Unokáink sem fogják látni... 

Unokáink sem fogják látni... - 230. adás 2009. november 22. 14:50

2009. november 22.

A Közlekedési Múzeum 110 éves, ennek apropójából kiállítás nyílt a Múzeum városligeti épületegyüttesében.

Talán kevesen tudják, hogy a Közlekedési Múzeum eredetileg a millenniumi kiállításból megörökölt tornyos-kupolás épülete súlyos háborús sérüléseket szenvedett, romokban állt, abból építették egy részét újjá, és azóta bővítették egy-egy újabb szárnnyal is.

Remek a Múzeum gyűjteménye, nagy élvezet eljönni ide. Most a 110 év történetéből kiválasztottak 110 tárgyat, amelyet bemutatnak egy jubileumi tárlaton. Én ezeket nem is mutatom meg, mert ennyi idő a műsorban - sajnos - nincs. Csak ösztönzöm önöket arra, hogy a múzeumba ellátogassanak.

Jubileumát üli a Magyar Öntödei Múzeum, ami annak köszönheti létét, hogy a rengeteg tönkretett, elpusztított, lebontott és bezárt magyar gyárépület közül egy időben még megmaradhatott, és most, negyven éves születésnapja alkalmából még fel is újították.

A hazai gyárépületek pusztulásáról beszámoltam több műsorban is, keressék, kérem, vissza a könyveimben, vagy az interneten (l. pl. a 229. adástt).

Arról is sokszor volt szó, hogy vasutak megszüntetése, vasútvonalak bezárása miatt veszélybe kerülnek a vasút épületei, amik szintén nagyon értékesek, sok közülük műemlék.

Most a megszüntetésre váró vonalak közül egyről kiderült, hogy mégis megmaradhat.

Ez a bizonyos Győr-Zirc-Veszprém vasútvonal, amelyet hétköznapi közlekedésre nem, de hétvégi turizmusra használhatnak továbbra is a vasutasok, és a Bakony szépségeire kíváncsi kirándulók (l. a 197. adást).

Időközben levelet és fotókat kaptam Vásárhelyi Dániel építésztől Kecskemétről, aki az Kecskemét-Kiskunmajsa közötti, vagyis a bugaci vasútvonal értékes létesítményeit félti.

Generális problémája ez az országnak mindenütt, ahol a vasút megszüntetéséről, vagy szüneteltetéséről döntöttek. Mi lesz az értékes épületekkel, vasúti műtárgyakkal?

És mi lesz azoknak a műemlékeknek a sorsa, amelyekről naponta olvasunk, és soha nem kerül végleges döntés, hogy ki újítsa föl és mikor.

Egészen szélsőséges eset, ami a Balázs Vendéglővel történik Budapest II. kerületében. A legendás vendéglő, amelynek szomorú sorsáról legutóbb a szeptemberi adásban beszéltem (l. a 227. adást), ismét leégett.

Nagy erőkkel vonultak ki a tűzoltók, és a ház sorsa szinte már reménytelennek tűnik, miközben ez is műemlék épület, és nagyon értékes helyen is fekszik. Lehet, hogy az értékes hely a pusztulás oka? A Magyar Hírlap beszámolójában olvasom Molnár Péternek, a Fővárosi Tűzoltók szóvivőjének mondatát, miszerint "a tűz okát azért nem vizsgálják, mert a tulajdonos nem igényli a vizsgálatot, és biztosítás sincs az ingatlanon". Azért ez elég megdöbbentő, nem?

Dr. Jámbor Attila ügyvéd okos cikket írt a Magyar Építőipar c. lapban, amelyben azzal foglalkozik, hogy vajon a műemlékvédelem meg tudja-e menteni a műemlékeket Magyarországon, mik a jogi lehetőségek, és hol vannak hiátusok a jogban, hogy lehetetlenülhetnek el fontos ügyek.

Néhány példa értékű eset azért történt az elmúlt időszakban, ilyen például az Opera Patika átalakítóira kirótt büntetés.

Most ismét van egy különleges példa. Nem mondom azt, hogy jó példa, mert az lenne jó, ha a kérdéses műemlékház jó állapotban lenne.

