SZÓSZ?!:) 

Ferdítések és fordítások 2009. december 15. 16:00

A SZÓSZ 4. adásának írói feladatai

A fordításokkal és félrefordításokkal foglalkozó adásunkban idegen nyelveket szólaltatunk meg magyarul – azaz találkozhattak benne ötletes megoldásokkal és felidéztünk kínos szarvashibákat is.

 

1. Vámos Miklóst arra kértük: írjon egy jelenetet, amelyben egy újság szerkesztője retteg attól: kiküldött tudósítója véletlenül rosszul fordítja egy politikus szavait, és mindebből hatalmas diplomáciai botrány keveredhet.

 

Vámos Miklós:

A szűkszavú tolmács

Csákányi Eszter:  Tisztelettel köszöntöm a Zalahári Népköztársaság igen tisztelt honvédelmi miniszterét Magyaroszágon, mind magam, mind kormányom nevében, nagyon örülünk, hogy bilaterális kapcsolataink között önökkel is találkozhatunk, ha nem csalódom, most először jár az ön hazájának felelős politikusa minálunk.

Vámos Miklós:  Köszönti önt, örül.

Kálid Artúr:  Kész?

Vámos Miklós:   (biccent.) Ühümm.

Kálid Artúr:   Én is köszöntöm, elsősorban a mi isteneink, továbbá a zalahári kormány és jómagam nevében, valóban, én vagyok az úttörő a két ország kapcsolatában, aminek őszintén örülök.

Vámos Miklós:  Fogaggyisten, és ő is örül.

Csákányi Eszter:  Fogaggyisten?

Vámos Miklós:  (bólint) Vallásosak.

Csákányi Eszter:  Értem. Engedje meg, hogy tolmácsoljam kormányom és az egész magyar nép szívből jövő gratulációját abból az alkalomból, hogy hazája végre kivívta függetlenségét, kívánom, hogy a kivívott függetlenséget meg is tudják tartani, ehhez igyekszünk segítséget nyújtani a magyar honvédség olyan eszközeivel, amilyenekre szükségük lehet.

Vámos Miklós:  Gratulál a szabadsághoz, fegyvereket kínál megvételre.

Kálid Artúr:  Milyen szabadság? Milyen fegyver?

Vámos Miklós:  Nem érti.

Kálid Artúr:  Mit nem ért?

Vámos Miklós:  A szabadságot és a fegyvert.

Csákányi Eszter:  Nekünk azt mondták, a zalahári hadügyminiszter jön! Akkor hogyhogy nem érti? Önöknél ugye győzött a… (papírról olvassa) nemzeti függetlenségi front, új a kormány, fegyverekre van szükségük, míg a magyar honvédség komoly raktárkészlettel rendelkezik T-34-es tankokkal, amelyek jól bírják az időjárás viszontagságait, főleg a nagy hideget, lásd második világháború, persze önöknél nagy meleg van, de szakértőink szerint az a jobbik eset, nem kell hidegindító.

Vámos Miklós:  Győzött a front, ha kell fegyver, adunk.

Kálid Artúr:  Igen, a függetlenségi front győzött, de az a fehér lázadók szervezete, én a menekült kormányt képviselem, mely most Párizsban székel, és szervezi az ellenállást, persze, hogy kell fegyver, azért jöttem.

Vámos Miklós:  Ő a vesztes kormánytól jött, a fehérek győztek.

Csákányi Eszter:  Hát nem a négerek voltak elnyomva?

Kálid Artúr:  (dühtől vörös nyakkal) Niggerek? Azt mondta, niggerek? Ezt kikérem magamnak!

Vámos Miklós:  Nem, kérem, néger, az magyarul azt jelenti, éljen.

Csákányi Eszter:  Mit mond?

Vámos Miklós:  Bár a bukott kormány küldte, érdeklik a fegyverek.

Csákányi Eszter:  Jó, de lehet, hogy a kormányülésen úgy döntöttünk, hogy az új kormányt támogatjuk a régi vacak fegyverekkel, ezek szerint a fehéreket, és nem a négereket. (Bizonytalan.) Vagy a négereket?

Kálid Artúr:  (nagyon gyanakszik) Mint mond?!

Vámos Miklós:  Azt mondja, éljen a zalahári nép! Ööö… a régi.

Kálid Artúr:   Ré-gi?? Nem értem!

Vámos Miklós:  Nem értem.

Csákányi Eszter:  Mit nem ért? Azonnal föl kell hívnom a Janit… a külügyminiszter urat, most akkor a négerek vagy nem a négerek, micsoda káosz!

Kálid Artúr:   (dühösen pillog) Itt valami bűzlik.

Vámos Miklós:  A miniszter asszony éljenzi a… régi kormányt.

