A szólás szabadsága 

Gyilkos indulatok Olaszliszkától – Sajóbábonyig! Polgárháború vagy az egész egy radikális erő választási kampánya? 2009. november 23. 07:48

A stúdióban Kaltenbach Jenő volt kisebbségi ombudsman

A műsorvezető: KRIZSÓ SZILVIA

Mv.: - Jó estét kívánok! Önök is érzik, hogy dübörög a kampány? Ez látható az utcán, ahol egyre több az óriásplakát, a szórólapot osztogató pártaktivista és persze a pártok elérnek már bennünket az agitáló telefonhívásokkal is. Az idő előtti választás híre nincs túlságosan ínyünkre, ezt mutatja az is, hogy igencsak gyér érdeklődés mellett tartják az időközi választásokat. A választási kampány része az a hangos megemlékezés, amit a radikális párt szervezett Horthy Miklós budapesti bevonulásának évfordulójára és emlékeznek, egy hete Sajóbábonyban ugyancsak forró volt a hangulat, ahol sokak értékelése szerint szintén kampánygyűlést rendeztek. Vidos Mihály összefoglalója.

 

Név nélkül: - Segítségül hívta a Gárdát. Miért nem a rendőrséget hívta segítségül?

R.: - Sajóbábonyban kérdezte ezt egy roma asszony kedden Vona Gábortól. A helyiek azt kérték számon a Jobbik elnökén, hogy két nappal korábban miért hívta a településükre a párt helyi vezetője a betiltott Magyar Gárda tagjait? A borsodi faluban szombaton tartott lakossági fórumot a Jobbik, ahová nem engedték be a helyi romákat. Az ebből kialakult dulakodást a rendőrség állította le. A lakossági fórum szervezői ezután hívták Sajóbábonyba a gárdistákat,  mert állításuk szerint a romák megfenyegették őket. A Gárda érkezése hallatán a cigányok is összeverődtek.

Bencs Gábor, a Jobbik sajóbábonyi vezetője: - Megjelent egy romákkal megpakolt platós kocsi, ahonnan 30-40 fő leszállt, kapákkal, kaszákkal, baltákkal felszerelkezve.

Név nélkül: - Haza szeretnék jutni, a legelső utcában, lakom, haza szeretnék menni.

R.: - A romák betörték egy jobbikos autójának üvegeit. A rendőrség ezután hermetikusan lezárta a falut.

Név nélkül: - Sztrájkoljanak, bánja őket a rabság! Én haza szeretnék menni a családomhoz.

R.: - A hatalmas rendőri készültségnek köszönhetően végül elmaradt az összecsapás a tüzek mellett gyülekező romák és a gárdisták között. A politikusoknak meg újabb alkalmuk adódott, hogy egymásra mutogassanak az eset kapcsán.

Varga László (MSZP) országgyűlési képviselő: - Ahol  a Jobbik megjelenik, ott polgárháborús helyzet alakul ki.

Vona Gábor, a Jobbik elnöke: - Pattanásig feszült a helyzet és kijelenthető, hogy az elmúlt 20 év cigánypolitikája csődöt mondott.

Lázár János (FIDESZ) országgyűlési képviselő: - Magyarországon a kormány láthatóan képtelen garantálni az emberek számára a biztonságot. Ezt bizonyítja a hétvégi sajóbábonyi eseménysorozat is.

R.: - A romák és nem romák közti súlyos összetűzések az utóbbi három évben szaporodtak el Magyarországon. Az első település, aminek a neve a köztudatba vésődött, Olaszliszka. 2006 október közepén Szögi Lajos 44 éves tiszavasvári tanár két lányával épp áthajtott a Borsod megyei falun, amikor állítólag elsodort egy 12 éves roma lányt a kocsijával.

Név nélkül: - Elütötte a gyereket és brutálisan ott hagyta, meg se állt, semmi, hanem  utána.

R.: - Az állítólagos brutális cserbenhagyásért a lány rokonai kegyetlen bosszút álltak. Addig ütötték és rúgták, a már földön fekvő Szögi Lajost, amíg az belehalt sérüléseibe.

Név nélkül: - Mintegy 40-45 olyan ütés van, ami elsősorban az agyra és a nyaki részre érte őt.