A veszprémi vár alatt, a Jókai utca 8. számú romantikus ház az 1860-as években épült, a Ruttner család számára. 2001-ben olcsón, de felújítási kötelezettséggel értékesítette az önkormányzat, a vevő az Óváros 2001 Kft. illetve Eszenyi László volt, aki nem csak nem teljesítette nyolc év alatt sem azt, amit az adásvételi szerződésben vállalt, de legutóbb még arról is gondoskodott, hogy ne legyen cserép a tetőn.

Van fotó egy évvel ez előttről - még cseréppel, s egy idei augusztusi a csupasz gerendázatról.

Ettől aztán felgyorsult a ház pusztulása. Nem tudott a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal mást csinálni, előírta a kényszer-helyreállítást, amely meg is történik, közpénzen, készül az ideiglenes tető.

Ez persze újabb tétel, mely hozzáadódik ahhoz a 35 milliós nagyságrendű jelzálog-hitelhez, amit a vállalkozó felvett a házra.

Biztos önök is tudnak olyan kastélyról, malomról, kúriáról, vagy lakóházról, amelyet tulajdonosa megterhelt bankkölcsönnel, és hagyja elpusztulni, miközben a felvett pénzt elkölti - természetesen.

Az, hogy ebben az esetben például hogyan lesz tovább, még nem tudható.

Közben folyik a rendőrségi eljárás is.

Kiderült a falkutatásoknál, hogy a ház szinte minden helyisége ki van, illetve ki volt festve, s már csak ezért is értékes, különleges épület.

Jól látható, mennyire megrongálódott a veszprémi Ruttner-ház a tulajdonosa kezén. Ráadásul folyamatosan el is akarja adni az ingatlant, aminek a megrongálásáért felelős.

Kora nyáron befejeződött egy olyan per, amelynek korábbi ítéleteiről már beszámoltam: a Mikosszéplak kastélyával kapcsolatban meghozott első és másodfokú ítéletet jogerősen helyben hagyta a Legfelsőbb Bíróság. Az alapvetően fontos ítélet kimondja, hogy azzal, hogy a műemlék kastély tulajdonos-párja a saját tulajdonukban kárt okozott, bűncselekményt követett el a Magyar Köztársaság törvényei értelmében. Megjegyzem, a törvény szövege a műemlékrombolásért börtönbüntetés kiszabását is lehetővé teszi. Ilyen esetről eddig még nem tud a krónika. Érdekes ezt így kimondani éppen a veszprémi börtönépület alatti műemlékház bemutatásakor.

Most pedig menjünk, és nézzenek meg velem néhány felvételt Nagyváradról, majd Szilágylompértról, a Bánság és Partium e nevezetes helyeiről, melyekhez Ady Endre emléke is kötődik bőven.

*

 Ráday Mihály: "Nagyvárad ma is élő nagy temetőjének a neve Rulikowski-temető, egy, a magyar szabadságharc oldalára átállt, és ezért itt kivégzett lengyel tiszt nevét viseli a temető. Jártam már itt a '48-as sorozat forgatásakor, és Nagyváradon számtalanszor. Tudják a nézők, sokan tudják, hogy Nagyvárad századfordulós - tehát amikor Ady Endre itt élt és dolgozott, kultúrájának a jelentős része kapcsolódik zsidó emberekhez. A város körülbelül egyharmada zsidó, vagy zsidó származású. És bár erről sokszor szó esett, de egyszer sem voltunk ebben a temető-részben, a Rulikowski-temetőnek a zsidó-temető részében, és Péter I. Zoltán újságíró barátom itt Nagyváradon azt mondta, hogy jöjjünk el már ide is, és nézzünk meg néhány nevezetesebb sírt.

Ennek az ideje érkezett most el. Itt vagyunk tehát a legnagyobb temetőben.

*

Péter I. Zoltán: A legnagyobb temető, amelynek a neológ zsidó parcellája is 1870-ben létesült, együtt az egész temetővel. De nem ez a legrégebbi zsidó temető a városban. Legelőször 1766-ban az ősi városnegyedben a Hattyú utcai temető létezett.