Kálid Artúr:  (bólogat) Néger, néger! (Tapsol.)

Csákányi Eszter: Mi a lótüdő, akkor most… gúnyolódás, vagy pedig… valaki már megint összevissza… na jó… Tisztelt miniszter úr, akkor a fegyverek, a lista, a lista alapján… lehetne az, hogy a szakértők, és akkor a listán végig, pontosan, szépen, addig, amíg én a Janival… (A tolmácsnak, idegesen.) Mire vár???

Vámos Miklós:  Állítmányra.

Csákányi Eszter:  Hülye! Mondja meg, ne aggódjon, meg fogunk egyezni, igazán kedvező árakat adott a Honvédelmi Minisztérium.

Vámos Miklós:  Olcsó.

Kálid Artúr:  (megint tapsol) Néger, néger! Mert pénz dolgában zalaháriul állunk, ami a mi nyelvünkön annyit tesz, csehül állunk, sejthető, egy menekült kormány nincs túl jól eleresztve.

Vámos Miklós:  Pénzük, az nincs.

Csákányi Eszter:  Az baj. De miért mondja mindig, hogy néger?

Vámos Miklós:  Mert az zalaháriul azt jelenti, hogy… jó üzlet. Olyasmi, mint zsidóul a mecíe.

Csákányi Eszter:   (elképedve) Maga zsidó???

Vámos Miklós:  Nem, én néger vagyok.

Csákányi Eszter:  és Kálid Artúr:  (kórusban, miközben megtapsolják egymást) Néger! Néger! Néger!

2. Várady Szabolcs jelentében egy jeles műfordító kényszerül arra, hogy fordítson le egyszerű használati utasítást. Szeretné szépen, mívesen megoldani a feladatot, ám a szerkesztője ragaszkodik a szöveghű, de bikkfanyelven hangzó megoldáshoz.

 

Várady Szabolcs: Használati utasítás

Szereplők: Bíró Kriszta, Csákányi Eszter

Bíró Kriszta:         Kedves… ööö…

Csákányi Eszter:           Felhősy Izabella, de maradjunk a Bellánál, és… gondolom, én vagyok az idősebb…

Bíró Kriszta:         Szervusz. Irén, Takó Irén. Hát lássuk. Remélem, nem okozott nagy gondot ez a kis User’s Manual. Van nekünk egy állandó fordítónk, a Tóth Gizi, csak hát fogta magát, és elment szülni, ugye. Ki is ajánlott téged?

Csákányi Eszter:           A MEGY.

Bíró Kriszta:         Ki megy? Hova?

Csákányi Eszter:           MEGY. Magyar Fordítók Egyesülete.

Bíró Kriszta:         Ja. És miket fordítasz amúgy?

Csákányi Eszter:           Shelleyt, Keatset, Byront…

Bíró Kriszta:         Ezeket a márkákat nem ismerem, de a mi ionizátorunk, ez világelső.   

Csákányi Eszter:  Nézzük akkor az első szakaszt: a gép üzembe helyezése.

                   Itt minden le van rajzolva, úgyhogy vettem a bátorságot, hogy egy kicsit elrugaszkodjam a lapos prózától, és áttettem az egészet hősi párversbe, ahogy az angolok mondják: heroic cuplet. Páros rímű ötös jambus. Olykor hatodfeles.

(Bíró Kriszta annyira meg van döbbenve, hogy csak tátog, és nem tud rögtön közbeszólni.)

A kép mutatja, mit, hol és hogyan,

csak kövesse, barátom, pontosan.

Ne legyen könnyelmű avagy duhaj,

jól nézze meg, hogy hol van a dugalj!

Ha kellő a gép csatlakoztatása,

meglátja, hogy nem lesz csalatkozása.

Aztán tegyen egy edénybe vizet,

s abban okvetlen úgy merítse meg:

ellepje, mint Nilus az alligátort,

a víz a gyógyító ionizátort.

Bíró Kriszta:         Na de… Már ne is haragudj!

Csákányi Eszter:           Igazad van, a nílusi, az a krokodil, nem az alligátor, de az nem rímel az ionizátorra. Az meg ugye adva van. De ha úgy látod, hogy idáig nem terjed a poétika licencia…

Bíró Kriszta:         Ez az, hogy megvettük a licencet!

Csákányi Eszter:           Te! Hogy én milyen hülye vagyok! A rím maradhat. Csak a folyót kell kicserélni.

Bíró Kriszta:         Nincs rím. Nincs folyó.

Csákányi Eszter:           Emlékszel ugye Vojtina ars poétikájára? Ha jól meggondoljuk, az is afféle használati utasítás, csak költők részére. És ugyanez a versforma.

