A nézők többsége szerint a képviselőknek minden esetben tisztázniuk kellene magukat 2009. november 09. 08:43
A szólás szabadságában Géczy József Alajos, a Mentelmi Bizottság szocialista elnöke és Móring József Attila, a bizottság kereszténydemokrata tagja
Műsorvezető Krizsó Szilvia: - Az Egyesült Államokban, a demokrácia hazájában a bíróság akkor is elindíthatja a bírósági eljárást, ha az ottani képviselőház nem adná ki a képviselőt. Brüsszelben pedig ott van Vígh Zoltán, tudósítónk. Szervusz Zoli! Európában milyen példák vannak politikusok elleni eljárásokra?
Vígh Zoltán, tudósító, Brüsszel: - Szervusz Szilvi, jó estét kívánok! Nos, a legtöbb európai országban ugyanolyan csihi-puhi játékot lehet űzni a mentelmi joggal, mint Magyarországon, hiszen az alkotmányos jogszabályokat is sokszor rugalmasan értelmezik. A legutóbbi nagyágyú, aki mentelmi joga felfüggesztése után bíróság elé került, az Chirac francia elnök, őt államfőként illette meg ez az alkotmányos mentelmi jog.
Mv.: - Kollégáim jelezték, hogy elment Vígh Zoltán hangja, de akkor elmondjuk önöknek azt a szavazást, amit a nézőktől kérdeztünk, merthogy honlapunkon megkérdeztük nézőinket, hogy szerintük állhatnak-e a képviselők bíróság elé? 70% szerint igen, a képviselőknek minden esetben tisztázniuk kellene magukat. 24% szerint csak akkor, ha a köztörvényes bűncselekménnyel vádolják őket, 1% véli úgy, hogy a képviselőket megilleti a mentelmi jog. 3% szerint pedig akkor álljanak bíróság elé, ha a parlament felfüggeszti mentelmi jogukat és 2% szerint a vádak mögött úgyis csak a politikai ellenfelek állnak. Így nem fontos bíróság elé kerülniük a képviselőknek. A felmérés persze nem reprezentatív, de mégis mindenkinek köszönjük a szavazatát. És közben itt a stúdióban vendégeink Géczy József Alajos, a Mentelmi Bizottság szocialista elnöke, jó estét kívánok! És Móring József Attila, a bizottság kereszténydemokrata tagja, jó estét kívánok! Előbb hallhatták a beszélgetést. Konkrét esetről beszéltünk, illetve arról beszéltünk, hogyha közvádas bűncselekmények vannak, akkor elviekben önöknek ki kellene adniuk a politikustársaik mentelmi jogát, de ezt nem teszik meg. Miért?
Géczi József Alajos (MSZP) Mentelmi Bizottság elnöke: - Először is itt a közvádas ügyekről általában nem lehet beszélni, mert nekem határozott véleményem, hogy nem automatikus az sem, ha közvádas gyanú kerül a parlament elé.
Mv.: - De miért nem automatikus?
G.J.A.: - Azért nem, mert éppen az, az értelme a mentelmi jognak, évszázadok óta, hogy egy politikus, egy képviselő ellen bizonyos sokszor olyankor is indulnak eljárások, ami egy átlagemberrel szemben nem.
Mv.: - De tisztázhatja magát a bíróság előtt, nem?
G.J.A.: - Itt láttuk nagyon tipikus volt, hogy sokszor azért jelentik fel, azért keverik gyanúba, mert politikusként, tehát ezért nagyon különbözik ott láttunk a szabolcsi köztársaságból két esetet, ott azt kell mondjam, hogy teljes mértékben egyetértek az előttünk szereplőkkel, meg a közvéleménnyel is. Ezek viszonylag sima csalás gyanúk voltak.
Mv.: - Jó, de akkor miért nem adták ki? Hát megszavazhatták volna.
G.J.A.: - A bizottságban itt azért nagyon megosztott az egész, itt kialakult egy hamis szolidaritás az elmúlt években. Ez talán összefügg azzal a bizonyos árokkal, szakadékkal ami a kormánypárt és az ellenzék között alakult, de a másik esetben, a Dávid Ibolya és a Herényi esetében nekem nagyon határozottan az a véleményem, hogy itt bizony indokolt volt alaposan körülnézni a mentelmi jogról való döntésnél, mert nagyon sok politikai elem keveredett ebbe a sajnálatos ügybe.