Ezt a város fejlődése miatt 1800-ban felszámolták, és 1801-ben Velencén nyitottak egy újabb temetőt, amelyik ma is létezik, élő temető. Úgyszintén 1870-ben bővítették. Amikor a mostani neológ temetőt létesítették.

Ráday Mihály: Mondtad, hogy ezen a soron van az egyik legrégebbi család.

Péter I. Zoltán: Igen, a Michelffy család. Hát ez már egy kései leszármazottja Michelffy Pál 1932-ben halt meg. A török fennhatóság után, tehát 1692 után a vár körül alakult az úgynevezett váralja városrész, zömében zsidó lakosokkal. Mert ők eredetileg kereskedőként itt ilyen sátortáborban laktak. És akkor a várparancsnokság megengedte nekik, hogy az 1780-as években kőházakat is építsenek. És ő a Mihálffyaknak - akkor még Mihálynak hívták - ő volt ennek a városrésznek az első bírája.

Ráday Mihály: Itt a temetőfal mellett vannak különlegesebb sírok?

Péter I. Zoltán: Vannak sírok is, és a temetőfalon pedig emléktáblák vannak. Mindazoknak, akik nem kerülhettek ide a temetőbe, elhurcolták őket Auschwitzba és a többi haláltáborba, és a rokonságuk, akik fönnmaradtak a családból, azok örökítették meg az emléküket.

Ráday Mihály: Itt a temetőn belüli temetőfalban olvasom Dr. Adorján Ármin nevét. De nem ő építette a Fekete Sast.

Péter I. Zoltán: Nem, a testvére, Dr. Adorján Emil, aki úgyszintén ügyvéd volt. Az ő nevéhez fűződik még két csodálatos szecessziós épület, a színház mellett, az úgynevezett Adorján Házak. Őt sajnos nem látjuk, az ő sírját itt a Rulikowski-temetőben, mivel 1944-ben elhurcolták és Mauthausenben pusztult el. Leszármazottai ellenben néhány évvel ezelőtt eljöttek Nagyváradra, és emlékére egy bronztáblát helyeztek el a Sas-palota falára.

Ráday Mihály: Ez a nagyváradi fiatalember Magyarország, az Osztrák-Magyar Monarchia katona-hőseként hunyt el az I. Világháborúban. A mellette lévő síremlék sorai nem hősökre, hanem áldozatokra emlékeztetnek, arra, ami a II. Világháború alatt történt a nagyváradi fiatalokkal és öregekkel.

Péter I. Zoltán: A szépen faragott virágmotívumos síremlékben nyugvó Veiszlovits Lajos édesapjának az obeliszkje található itt mögöttem. Veiszlovits Adolf volt az, aki 1873-ban egy kolerajárványt követően megalapította a Concordia Temetkezési Vállalatot, ezt folytatta azután a fia is, Lajos, és akinek két fia már közgazdászként tanult, és a Park Szállónak voltak a megalapítói.

Ráday Mihály: Veiszlovits Adolffal egy évben, 1907-ben hunyt el Veiszlovits Sándor. Szenvedélyes sakkozó volt, s ezért a közös síremlék, az obeliszk formája olyan, hogy egyúttal egy sakkfigurára, egy bástyára emlékeztet.

Péter I. Zoltán: Wertheimstein Alfréd osztrák dragonyos ezrednek volt a kapitánya, azt követően került Nagyváradra, hogy nyugdíjba vonult. Volt neki egy Rózsika nevezetű szép lánya, és a gazdag Rotschild bankár családnak a leszármazottja, Charles Rostchild a nagyvilágban olyan feleséget keresett, aki gazdag zsidó nemes családból származik, és még szép is. És ezt a lányt Rózsika személyében találta meg. 1907-ben tartották az esküvőt, és 1940-ig éltek boldog házasságban.

Dr. Kecskeméti Lipót Nagyvárad tudós rabbija volt 1890-től kezdve. A magyar nyelv művésze volt, aki irodalmi társaságot vezetett, melynek tagja volt többek között Ady Endre is a századelőn. A két világháború között zsidó gimnáziumot létesített, amely jó ideig az ő nevét viselte.

Ráday Mihály: Ezen a soron ismerős nevet lát az ember.