Bíró Kriszta:         Nix költő, nix Vojtina. Ebben a füzetben 13 nyelven jelenik meg a használati utasítás. Albánul és izlandiul is.

Csákányi Eszter:  Annál nagyobb dicsőség, ha csak magyarul lesz versben.

Bíró Kriszta:         Szó se lehet róla. „Csatlakoztassa a hálózati csatlakozót a képen látható módon.” Ez volna nagyjából az első mondat.

Csákányi Eszter:           De hát ott van: „A kép mutatja, mit, hol és hogyan”, és a dugalj is benne van.

Bíró Kriszta:         Dugalj, az jó. De volt valami előtte.

Csákányi Eszter:           „Ne legyen könnyelmű avagy duhaj” – Kosztolányi is megnyalná mind a tíz ujját, olyan jó kis rím. És így sokkal könnyebb megjegyezni.

Bíró Kriszta:         Nem találok szavakat.

Csákányi Eszter:           Arra itt vagyok én. Figyelj:

                   A csuklópántot nedvesítse be (ez szó szerint van),

                   és vegye fel, aztán meg izibe

                   a gombot a gép hátán nyomja meg,

                   és máris indul az első menet.

Bíró Kriszta:         Na ide figyelj, ez nem megy. Ez nem a MEGY – vagy hogy hívják.

Csákányi Eszter:           Jó, igazad van, „izibe”, az kicsit olcsó, de hát sietni kellett. Ha gondolod, kijavítom. Várj csak, hogy is? tüstént? legott? üstöllést?

Bíró Kriszta:         (a teljes idegösszeomlás határán)  Üstöllést… izibe – mars ki!

 

3. Következő játékunkhoz egy fordítógéptől kértünk segítséget. Egy ismert vers eredeti szövegét helyeztük bele – és arra kértünk fordítóinkat, ennek a szövegnek alapján rekonstruálják a verset –azaz írjanak a szóhalmazból érvényes magyar költeményt.  A gépi fordítás Shakespeare 111. szonettjének első négy sorából készült, és így hangzik:

O az én kedvemért ugye a Fortune megró,
A vétkes istennője én káros cselekedetek,
Ez nem jobb az életem rendelkeznek,
Mint az állami eszközökkel, amelyek az állami viselkedés fajták.

 

Nádasdy Ádám megoldása:

Ó, az én kedvemért, ugye, Fortuna megró?

Én vétkes istennőm, bennem csak kárt teszel!

Rendelkezz életemmel – akkor is, ha nem jó;

Mert te modortalan állami tyúk leszel.

 

Barna Imre megoldása:

Jól fartövön rúgott engem az Isten!

Tudom már: becsajozni nem szabad,

hagyni, hogy egy nő dirigálni kezdjen,

mintha őröd volna, és te a rab.

 

Várady Szabolcs szorgalmi munkája (75. szonett)

Te, én úgy bírlak, mint kaját a has,

mint föld esőt, mikor a nyelv kilóg,

tetőled már, mint a smucig pasas,

olyan vagyok, ha elkölt egy kilót.

Élvezlek tökre most, büszkén, de pik-pakk,

és már parázok, hogy holnap mi van;

most úgy vagyok, hogy csak kettesben izgat,

majd nem bánnám, ha néznék jó sokan.

Ha látlak, az mindig fülig gyönyör,

de hogyha nem, nahát, az kinyuvaszt;

a jó nem dob fel, sőt inkább letör,

hacsak nem tőled kaptam s kapom azt.

           Menő vagyok hát és csóró alak,

           vagy a topon, vagy békasegg alatt.

 

Az eredeti Szabó Lőrinc- féle Shakespeare-fordítás:

Ó, pörlekedj a Szerencsével értem,
Szidd rút tetteim bűnös istenét,
Hogy ami lett belőlem s amin éltem,
csak Köz-pénz és erkölcsben köz-szemét.

4. Idegen nyelvekkel, szavakkal időnként magunk is találkozunk – és könnyen megtörténhet, hogy félrefordítunk, vagy félreértelmezünk olyan szavakat, amelyeknek csak körülbelül ismerjük a jelentését. Írónkat arra kértük: erről írjanak egy-egy jelenetet. Az angol eredetű szavak kalandjait a foglalta jelenetbe.

NÉNIK A FITNESZBEN

SZEREPLŐK

LENKE, öregasszony (Csákányi Eszter)

FÜLKE, a barátnője (Bíró Kriszta)

Színhely: egy nagy pláza fitneszterme. Lenke nagyokat fújtatva szedi a lábát a taposógépen. Fülke magas térdemeléssel, súlyzózva be. Döbbenten veszik észre egymást.

FÜLKE Lenke!