Móring József Attila (KDNP) bizottsági tag, Mentelmi Bizottság: - A mentelmi jogról szavazó képviselőnek egyetlenegy dolgot kell mérlegelnie, hogy fennáll-e annak a veszélye, hogy ez a hatalom részéről vagy egy másik politikai erő részéről csupán a képviselő vegzálását jelenti, és nem valós problémák állnak a történet mögött. Én azt gondolom, hogy az előbb említett ügyben az MDF két politikusának az ügyében ezt a lehetőséget kizárhatjuk és ezért is szavaztunk a mellett, hogy az ő mentelmi joguk felfüggesztésre kerüljön. Nem beszélve arról, hogy ők korábban mindketten kérték is ezt, kimondottan jelezték, hogy ők a mentelmi joguk felfüggesztését fogják kérni a parlamenttől és a bíróság előtt szeretnék magukat tisztázni. Aztán ez valahogy az idők során elsikkad.
Mv.: - De ez most Herényi Károly és Dávid Ibolya esete volt, de az előbbi összeállításban a kollégám bemutatott két esetet, ahol pl. Fideszes képviselő is érintve volt, a parlament nem szavazta meg. Ott valószínűleg nem lehetett szó, vagy szó lehetett ott is arról, hogy politikai támadásnak van kitéve. Egyáltalán önöknek kell-e azt mérlegelni?
M.J.A.: - Elméletileg nem szabadna mérlegelni. Én azt gondolom, hogy a Fideszes polgármester esetében inkább feltételezhetjük azt, hogy egy bizonyos politikai támadásról volt szó, hiszen semmiféle károkozás nem történt. A másik esetben egyértelműen úgy kellett volna dönteni, hogy felfüggesszék a mentelmi jogát és a bíróság előtt tisztázza magát.
G.J.A.: - Én mind a két ügyet restellem.
Mv.: - Akkor, ha nem haragszik mondhatnám azt, hogy meg lennék lepve, ha nem ez lett volna.
G.J.A.: - Akkor most lepődjön meg, mert én mind a két ügyet restellem, a kormánypártit is, meg a, úgy is mint bizottság és úgy is, mint képviselő. Tehát ott valóban arról volt szó, hogy közpénzek körül forgott a gyanú és az simán a bíróság előtt tisztázható lett volna. Ráadásul egyik érintett sem volt olyan nagy politikai erőtérben, amiről azt lehetett feltételezni, hogy valamelyik erő le akarná őt politikai koncepciós perrel mészárolni. Tehát ott, hogy úgy mondja, az nekem okozott lelkiismeret-furdalást, és, ha a másik ügyben még egyszer mondom, a Dávid Ibolya és Herényi ügyben, annak ellenére, hogy az ő véleményük az volt, éppen Herényi, pontosabban Dávid Ibolya asszony miniszter korában még azt is mondta, hogy a mentelmi ügy az egy feudális csökevény, és a szembejött vele a vonat, amikor kiderült, hogy igenis van olyan mentelmi ügy, amikor hiába akarja a mentelmi jogának a felfüggesztését, mégis a képviselők többsége úgy döntött, hogy ezt nem teszi meg.
Mv.: - Egyébként attól nem tartanak, mert ne haragudjanak, de azért az emberek többsége, egy átlagpolgár azt gondolhatja és azt is gondolják, ahogy ugyan nem reprezentatív, de a szavazásunkból is kiderült, hogy valahogy mintha a politikusok mindenki fölött állnának,
tehát ők dönthetnek arról, hogy akkor ők most szeretnének megjelenni a törvény, illetve a bíróság előtt, avagy nem szeretnének. Az egyszerű halandóknak, nekünk nem adatik meg.
M.J.A.: - Kétségtelen tény, hogy ezek az ügyek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a parlamenti képviselők amúgy is megtépázott tekintélyét tovább rombolják. Én azt gondolom, hogy a következő parlamentre vár az a feladat, hogy ezt a történetet rendbe tegye és olyan tiszta viszonyokat teremtsen, ami ezt az érzetet az emberekben eloszlatja, és visszaállítja.