R.: - Az ügyben múlt pénteken hozott ítéletet a Debreceni Ítélőtábla. A 8 vádlottból hárman életfogytig tartó szabadságvesztést kaptak. De a többiek sem úszták meg 10 évnél kevesebbel. Az olaszliszkai eset komoly romaellenes indulatokat váltott ki országszerte. Részben ezt a hullámot lovagolta meg a Jobbik, amikor 2007 nyarán megalapította a Magyar Gárda mozgalmat. A sokakban félelmet keltő, a nemzeti önvédelem kereteit megteremtő egyenruhás szervezet megalakulása óta járja a vidéki falvakat. Olyan településeken masíroznak, ahol szerintük a rendőrség nem védi meg a magyarok értékeit a romáktól. A Jobbik és a Magyar Gárda rendezvényein terjedt el az etnikai feszültség egyik legtöbbet használt és legtöbbet vitatott kifejezése, a cigánybűnözés. A Magyar Gárdát a bíróság idén júliusban feloszlatta. A tagjai azóta Új Magyar Gárda néven vesznek részt a Jobbik és egyéb szélsőjobboldali szervezetek megmozdulásaiban. 2008 nyarán kezdetét vette a magyar kriminalisztika történetének egyik legsötétebb bűncselekménysorozata. Galgagyörkön, akkor még ismeretlenek romák  házaira lövöldöztek. A végül 9 bűncselekményig jutó csoport egy év alatt hat romát megölt, míg ötöt súlyosan megsebesített. A teljesen ártatlan áldozatokat szedő gyilkosok hónapokig rettegésben tartották az ország roma lakosságát. A támadásoknak a Nemzeti Nyomozó Iroda szerint rasszista indítéka volt. A rendőrség idén nyár végén Debrecenben fogta el a gyanúsítottakat.

Pásztor Albert, miskolci rendőrkapitány: - Valamennyi rablás minden egyes elkövetője valóban cigány volt.

R.: - A miskolci rendőrkapitány, Pásztor Albert idén januárban ezért a mondatáért került a viták kereszttüzébe. A jogvédő szervezetek leváltását követelték a rendészeti minisztertől.

Kádár András Kristóf, társelnök, Magyar Helsinki Bizottság: - Egy ilyen kijelentés azt a benyomást kelti, hogy ezek az emberek azért követnek el rablásokat, mert cigányok.

Káli Sándor (MSZP) Miskolc polgármestere: -Tényeket és adatokat közölt, és ahelyett, hogy leváltják, támogatni kell.

R.: - Néhány napos bizonytalanság után végül megtarthatta a posztját a kapitány. Idén február 8-án borzalmas hírre ébredt Magyarország. A Veszprém kézilabda-csapatának román beállóját, Marian Cozmát szíven szúrták és megölték egy szórakozóhelyi verekedésben. Az ügyről gyorsan elterjedt, hogy enyingi illetőségű romák lehetnek az elkövetők. A szélsőjobboldal a cigánybűnözésről szóló téziseit látta beigazolódni az eset kapcsán.

Név nélkül: - Elnézést bárkitől, akit megbántottam, viszontlátásra!

R.: - Aztán áprilisban a vér helyett megint a szavakat okoztak felzúdulást. Szabó Máté, az állampolgári jogok biztosa azt mondta a FigyelőNet-nek, hogy kirajzolódott előtte a cigánybűnözés profilja. Bár sokan lemondását követelték, Szabó a hivatalában maradt.

Molnár Oszkár (FIDESZ) Edelény polgármestere: - Terhesség ideje alatt, szándékosan olyan gyógyszereket szednek, hogy bolond gyerek szülessen, hogy dupla családi pótlékot tudjanak lehívni.

R.: - Edelény polgármestere, Molnár Oszkár Fideszes országgyűlési képviselő egy nyári testületi ülésen mondta ezt. A közel Szendrőlád és Lak roma asszonyaira utalva.

Név nélkül: - Esküszegő!

Név nélkül: - Pofátlanság!

