Világhírű operaénekesek a zsinagógában 2009. október 05. 11:29
A szólás szabadsága október 4-ei adásából
Mv.: - 150 éves a Dohány utcai zsinagóga, 125 éves a Magyar Állami Operaház. Mi ez, ha nem zene egy operaénekes füleinek? Különösen, ha mindkét helyhez számtalan személyes élmény, emlék fűzi. És, ha mindkét helyen kiemelten számítanak rá az ünnepi eseményeket. Persze nem nézőként. A szólás szabadságának vendége Polgár László, operaénekes, jó estét kívánok!
Polgár László, operaénekes: - Kezicsókolom.
Mv.: - Nemsokára fellép a zsinagógában, mivel készül?
P.L.: - Mivel készülök? Készültem, itt a műsor.
Mv.: - Az egészet ne mondja el, de mégis nagyjából.
P.L.: - El kéne mondanom, mert sehol nincs ennek nyoma.
Mv.: - De miért egyébként?
P.L.: - Nem tudom. Mert csak szórólapok vannak és a műsorról sehol nincs.
Mv.: - Annyit lehet tudni az interneten keresztül, hogy ön és a barátai lépnek fel.
P.L.: - Igen, de nagyon fontos, hogy mi az a műsor, ami.
Mv.: - Halljuk.
P.L.: - Jó. Verdi Nabucco Nyitány, Verdi Nabucco Zakariás áriája. Aida áriája, Aida és Amneris kettős, Don Carlos Fülöp király áriája, Cilia Adriana Le Couvreról, Musszorgszkij Zsidó dal, Saul király, Verdi a Végzet hatalma második felvonás Leonora és Vardián kettőse. Ez csak az első rész.
Mv.: - Most a másodikat ne mondja el, viszont akkor már mondja el, hogy kik azok a barátai, mert hiszen lehet, hogy ön, sőt biztos, hogy ön nagyon sokakat vonz a zsinagógába, de lehet, hogy azért ők is.
Hiszen híres operaénekesekről van szó.
P.L.: - Igen, Komlóssy Ildikó, Sümegi Eszter, Fekete Attila és Fekete László, aki a zsinagóga főkántora, és Kézdy György, aki az est vezetője lesz, narrátora.
Mv.: - A zsinagógához gyerekkori élménye is fűződik, ezt elmeséli?
P.L.: - Nem gyerekkori, ez már felnőttkori élményem, én az, hogy a világot jelentő deszkákat jelen pillanatban taposni tudom, ebben nagy szerepet játszott a zsinagóga. Éppen a Dohány utcai zsinagóga, mert volt egy olyan tantárgyunk, hogy mozgásművészet, Szentpál Olga tanította. És az ott zongorázó hölgy ennek a zsinagógának a kórusában énekelt és minekután nekem édesapám már nem élt, és az édesanyám nyugdíja 860 Ft volt, abból úgy gondolom, hogy nem tudtam volna elvégezni a Zeneakadémiát, úgyhogy öt évig a kórusban énekeltem, akkor olyan 80 Ft-ot kaphattam kb. Tehát majdnem annyit, mint az édesanyám nyugdíja, tehát én valahol nagyon hálás is lehetek ennek az intézménynek.
Mv.: - és ezt most meg is tudja hálálni. Az Operaházban, a Magyar Állami Operaháznak mennyire lehet hálás, és ezt azért is kérdezem, mert olyan néha olyan furcsa érzés azt mondani, hogy ön a Zürichi Operaház magánénekese. Vagy a Zürichi Zeneakadémia tanára, és nem azt mondom, hogy a Magyar Állami Operaház és a Magyar Zenekakadémián tanítja a magyar énekeseket.
P.L.: - Az, az igazság, hogy én 33 évig voltam tag a Magyar Állami Operaházban és utána mentem nyugdíjba, amit tudok ugye hát mindent ennek a 125 éves intézménynek köszönhetek. És, amit lehetett, azt próbáltam meghálálni, most szeptemberben felléptem az évadnyitó társulati ülésen, ahol Presser Gábor kíséretével a Padlásból énekeltem egy részletet, borzasztó kellemes és nagyon jó hangulatú társulati ülés volt. Azt hiszem ilyen hangulatú társulati ülést még soha nem éltem meg. Nemrég felléptem a 125 éves gálán, és igazán nagyon-nagyon jól éreztem magam, és ez az évad hála istennek ez Magyarország jegyében zajlik, mert most 14-én, október 14-én fogok habilitálni, tehát minekután a Zeneművészeti Főiskola egyetem lett, tehát én most kvázi a doktorimat csinálom.
Mv.: - Tehát ezt mindenképpen kell csinálni?