Péter I. Zoltán: Igen, az Emőd Tamásét, aki Nagyváradon született, és úgy is mondhatjuk, hogy ide jött vissza meghalni. Egy nagyon szép idézet található a sírkövén Ady Endrétől. Ez is azt bizonyítja, hogy nagyon jó barátságban voltak a Holnap évtizedeiben, és van még egy másik név is a sírkövön, a Fleischer Miklósé, ő testvéröccse volt Emőd Tamásnak. Ugyanis Emőd Tamásnak is a családi neve Fleischer volt, Fleischer Ernőnek hívták. A testvére, Fleischer Miklós neves festőművész volt, aki megjárta Auschwitz poklát, de életben maradt, visszatért Nagyváradra, és 1958-ig itt alkotott.

Ráday Mihály: A hatalmas nagyváradi temető zsidó-temető részéből kijöttünk, át a katolikusba, mert itt is van egy nagyon fontos sír, amit meg kell mutatni.

Péter I. Zoltán: Igen, ez Diósy Ödön kormányfőtanácsosnak a sírja. Ő volt Brüll Adél, Ady Lédájának a férje. Hogy ő a katolikus temetőben van eltemetve, ennek az a magyarázata, hogy fiatal házasok voltak még, amikor Szófiában a felesége és ő is kikeresztelkedett.

Ráday Mihály: A Rulikowski temetőn belül egy önálló temetőegység a zsidó ortodox temető. Itt is van egy olyan sír, amelyet föltétlenül be akarok mutatni.

Péter I. Zoltán: Fehér Dezső volt a nagyváradi napló tulajdonosa, egyben főszerkesztője. Azé a lapé, ahol Ady dolgozott, és ahol kiteljesedett az ő publicisztikai munkássága.

Ráday Mihály: Nagyvárad Velence városrészének is van önálló zsidó temetője, amely nem közvetlenül az utcáról közelíthető meg, hanem egy kis város, szinte parasztinak tűnő gazdasági épületegyüttesen keresztül. Jól látszik, hogy lepusztult állapotban van a ravatalozó.

Itt már nem temetnek. A sírok tömege viszont jó állapotban van nagyrészt.

A földön fekszik ugyan Brüll Samu síremléke, de a feleségéé mellette jó állapotban áll. Ők ketten Brüll Adél, vagyis Léda szülei.

*

Ráday Mihály: Nagyváradról sok műsoromban volt már szó. 19. századi, 20. század elejei, gazdasági, irodalmi és színházi életét, építészetét, iparművészetét, a város kulturális életét meghatározó helyi zsidóság temetőiről, síremlékeiről azonban most készítettem először képeket. Régi adósságot próbáltam meg ezzel a kis beszámolóval törleszteni."

*

Következzék a "hepehupás vén Szilágy" - ahogy Ady Endre nevezte, mégpedig egy olyan község, amely Ady-emlékhely is.

A református templom előtt Ady Endre szobra áll. Magáról a templomról a község tiszteletese beszélt.

*

Szőnyi Levente, tiszteletes (Szilágylompért): "1777-ben épült ez a templom, ez a második temploma a falunak, az első templom a XV. században épült, viszont a tatárjárás során felgyújtották a templomot, és a falu is leégett.

Nagyon sok faluhoz hasonlóan ez a falu is a tatárjárás során elnéptelenedett, akik még életben maradtak, azok is elmenekültek. És miután visszajöttek, újra telepedett a falu, és felépítették ezt a templomot. 1777-ben és '78-ban, tehát két év alatt épült fel és készült el, és hát én csodálom azóta is ezeket az ősöket, akik ezt a templomot felépítették. Egy ilyen dúlás, pusztítás után, amikor nem csak a templom, hanem a falu is leégett. Egy ilyen dúlás, pusztítás után egy ilyen templomot felépíteni és áldozni egy ilyen kazettás mennyezetre, nem kis áldozatra volt szükség. A készítője egy kolozsvári asztalosmester volt, Budai Sándornak hívták, és a testvére, András segédkezett.