R.: - A polgármester mondatai miatt sokan elhatárolódást és kizárást vártak a FIDESZ-től. De a legnagyobb ellenzéki párt nem vált meg a renitens képviselőtől. Két hónappal később aztán kiderült, hogy a Balközép című lapnak 2008 nyarán Veresné Szabó Éva is magzatkárosító anyákról beszél. A szocialista országgyűlési képviselő azt mondta, ő csak a szociális ellátórendszer anomáliáiról beszélt egy munkaülésen. Ilyen előzmények után robbant ki a múlt hét végi sajóbábonyi konfliktus. Az indulatok elszabadulása lassan tapintható közelségbe kerül.  Abban legalábbis szinte mindenki egyetért, hogy nem Sajóbábony volt az utolsó csatatér.

Név nélkül: - Ami most van, ez már polgárháború. Nem kezdődik, ez már elkezdődött.

Mv.: - Vendégünk Kaltenbach Jenő,  volt kisebbségi ombudsman, jó estét kívánok!

Kaltenbach Jenő, volt kisebbségi ombudsman: - Jó estét kívánok!

Mv.: - Hol lehet ennek a folyamatnak a vége ön szerint?

K.J.: - Ezt én nem tudom megmondani, hogy ennek a folyamatnak hol lehet a vége. Sokféle kimenetele lehet a dolognak. Lehet az is, amit többen állítanak itt és elhangzott a műsorban, vagy Spiró György is utalt rá, hogy egyfajta polgárháborús erőszak által leírható eseménysorozat következik be. Bizonyos értelemben egyébként, hogy mondjam, verbálisan ez a polgárháború már folyik, tehát egyelőre az erőszak itt-ott felüti a fejét, de azért még nem tartunk polgárháborús helyzetben, de a szavak szintjén ez már nagyon régóta folyik. Több éve, talán 10 éve is. Erre mi annak idején nagyon sokszor felhívtuk a figyelmet, hogy a baj az mindig a szavakkal kezdődik, a tettek azután következnek. Most már ott tartunk, hogy a szavak eljutottak a tettekig.

Mv.: - Na most egyébként szavak szintjén..

K.J.: - ..de lehet egy másik kimenetele is.

Mv.: - Igen, mi a másik kimenetele?

K.J.: - A másik kimenetele az, hogy megtanulunk végre felnőtt, felelős demokrataként viselkedni és cselekedni. És ebbe nemcsak a sokat emlegetett elitet értem bele, hanem mindenkit, az egész  magyar társadalmat. Én nem vagyok híve annak, és nagy aggodalommal figyelem, hogy miközben mindenki azt várja, hogy a felül lévők, a kormány, a rendőrség, stb., majd valamit csinál, egyben a bizalom ezek iránt az intézmények iránt rendkívül alacsony, érdekes ellentmondás ez, hiszen az emberek legnagyobb része, ha megnézzük a különböző közvélemény-kutatási adatokat azt gondolja, hogy ezek az intézmények rosszul működnek, a legtöbb benne lévő korrupt, hogy nem törődik azzal, ami az emberek baja, ugyanakkor mégis tőlük várják, hogy ezeket a problémákat megoldják.

Mv.: - Hogy mi lehet ennek a hátterében erre majd mindjárt visszatérünk, egyébként mi a nézőket megkérdeztük honlapunkon, hogy szerintük kinek kell javítania a cigány-magyar együttélésen. 14% szerint ez a többség dolga, 61% szerint a kisebbégé, 14% gondolja úgy, hogy a parlamenti politikai elitnek kell megoldania ezt a problémát, és 7% szerint ez a mindenkori kormány feladata. És van 5%, akik úgy nyilatkoztak, hogy ez  rendőrség dolga. Ez a felmérés nem reprezentatív, a szavazatokat köszönjük. De azért ez elmond valamit arról, hogy hogyan vélekednek az emberek ebben a kérdésben. Tehát egyfelől ahogy ön is mondja, várják a parlamenti pártoktól a megoldást, más kérdés, hogy mi egyébként hívtuk a  FIDESZ és az MSZP képviselőit, de nem kívántak ebben a témában most megnyilvánulni. De a többség azt gondolja, hogy a kisebb feladata javítani a helyzeten.