Mv: - De egyébként mit ért ezen, mert azért ez is érdekes, hiszen önök azt mondják, mint ellenzéki politikusok, hogy amennyiben kormányra kerülnek, akkor el fogják számoltatni a jelenlegi kormányzati erőket, az általuk elkövetett mindenféle bűncselekménnyel kapcsolatban. De hogyan?
M.J.A.: - Hát megvan ennek a módja, rendelkezésre állnak a bíróságok, akik majd eldöntik, hogy az a cselekmény az valóban úgy történt-e és azért milyen büntetés jár.
Mv.: - Tehát magyarul a jövőben önök mindenkinek kiadják, amennyiben parlamenti többséget szereznek a mentelmi jogot, hogy bíróság elé kerülhessenek?
M.J.A.: - Igen, arról nem beszélve, hogy az egyébként még felmerült ügyek, tehát ilyen gyorshajtás meg ittas vezetés, az aztán végképp nem tűrhető el, hogy ezek a mentelmi jog védelme alá essenek. Hiszen e tekintetben sem lehet egy parlamenti képviselő más elbírálás alatt, mint egy átlagos állampolgár.
Mv.: - Ön előbb úgy fogalmazott, hogy mérlegelniük kell a képviselőknek, hogy vajon nem a másik oldal a politikai térfélről akarja lejáratni.
G.J.A.: - Vagy éppen a saját oldalról, egyébként az első két ciklusban azért a mentelmi ügyeknél, a közvádas esetekben döntően a felfüggesztés mellett döntött a parlament, az utóbbi három ciklusban mikor az a nagy politikai háború, bizalmatlanság megindult sajnos sok gelleres döntés volt. De hozzáteszem, egyébként a szabálysértésben viszont van egy nagy fordulat, az elmúlt három évben, kettőben gyorshajtás, egyebek, szabálysértés esetében a képviselők a helyszínen lemondanak a mentelmi jogukról. De hozzáteszem még azt is, hogy a parlamenti demokráciának van egy furcsa sajátossága, az értéke akkor derül ki, amikor már nincs. Tehát a diktatúra, ha van, akkor az emberek értékelik a parlamentet, amíg a parlament létezik, addig azt divat szidni, bírálni, és a parlament meg is érdemli, vannak elég gyarlóság ebben, de azért mégis csak, mert nekem ez a Dávid Ibolya ügy ez nagyon megrendített, hogy azért, amikor a legfőbb ügyész úrtól mi kérjük a választ, hogy mégis mondjon valamit a kényszerítésről, nem kaptunk erre semmilyen választ sem. Vagy, amikor tavaly június 20-án újra választották, nem, az idén június 20-én újra választották az európai parlamenti választásoknál Dávid Ibolyát, akkor rá két napra elindult a Legfőbb Ügyészségtől a levél. Érdekesen összecsengek ezek és ezekre nem kaptunk magyarázatot. És mivel, hogy magyarázatot nem kaptunk, úgy gondoltuk..
Mv.: - ..ha kaptak volna bármilyen magyarázatot akkor például igennel szavaztak volna a mentelmi jogra?
G.J.A.: - Hát mondjuk a kényszerítés, azon kívül, hogy Almássy úr állandóan nyilatkoztak, hogy őt mennyire kényszerítették, semmilyen választ nem kaptunk.
Mv.: - Ehhez még nyugodtan hozzá tud fűzni valamit, mert aztán igazából véget ért a beszélgetésünk, csak látom, hogy..
M.J.A.: - A Legfőbb Ügyészség mindkét megkeresésre válaszolt és azt gondolom, hogy ebben az esetben a Mentelmi Bizottságnak nem az volt a feladata, hogy egy előbíróságot játsszon és megpróbálja eldönteni, hogy a Legfőbb Ügyészség által megfogalmazott vád az mennyire megalapozott. Hanem a megkeresésre igenis azt a döntést kellett volna hozni, hogy javasoljuk a parlamentnek, hogy a mentelmi jog felfüggesztésre kerüljön. Ez csak féloldalasra sikerült.
Mv.: - Uraim, köszönöm szépen a beszélgetést. Ennyi volt.
G.J.A.: - Jó, hát akkor ennyi.
Mv.. - Köszönöm.