LENKE Fülke!

FÜLKE (zavarában még szaporábban emelgeti a súlyzókat) Háj!

LENKE (szintén zavarba jön, elvéti a ritmust, majdnem leesik a taposógépről) Helló!...

FÜLKE  Hát te?

LENKE Hát te?

FÜLKE Ráflesseltem a fitneszre. Az unokám nézte ki nekem ezt a centert a netről, és elküldte a linkjét a fércbukon.

LENKE A micsodán?

FÜLKE Tudod, édesem, az egy olyan szájt. Mint az iviv, csak külföldiben. Rátett a gyerek, mert most már ez a trendi. Azt akarja, hogy trendi legyek.

LENKE (kezd megint belejönni) Wow! Engem is az unokám forvardolt ide. Még a dzsídípíjét is kölcsönadta, hogy ne tévedjek el.

FÜLKE Mijét?

LENKE Hát azt a kis műhold-izéjét, azt a kis gadzsetjét, ami mutatja, merre kell menni.

FÜLKE Az nem dzsídípí, édes Lenkém, hanem dzsípíesz.

LENKE Jól vagy?! A dzsípíesz, az egy közgazdasági kifejezés. Olyan, mint a píár, a kesfló meg a merköting.

FÜLKE Merköting? (Mérgesen.)  Jó, hogy nem marhafing.

LENKE Na, de Fülke drágám! Régen nem így beszéltél.

FÜLKE Te sem, édes Lenkém.

LENKE Oké, oké. Jó, hát lényeg a lényeg: nagy kihívás ez nekünk.

FÜLKE Szembe kell néznünk vele. Különben esélyünk sincs a túlélésre.

LENKE Ahogy mondod, Fülkém. Csíz.

FÜLKE Szmájli. Lol. (Abbahagyja a súlyzózást, szélesen elmosolyoddik.) Mikor végzel?

LENKE (kikapcsolja a taposógépet, ügyetlenül leugrik róla) Most. Megyek is, vár a hajdresszerem, és Kevinnek is vissza kell adnom a kütyüjét.

FÜLKE Kevinnek? Az ki?

LENKE Az unokám.

FÜLKE Azt hittem, Koppánynak hívják.

LENKE Én Kevinnek hívom. (Sántikálva elindul kifelé.) Na, heló. Mondd meg a Janka unokádnak, hogy csókoltatom.

FÜLKE Dzsesszikára gondolsz? Átadom neki. Heló-beló.

5. A latin eredetű szavak használatának útvesztőibe Nádasdy Ádám jelenete kalauzolt el:

Naiv        Hogy vagy, Gizikém?

Sznob      Ne is mondd, olyan neuralgiám van! Hányt a gyerek az iskolában, félek, hogy szalmonellát kapott.

Naiv        Jaj, tudom! Mikor Olaszban voltunk, mi is azt kaptunk minden reggel, két nagy szeletet.

Sznob      Miből?

Naiv        Az a felvágott, szalmonella.

Sznob      Mortadella! Mi olyat nem eszünk, mióta a férjemnek bájpász-a van.

Naiv        Ó, szegény! És mit szed rá?

Sznob      Semmit. Az olyan, mint a pészméker. Csak nem ketyeg.

Naiv        Az én uram se ketyeg, de az meg csak diabéteszes süteményt ehet. Nem a cukra miatt, hanem mert preformált vakbélgyulladása volt.

Sznob      Operálták?

Naiv        Az orvosok sokáig exitáltak, hogy műtsék-e, de aztán valami valamit földugtak neki -- egy kadávert!

Sznob      Talán katétert? Ezek a mai orvosok -- csupa mágus!

Naiv        Igen, a visszeremmel jártam elektromágusos kezelésre.

Sznob      Én voltam az adjunktus úrnál privátban, hát az nem semmi, ahol rendel. Tele van akvarellel.

Naiv        És nem tudják kiirtani?

Sznob      Az akvarell, az egy festéstechnika!

Naiv        Ja, fodrászat? Azok nagyon technikásan festenek. Pláne mikor ondola is van benne.

Sznob      Én tulajdonképpen relaxálni járok a fodrászhoz. Olyankor lemegyek alfába.

Naiv        Én inkább a plázába szoktam lemenni, ott egy jó fodrász, úgy hívják: Bordéj.

Sznob      Bordéj? Talán Brodvéj!

Naiv        Hát akkor Brodvéj. Angolul van, nem mindegy? Fogyasztógép is van.

Sznob      Bevallom, Sárikám rám férne. Bár lehet, hogy csak dehidrálni kéne engem.

Naiv        Téged, Gizikém? Egy ilyen filigram kis nőt? Ugyan már! Na csók!

Sznob      Báj-báj!