmutatom majd a porszívó csonkját, ahogy bóklászunk az épületben. Ilyen központi porszívó nem csak a Zeneakadémián volt, hanem sok polgárházban és középületben is a városban. Például a Gresham-palotában is még a legutóbbi átépítése előtt.

A művészetek múzsáinak ábrázolása fölött is domborművek díszítik a nagyterem főbejáratát mindkét oldalon. A földszinti előcsarnok közepét kagylókkal és csigákkal is díszített Róth Miksa-mozaikos vörös márvány kút díszíti, amelynek címere és márványtáblája 1994-ig egy fekete üveglappal el volt takarva. 15 éve ismét olvasható, hogy Ferenc József ő császári és királyi felsége uralkodása alatt Wlassics Gyula dr. miniszteri javaslatára kezdődött az építkezés dr. Berzeviczy Albert minisztersége alatt, és befejeződött dr. Apponyi Albert minisztersége idején, Mihalovich Ödön főigazgató igazgatása alatt.

És mindenütt éneklő alakok, zeneszerszámok ábrázolása a falakon, ablakokon. Zsolnay Vilmos, Róth Miksa és Körösfői Kriesch Aladár is jelentőset alkottak ebben az épületben. Kedvencem ez a kék gömb is, ami a lépcsőházat díszíti. Igazi, szép Zsolnay darab.

Az egyik eredeti portásfülke ma a földszinti büfé. A díszes ablakok előtt még az akasztók sora is érdekes, a ruhatári fogasoké. Máris megjegyezhetik ennek a mesternek a nevét is, hiszen ki van írva. Ha a tatarozás során nem fog eltűnni, később is olvasható lesz, hogy bizony ez Korányi és Frölich redőnygyárában készült ilyen pompásan el.

A Király utca felőli oldalbejáratok szélfogóinak gyönyörű maratott ablakai vannak, ezeknek is át kell majd vészelniük a tatarozás viszontagságait.  A tanárok és diákjaik ezt a bejáratot használják leginkább. És ez már itt az egyik oldalfolyosó, a kapus lift mögött. Lessünk is be mindenhova, ahová lehet. De először megmutatom a Nagykörúthoz közelebbi Király utcai oldalbejárat szélfogójának üvegdíszítéseit, ez a személyzeti bejárat és a hangszerek szállítását is itt oldották meg. Itt is van egy lépcsőház, amely lehet, hogy eltűnik, átalakul, mindenesetre én megörökítettem, mint ahogy a pincét is, ahol a kazánház van ma még. A különböző utcák elnevezéseivel jelzik a zománctáblák, merre áramlik itt a meleg víz, vagy honnan jön vissza, ha már lehűlt. Ennek az épületrésznek is nyilván más lesz a funkciója a korszerűsített Zeneakadémián, a 2009 végén kezdődő tatarozás – átépítés után.

Ez az a bizonyos hátsó lépcső, amelynek a díszes bejáratát mutattam az imént, és látható, hogy még megvan. Felvezet még az orgona mögé is.

Lépjünk be az Igazgatóság területére. A fogasokat ajánlom szíves figyelmükbe, amelyek igazán stílusosak, persze a maratott üvegdíszeken kívül, Fontos megjegyezni, hogy végigfotografálták anno az összes helyiséget, tehát a tatarozás azon nem múlhat, hogy nincsen megörökítve, milyen volt fénykorában, új korában a ház, s a berendezése. Én a lámpákra is vetettem egy-két pillantást, önöknek is ezt ajánlom, mert igazán csinosak. Itt van az a bizonyos tanácsterem, amelyet az előbb egy 50 évvel ezelőtti híradó-részletből is megismerhettek. Itt látják ugyanazt ma. A híradó-felvételen is feltűnt faburkolat is ugyanaz, mint volt.

Egy olyan lépcsőházat mutatok, ami biztos, hogy eltűnik. Erről maga az építész tájékoztatott. A harmadik emeletről ez az öntöttvas és kovácsoltvas elemekből készült különleges lépcső vezet a kupolateremhez. Nem marad meg. Kár érte.

A Liszt Ferenc téri homlokzat feletti kupolatermet koncertek és zeneoktatás céljára is használják.

Lépjünk be a Kisterembe. Meglestünk egy hallgatót, amint éppen gyakorol a Kisterem színpadán. Kevesen tudják, hogy ez a színpad még operaelőadások számára is alkalmas volt 100 évvel ezelőtt, volt zsinórpadlása, süllyesztője, zenekari árka, még vasfüggönye is. 400 hallgató fér be a manapság kamarakoncertek számára használatos terembe. És itt is van mit nézni. Még a porszívó-csonk is megvan.

