Az Este 

Értené, ha hallaná - magnó szövegértési feladat siketeknek a nyelvvizsgán 2009. november 04. 07:34

Hol az esélyegyenlőség? Az ombudsman kifogást emelt a nyelvvizsgáztatás rendje ellen

A műsorvezető: MÉSZÁROS ANTÓNIA

Mv.: - A nyelvvizsgákon van egy feladat, amit szövegértésnek hívnak. Magnóról bejátszott szöveggel kapcsolatos kérdésre kell válaszolniuk a vizsgázóknak. Azt  mérik, hogy a jelölt mennyire érti meg az idegen nyelvű hanganyagot. De képzeljék magukat egy nagyothalló vizsgázó helyébe. Számára ugye a feladat másról szól. Először is hallania kell a szöveget. Ha ez  nem sikerül, akkor megértésről már szó sem lehet. Épp ezért az ombudsman kifogást emelt a nyelvvizsgáztatás rendje ellen. A siketek és nagyothallók esélyegyenlősége érdekében.

Név nélkül: - Mindent mérni kell a nyelvtudásban.

R.: - Csak nem mindegy, hogyan. Egy diák fordult az ombudsmanhoz, mert négyszer is megbukott a nyelvvizsgán Pécsett. A szövegértésen hasalt el, de nem azért, mert nem értette, hanem, mert nem hallotta a szöveget. Mert nagyothalló.

Borza Beáta, főosztályvezető, Országgyűlési Biztosok Hivatal: - Kifogásolta a vizsgabizottságnál, hogy a számára nem kellően érthető a hanganyag. A vizsga helyszínén. És kérte, hogy ebben segítsék őt, hozhasson segítséget, akár felolvasás után, akár valaki elmondja neki a vizsga szövegét. És tulajdonképpen itt nem talált értő fülre.

R.: - Pedig a bizottság hallotta, amit mond, csak nem értette meg. Ha egyszerre látja a szájmozgást és hallja a szöveget, akkor érti, ha viszont nem olvashat szájról, akkor csak a hangból  nem. Ezért ment az ombudsmanhoz.

B.B.: - A mi vizsgálatunk tulajdonképpen arra fókuszált, hogy ebben a, hogy úgy mondjam, határesetben, amikor valaki még nem él fogyatékossággal, nem állapította meg róla fogyatékosságot az arra illetékes szakértői bizottság, hanem mint ez a diák is hallásában károsodott volt, a számára ezek a lehetőségek tulajdonképpen az esélyeit meglehetősen korlátozottá tették.

R.: - Utánanéztünk milyen esélyei lettek volna a diáknak mondjuk itt Budapesten. Ilyen teremben szoktak nyelvvizsgáztatni a Rigó utcában, ha valaki nagyothall, ez a megoldás. A másik megoldás, előre jelezni, hogy segítségre szorul.

Fonyódi Jenő, igazgatóhelyettes, ELTE: - Azon a lapon kell jelezni, ahol jelentkezik a vizsgára, hogy kérem, hogy vegyék figyelembe, hogy csökkentlátású vagyok, diszgráfiás, diszlexiás, rosszul hallok.

R.: - A vizsgáztató azt mondja, 30 éves pályafutása alatt ritkán találkozott ilyen esettel, a beszélgetős szóbelin.

F.J.: - 10 alatt van azoknak a száma, az én praxisomban, amikor azt mondták, hogy beszélj majd hangosabban, mert most, egy olyan valaki jön szóbelizni, aki rosszul hall. Tehát ez nagyon kevés ilyen eset van. Mert ez egy olyan készség, ami kell a kommunikációhoz, hogy egy ember halljon. Szerintem.

R.: - Legalábbis akkor, ha elvárják, hogy az élő szón túl értse a magnót is. Ami azért nem biztosít egyenlő esélyt egy siketnek és egy hallónak.

Tapolczai Gergely, ügyvezető igazgató, SINOSZ (jelbeszéddel): - Ebben az esetben lehet beszélni diszkriminációról. Ilyenkor lehet jogi segítséget kérni. Mint pl. az ombudsmanhoz lehet fordulni.

R.: - A szabályok ugyanis ma is adnak lehetőséget a siketek számára, hogy egyenlő esélyekkel induljanak a nyelvvizsgáért, csak a gyakorlat az, ami néha sántít. Pl. a konkrét pécsi esetben.

T.G.: - Akkor lehet egyéb segítséget is kérni, pl. adóvevő készüléket, indukciós hurkot, vagy magnófelvétel helyett élő beszéd.

R.: - Az ombudsman ajánlására a Nyelvvizsga Központokat Felügyelő Hivatal most megmozdult. Tájékoztatásra buzdítanak.

Fazekas Márta, főosztályvezető, Oktatási Hivatal: - Azt gondolom, hogy a részünkről is talán egy plusz odafigyelés belefér a rendszerbe, hogy a tájékoztató felületeinket igyekszünk egy kicsit javítani, felhívni a vizsgaközpontok figyelmét arra, hogy mindenütt ordítson a honlapokon, hogy a fogyatékosok mit tegyenek.

R.: - Az Ombudsmani Hivatal szerint ez jó, de csak az első lépés. Nem azt kéne a vizsgaközpontoknak megmondani, hogy mit tegyenek a siketek, hanem nekik kéne tenni méghozzá maguktól. Azért, hogy mindenki egyenlő eséllyel vágjon neki a vizsgának.

B.B.: - Esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölése tulajdonképpen egy pozitív hozzáállást jelent, egy rendelkezésre állást jelent,  bárhol, bárki, bármikor megjelenhet, aki valamilyen fogyatékossággal él.

R.: - Erre viszont úgy tűnik, egyelőre még várni kell.