P.L.: - Igen, igen. Már megcsináltam.
Mv.: - hát azért kevés operaénekes van, nem? Akiből hirtelen doktor lesz?
P.L.: - Nem tudom, hogy hányan vannak, de minekután ez a lehetőség fennáll és én azt hiszem a kritériumoknak megfeleltem, meg megírtam az írásbelimet, amit elfogadtak, úgyhogy most már hogy mondjam, csak a gyakorlati része lesz, nekem kell énekelni.
Mv.: - hát azért ez menni fog gondolom, hogy nem fog problémát jelenteni.
P.L.: - remélem, de ez egy meghívó is, 14-én lesz a volt, a régi Zeneakadémia nagytermében, ez nyilvános, tehát, aki akar eljöhet és meghallgathatja.
Mv.: - Hú, szerintem sokan mennek, mint ahogy decemberben is valószínűleg sokan mennek majd a Vígszínházba, merthogy ott egy premier lesz Marton László rendezésében a Varázsfuvola, amiben szintén ön Sarastrot énekli. De arról mi a véleménye egyébként, hogy az operák úgymond kivonulnak a házból?
P.L.: - Ha olyan házba vonul, mint a Vígszínház, akkor az nem baj. A Vígszínháznak jó az akusztikája, Marton László egy remekül felkészült rendező, nagyon régóta ismerem, nagyon várom a vele való találkozást. Érdekes mód ez az évad valahol a Varázsfuvola környékén játszódik, mert másfél évvel ezelőtt kellett volna énekelnem Zürichben egy Varázsfuvolát, amikor a rendező odajött hozzám és azt mondta, hogy tudja, én utálom Sarastrot, nem Polgár Lászlót, ne értsen félre, a szerepet, és akkor én bementem az igazgatómhoz és azt mondtam, hogy én ezt a szerepet nem szeretném elénekelni. Vagy nem szeretném próbálni ezzel a rendezővel, és akkor 12 előadást visszamondtam, és akkor azt kérdezte, hogy tudod mennyi pénzről van szó? Mondtam, hogy tudom mennyi pénzről van szó, de nekem ez a kedvenc szerepem egyike.
Mv.: - Tehát magyarul nem hajlandó olyan rendezővel dolgozni, aki arról a darabról nem ugyanazt gondolja, amit ön?
P.L.: - Például. Na most, ezt a rendezést kell most abszolválnom, de egyszerűbb beállni egy meglévőbe, mint egy olyan rendezővel dolgozni, akivel mondjuk nem tudok egy követ fújni.
Mv.: - De akkor egyébként mikor lesz Zürichben a bemutató? Az nem fogja megelőzni gondolom a pestit?
P.L.: - Nem, az utána lesz.
Mv.: - Ami nagyon érdekes, és meglepetten tapasztaltam, hogy mennyire ismétli magát a történelem, ön 74-ben azért berobbant a nemzetközi köztudatba, megnyert egy Schumann- versenyt, most pedig lesz majd egy Schumann-verseny, ahol viszont zsűrizni fog. Van valami plusz empátia a versenyzők felé, még visszaemlékszik arra az érzésre, amikor ott állt és meg akart felelni?
P.L.: - Egy kicsit korrigálnom kell, ez a Schumann verseny ez már megvolt, ami lesz most november 1 és 14-e között, ez a genfi verseny. A Schumann-verseny az egy dalverseny, a genfi verseny az pedig a legnagyobb operaverseny a világon. Na most nekem úgy alakult az életem, hogy novemberben és október végén Simon Boccanegrában Fiescot kell énekelnem a Zürichi Operában, és a fordulókat, a genfi verseny fordulóit úgy csinálták, hogy én közben ingázhassak. Genf és Zürich között.
Mv.: - De azért ez egy nagyon nagy megtiszteltetés, hogy gyakorlatilag magához igazítják a fordulókat.
P.L.: - Igen. Az, az igazság, hogy már négy éve meghívtak, akkor az igazgatóm nem engedett ki, most úgy alakult, hogy így kimehetek, de mondom így hozzám kellett igazítani a dolgokat.
Mv.: - hát ehhez is gratulálok, meg egyáltalán mindenhez, amit eddig letett az asztalra, meg amit várhatóan le fog tenni. Szerintem decemberben sokan fognak toporogni, a Vígszínház bejáratánál. Köszönöm szépen, hogy eljött hozzánk.
P.L.: - Én köszönöm a meghívást.
Mv.: - Ez volt A szólás szabadsága, adásunk után ma és ezentúl minden este Kultúrház Winkler Nórával. Mi legközelebb egy hét múlva jelentkezünk, addig is minden jót önöknek, köszönjük figyelmüket, viszontlátásra!