András kőfaragó is volt, és ezt a kő szószéket András faragta. Különlegesség azért, mert nem található sehol a Kárpát-medencében még egy munkájuk ezeknek az asztalos-mestereknek. Vagy dolgoztak még, csak elpusztult az a mennyezet, vagy mondjuk - nem tudom elképzelni, hogy csak ez lenne az egyedüli, amit ők csináltak volna, viszont ez az egyedüli, ami fennmaradt. Azért különleges és csodálatos a mennyezet, mert nagyon gazdag motívum-világa van.

Nagyon sok kazettás mennyezet, és gondolok most a szilágysomlyóira, ahonnan származom, háromszor ennyi kazetta van a mennyezeten, de 80-90 %-ban csak virágdíszítés. Ilyen-olyan féle virágok találhatóak rajta. Ezek a kazetták viszont szebbnél szebb és különlegesebb motívumokat tartalmaznak. Itt is találhatóak virágmotívumot. A figurális motívumokat pedig külön csoportba lehet sorolni, vannak a bibliai témájú kazetták.

Ezek közül, ami különleges itt, Ádám és Éva a paradicsomban. Persze hagyományos az ábrázolásuk, Ádám és Éva, a fa és a kígyó.

Minden kazettás mennyezetnek általában a közepén helyezik el azokat az írásos kazettákat, amelyek megörökítik a templom építésének idejét, az akkor szolgált lelkésznek a nevét. Ez a két írásos kazetta Istent dicsőítve emlékezik erről az építési munkáról.

Budai elnevezésű kazetta, ami kétfejű sast ábrázol, és van egy pajzs, amin van egy monogram, amin van M és egy T. És első látásra talán sokan azt gondolnák, hogy ez a Máté evangéliumának a rövidítése. Nem. 1777-ben vagyunk, amikor még Mária Terézia uralkodott. És hát bizonyára nem volt könnyű engedélyt, meg bármilyen jóváhagyást szerezni az udvartól, a katolikus-párti udvartól, hogy egy református templom az utca mellé, ajtókkal az utcára nézően felépülhessen.

És talán hálából vagy jóindulatból azt mondták akkor a férfiak, hogy szánjunk egy kazettát tiszteletből a bécsi udvarnak, és akkor a kétfejű sas, mint címerállat, és a Mária Terézia monogram kerüljön rá. Ez különlegessége ennek a református templomnak, hogy jóindulatért jóindulattal feleltek."

*

Faragott kapun át lehet belépni az utca szemközti oldalán lévő iskolakertbe. Oda, ahol Ady Lőrinc háza állt egykor, ahol a költő nagyapjának négy gyereke megszületett.

A kopjafán megfaragták Ady portréját, és mögötte emléktáblát is olvashatunk a róla elnevezett iskola falán.

Néhány telekkel odébb áll még, még áll a Séra-kúria, bár az állapota rettenetes már. Ha össze nem dől rövidesen, fontos Ady-emlékhely lehetne akár.

A partiumi és bánsági műemlékvédők társaságát itt is a tiszteletes kalauzolta.

*

Szőnyi Levente: "Sajnos a Séra-ház, a kúria maga már romos állapotban van.

Miután kihaltak azok az örökösök, vagy azok a családtagok, akik még itt laktak a házban, az ő gyermekeik, unokáik, leszármazottaik pedig elkerültek innen, minden olyan ház, amelynek nincs lakója, sajnos ilyen állapotba jut.

De hát igyekszünk őrizni ezt a helyet is úgy, ahogy lehet. Ezzel a kőasztallal, és ezzel a gesztenyefával itt a tövében. Fontos nekünk ez a hely, hiszen - ahogy a régi öregek mesélik - amikor Ady Endre eljött ide nagynénjéhez, Ady Juliannához, akkor egy üveg bor társaságában, néhány papírlappal a kezében akkor ide ült ki, és itt írogatott.

Ezeket a harangzúgásokat ő is így hallhatta annakidején. Úgyhogy itt tudott igazán elcsendesedni a város zajától, itt és Érmindszenten. Úgyhogy ezért vagyunk büszkék arra, hogy ő itt is otthon érezte magát, és otthonra talált itt a mi falunkban. Erre ő is büszke volt, és mi is büszkék vagyunk."

*

Kedves Nézők, remélem, élvezték ezt a kis kalandozást!

A következő műsor a városvédő műsor harmincadik évfolyamának utolsó adása lesz.