K.J.: - Jó, hát persze, ez egy régi dolog, az angolban azt szokták mondani, hogy "blind the wictim" vagyis, hogy "tedd felelőssé az áldozatot". Ez egy nagyon jól bevált módszer és nemcsak Magyarországra érvényes természetesen, hanem a világ minden országában, ahol hasonló helyzet áll elő, ott alkalmazzák ezt a megoldást. Én azt szoktam mondani, hogyha egy konfliktus kialakul, a megoldásban mindig azé a nagyobb felelősség, akinek a kezében a nagyobb hatalom van. Tehát, aki inkább képes arra, hogy változtasson a helyzeten. És azt azért talán mégsem állítaná valaki komolyan, hogy a magyarországi romáknak nagyobb a hatalma, mint a többségé és azé az intézményrendszeré, amelyik a demokráciában a közügyek intézésével meg van bízva.

Mv: - Na most, ugye a közügyek intézését mondja és előbb azt mondta, hogy a szavaktól már lassan eljutunk a tettekig. Szavak szintjén ön mit várna a parlamenti pártoktól? Mi lenne az a felelős magatartás ön szerint, amit ebben az esetben neki tanúsítaniuk kellene?

K.J.: - Nemcsak a parlamenti pártokról van szó. A magyar társadalom vagy az intézményrendszer, és ebbe nagyon széles intézményeket, a helyi önkormányzatoktól kezdve a társadalmi szervezeteken keresztül az államszerveit is beleértem, a reakciójukat tekintve, hát, értetlen, majdnem azt mondanám, infantilis módon kezelik ezeket a problémákat. A gyerekre jellemző az, hogy nem tud felelős gondolkodni, nem tud felelősen cselekedni, elhisz mindenféle dajkamesét, és a megoldást azt mindig valaki mástól várja, mert megszokta, hogyha valami baj van, akkor jön majd valaki, apuka, anyuka, vagy én nem tudom kicsoda, aki majd kihúzza a bajból. Ez az a mentalitás, ez az a viselkedési mód, amelyiken változtatni kellene 20 évvel a rendszerváltás után, a demokrácia nemcsak szabadságot jelent, hanem felelősséget is.

Mv.: - Csak, hogy konkrétak legyünk, kire gondol konkrétan? Az előbb azt mondta, hogy azoknak kell segíteniük ennek a helyzetnek a megoldásában, akiknél a konkrét hatalom van, ez a kormány?

K.J.: - Mindenkinek a kezében van némi hatalom. A helyi önkormányzatoknak is van a kezében némi hatalom, az egyháznak is van a kezében, a társadalmi szervezeteknek, a rendőrségnek, természetesen a kormánynak. De nemcsak a kormánynak, hanem a parlamentben képviselettel rendelkező minden pártnak.  Az egy infantilis, hangsúlyozom még egyszer, az egy infantilis viselkedés, amikor a felelősséget állandóan a másik nyakába varrjuk. Itt az előbb látott filmen a megszólalók állandóan arról beszéltek, hogy a másik mit tehetne, hogy a másik miért nem tesz valamit, hogy a másik mondott csődöt és soha sincs arról szó, hogy neki mi a része abban, ami előállt.

Mv.: - Előbb szóba hozta Spiró Györgyöt és erre a kérdésre majd még visszatérek mindjárt, hogy mit gondol a kormány, ellenzék, egyéb civil szervezetek, önkormányzatok felelősségéről, de szóba hozta, hiszen Spiró György valóban adásunk vendége volt, mégpedig február 2-án és a következőket mondta.

------------------
(Filmbejátszás 2009.02.02.)

Spiró György: - Ha azt írnám, hogy leérkeztünk a Balkánra. Hogy az egész magyar társadalom rettenetes állapotban van, és, hogy a szegénység elleni küzdelem átalakult a szegények elleni küzdelemmé.

Baló György: - A szegénység elleni küzdelem a szegények elleni küzdelemmé?

S.Gy.: - Igen. Ez történik Magyarországon, ez a valóság.

B.Gy.: - Ezt hol láthatja az ember?

S.Gy.: - Hát lépten-nyomon tapasztalhatjuk. Ráadásul a szegények elleni küzdelem az egyúttal egy etnikai háború kezdetét is jelzi. A magyar társadalom többsége harcol a cigányok ellen. És viszont.