A lépcsőházból fölérve a csodálatos kék gömb határolta lépcsőn, megmutatom önöknek az emeleti foyer-t. Azon szoktam ilyen helyen elgondolkodni, hogy bár a mai házak építészeitől és építtetőitől – gondolom – nem várja el senki, hogy 100 évvel ezelőtti stílusban gondolkodjanak, hogy ilyen fajta díszítéseket alkalmaznak az új épületeiken – vajon miért nem jut eszükbe díszíteni a  házakat. Hogy legyen mit nézni, amikor belépünk. Miért jó az, hogy minden egyes új háznak alacsony belső tere van, a plafonja olyan, mint egy metró-aluljáró? Nem mondom, hogy szecessziós képeket kell festetni a falakra, meg aranyozást, de valami fantázia kellene ahhoz, hogy azok a termek, közönségforgalmi területek is hangulatosak, egyediek legyenek, amik most épülnek. Hogy legyen mit nézni bennük, az ember érezze jól magát.

Körösfői-Kriesch Aladár képét mutatom, mert fönn az emeleten is alkotott a mester. A Gödöllői Művésztelep nagyjai is fölismerhetők a képeken. Például Körösfői veje, Nagy Sándor, és a többiek. A „Művészet forrása” a freskó címe, s alul pedig már egy kicsit nehezen olvasható a felirat: „S a kik az életet keresik” – olvashatjuk itt bal oldalt, és jobb oldalt jön a folytatás: „elzarándokolnak a művészet forrásához”. Oldalt pedig ott látható Körösfői-Krisch Aladár monogramja is.

Íme a Nagyterem. Ezt ismerik a legtöbben. A legnagyobb gondot állítólag még csak nem is az építészeti részletek tatarozása fogja jelenteni, hanem a kárpitoké. Ugyanis ezek oly mértékben öregedtek már el, annyira megviselte őket az idő, hogy még nem tudható, épségben leszedhető-e, és hogyan javíthatók, pótolhatók. Zenehallgatás közben igazán van mit nézni ebben a teremben, ahol egyébként – ez a kedvenc nézetem – nézzék, milyen szépen simul a Nagyterem fölé az erkély-karzat, a páholy és a karzat. Valósággal csoda, hogy ez az épület a II. világháború budapesti harcai és bombázásai alatt sértetlen maradt. Zielinski Szilárd és Jemnitz Zsigmond műve a 25 méter hosszú, 23 méter széles és 16 méter magas terem, korai vasbeton építészetünk remekműve. Azt írják, hogy 17 méter széles, 7 méterre kiálló vasbeton erkély a maga korában szenzációbak számított. 1200 személy számára van itt ülőhely, ebben a fantasztikus akusztikájú előadóteremben, ahol a világ minden nagy zeneművésze megfordult már, s koncertezett. Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy a székek milyen kecsesek. Vajon maradhatnak-e a felújítás után?

Mindent nem tudok megmutatni ebben a filmben, kimarad a híres Művészszoba, a könyvtár, s a tantermek sora. Viszont szeretnék megmutatni önöknek valami olyat, amit én sem vettem észre eddig. Nézzék ezt a frízt a Nagyteremben. Mitológiai alakok sorakoznak rajta. Annyira meg van sötétedve, hogy ha nem szólnak nekem, bizony nem veszem észre, és biztos, hogy még a koncert-látogatók sem igazán ismerik. Bár – úgy tűnik – a két oldal festése ebben a csíkban azonos. Az egyik helyen jobban látszik, a másik helyen kevésbé. De hát majd kiderül, ha visszakapja ennél világosabb színeit. A rengeteg levéldísz között természetesen a jobb hangzáshoz szükséges üregek is ott vannak, meg azok, amelyek a terem teljesen zajtalan levegőcseréjét is elősegítették. Olyan fűtés-hűtés rendszer, amihez hasonló ma is működik az Országház épületében. Itt azonban egy időközi átépítés, toldozás-foldozás következtében már nem használható.

Az üvegezett felülvilágítók feliratai: Dallam, Fantázia, Poézis, Ritmus, Összhang és Szépség.

Hát a szépség az, ami ebben a teremben bőven van. Szépség, harmónia, poézis, szakértelem mind itt van a házban. És feltehetően itt is marad.

Gyönyörű ez a ház. Százkét éve avatták, azóta zenélnek benne, és tanulnak zenélni a hallgatók. Megvannak, elkészültek a felújítására, az átépítésére a tervek. Ahogy lesz rá pénz elég, megindulhat a munka. Addig is – úgy gondolom – érdemes eljönni egyszer-egyszer, meghallgatni koncerteket, körülnézni a folyosókon, a Nagyteremben, a Kisteremben, élvezni a szépséget zenében és építészetben, díszítőművészetben egyaránt. Javaslom, személyesen győződjenek meg újra és újra arról, milyen nagyszerű az, amit több mint száz éve alkottak meg eleink.