B.Gy.: - És ez mivel fenyeget?

S.Gy.: - Hát ez azzal fenyeget, hogy ez egy olyan polgárháborúval fenyeget, amelyik nem a bal- és a jobboldal között zajlik.

B.Gy.: - Ezt ön látja, más nem látja?

S.Gy.: - Hát nem nagyon akarják látni.

B.Gy.: - Miért nem?

S.Gy.: - Nem érdek.

B.Gy.: - Nem érdek?

S.Gy.: - Igen, nem érdeke senkinek, mint ahogy az elmúlt 200 év alatt nem akadt olyan magyar kormányzat, amelyik foglalkozott volna a magyarországi cigányok helyzetével.

B.Gy.: - De vajon miért nem?

S.Gy.: - Valószínűleg azért nem, mert úgy gondolták, hogy magától megoldódnak a problémák.

(Filmbejátszás vége)
----------------------

Mv.: - A problémák nem oldódnak meg maguktól. Amit Spiró mond az arról szól, hogy a társadalom, és ezt mondta ön is, felelőssége, hogy legyen valami. De mit lehet tenni? Konkrétan.

K.J.: - A kooperációnak, az együttműködésnek  az értelmes problémamegoldásnak nincs alternatívája. Az, ami ma itt folyik ez egy ilyen ösztönös, emocionális ostoba reakció, ami csak újabb erőszakot és újabb agressziót szül kölcsönösen, és akkor tényleg el fogunk jutni egy idő után, amit Spiró vizionál és mások. Ennek az alternatívája csak az lehet, hogy elkezdünk értelmesen, felnőtt ember módjára gondolkodni, mindenki a maga  helyén. És mindenkitől ezt számon is kérik. Jönnek a választások. Újra lehetőség adódik arra, hogy felelősen döntsünk. Minden választónak tudnia kell, hogy amikor a szavazatát leadja, akkor ezzel dönt az elkövetkezendő időszakról a saját sorsáról is. Egy demokrata a leginkább abban ismerszik meg, hogy a szabadságot egyben a felelős gondolkodás is áthatja, nemcsak a szabadság, ami azt jelenti, hogy mindent szabad.

Mv.: - Most, hogy ezt mindenki magában elmélyül, hogy ő mit tud tenni helyi szinten, de azért én csak visszatérnék arra a kérdésre, hogy ebben a pillanatban, akik valamit tehetnek az ügy érdekében, azok a parlamenti pártok, hiszen rendeleteket lehet hozni, megoldásokat lehet találni. Ebben a helyzetben ön mit lát a kormány részéről, mit lát az ellenzék részéről?

K.J.: - Ez egy olyan súlyos gond, a Spiró által említett szegénység mellett, amelyiket réges-régen ki kellett volna venni a pártpolitikai küzdőtérből. Réges-régen meg kellett volna egyezni a demokrácia bizonyos alapértékeiben. Egy alapvető konszenzust kellett volna teremteni, ami azt jelenti, hogy ezekben az ügyekben nem vitatkozunk. Ezekben az ügyekben együttműködünk. Valamikor Magyarországon voltak a rendszerváltás  után olyan ügyek, amelyekben ez a helyzet alakult ki. Volt olyan időszak, amikor pl. a külpolitikában nem nagyon voltak vitás kérdések. Volt egyfajta nemzeti konszenzus. Ennek a nemzeti konszenzusnak újra meg kell teremtődnie, azokban a legalapvetőbb ügyekben, amelyekben nem lehet másképp előrelépni. A cigányügy, a szegénység ügye, az éppen elég fontos ahhoz, hogy ezen ne civakodjunk, ne veszekedjünk, hanem fogjunk össze. És ne azt nézzük, hogy ez melyik pártnak használ és melyiknek nem. Melyiknek hoz népszerűséget és melyiknek nem.  Ez egy olyan ügy, amelyik megérdemli azt, hogy ebben összefogjunk.

Mv.: - Meglátjuk, hogy mit hoz a jövő. Köszönöm szépen a beszélgetést.

K.J.: - Én is köszönöm.