SZÓSZ?!:) 

Irodalmi fegyvertár – nyelvi stílusok és paródiák 2009. december 15. 15:14

A SZÓSZ 2. adásásának írói feladatai

Az vagy nekem, mi tejnek a tehén, vagy Az vagy nekem, mi seggnek a tenyér. Ha ismerjük Shakespeare eredetijét – illetve a fordítást: Az vagy nekem, mi testnek a kenyér, értjük Varró Dániel és Petri György leleményes nyelvi paródiáját.

Hogy miért szórakoztató ez a műfaj?  Az alábbi írásokból is kiderül, mi kell az egyedi nyelvi stílushoz és mi kell a jó paródiához. 

A jó írók stílusa összetéveszthetetlen. Hogy ez mennyire igaz, látszik a következő jelenetekből. Lator László és Várady Szabolcs kérésünkre azt képzelték el, mi történne, ha az egyik televízióban lehetőség nyílna az irodalom reklámozására, de csak a meteorológiai jelentésben. 

Lator László jelenete

Időjárásjelentés-líra

Arany - Nehéz sor, rossz idők. Kinek kell máma költészet? Líra!? Poézis!? Az újságnál azt mondják: írjak a szombatiba recepteket. Rosszabbat is akarnak, nem akaródzik kimondani.

Babits - Még hogy verset! Keresztrejtvényt, botrányt, bűnügyet! De itt van ez a televízió. Vagyis tévé. Üzentem, próbáljuk meg. Hátha bejön…

Ady - Dehogy bújtatva! Időjárás-jelentésnek. Esetleg bemondják: poemeteorológiai jelentés. Esetleg a nevünket is odaírnák. Lent, petittel, nonparejjel. De mégis…

Arany - Én írtam egyet. Igaz, chorijambusban. De hátha nem veszik észre. Elolvasom:

Zúg itt is, amott is

Honnan, kicsi ciklon, ég vándora, jöttél?

Atlanti vizekben kedvedre fürödtél.

Képzeletem megfest Európa-hosszat,

földrésznyi sörényed ránk mily időt hozhat?

Zúg itt is, amott is – szép nők feje szaggat,

Még az erős férfi, az is kiakadhat.

Kardját hüvelyéből – dugja vissza menten,

vagy az időjósdás hölgynek bejelentem.

Weöres - Hát időjárás, az van benne. Meg az a hüvely, az vinni fogja.

Ady - Én is belettem az időt. De másféle időt. Van benne harag, van benne jövendő!

Frontbetörés

Hahó, már kel a Nap, a Szent Nap!

Virradton Átok-Ég borongott.

Hi hu, jönnek nagy Záporok majd

Cserepes marad bús koldusok földje,

deh áznak, hajh! nagyúri rongyok.

Cenkek, bitangok mord szelekben

orzott kincseket pazarolnak.

Nem vízzel, vert, fekete vérrel

locsolják szolganépek sorsát,

bánják is, mit kotlik a Holnap!

Van forróságban Árnyékszékük,

csak a nyűtteknek nem jut semmi.

De hejh! lesz itt frontbetörés még,

Égi Fattyak nagy villámlása,

Fogtok, csuhaj! még menni, menni!

Babits – Sorsos költemény! Én inkább bölcselmet tettem bele. Magas stilt! Artisztikumot. Így:

Hidegfront

Kerepel álló nap a hőség,

csepp árny is merő gyönyörűség

De múlik már a renyhe ápor:

ont páradút közeli front.

Pomónának kedves a zápor,

híz attól langy bag, dús kolont.

Ami tennap fojtón ölelte,

meghátrázik holnap az ebhő,

meghívesül zakata lelke,

ha jő az enyhes hűv Keletről,

víz placcsog meghunnyadt alomba.

Revertitur unquam a lombba.

Arany – Ez elmegy. Ezt a nyelvet úgyse értik.

Weöres – Filozófiát tettem bele én is! A forma a filozófia. Nem veszik észre: siketek. Azt hiszik, próza.

Sarkköri frontok

Fogat csikorít, sokat kiborít,

már érzik a sarkköri frontot:

az égbe repít, majd földre terít,

megtépi a gyenge bolondot.

De tudd meg: az én mérges kelevény.

A bölcsnek nincsen alakja.

Csak az van, ami már nem valami,

a földnek a menny az alapja.

Hozhat hideget, mit bánja? Kelet

felől ez a lenti vihar ma,

a bölcs csak a mindenségre tekint:

sorsában a karma nyugalma.

 

Várady Szabolcs jelenete

Meteorológia és költészet

Humoros jelenet

Rádiós szerkesztő (hölgy): Jelszavunk: az irodalom mindenek előtt! Ott támogatjuk, ahol tudjuk. Pillanatnyilag az időjárás-jelentésre van keret, ezért hívtuk össze a magyar Parnasszus színe-javát. Kérem a bemondó kollégát, olvassa be az alapszöveget.

Bemondó: „Változóan felhős lesz felettünk az ég, csapadékra nem kell számítani. Az északi szél a Dunántúlon és a középső országrészben többször megélénkül, időnként meg is erősödik. Hajnalban 8 és 13 fok között alakul a hőmérséklet, de a szélvédett, tartósan derült helyeken hidegebb is lehet. Néhol ködfoltok is kialakulhatnak.”

Móricz: Eh, ennek se íze, se bűze.

Szerkesztő: Móricz Zsigmondé a szó.

Móricz: Addsza lelkem, hadd igazítom meg, a nép szája íze szerint. Hogyaszondja:

Emberek, felhő az lesz, de csapadék, mármint hogy eső, a’ nemigen. Hogy a rosseb megegye. Mer’ a vetés igen szomjazik rá. Szél, az bezzeg. A Dunántúlon lesz olyan viheder, hogy még. Pitymallatkor nyóctól úgy tizenhárom fok felé ballag föl a hőmérőben a higany, de még tán addig se, ahol fölyhő nem mutatkozik, se a szél nem fú. Oszt’ ha itten-amottan köd is kerekednék, az sem volna csuda, már amúgy foltokban.

Berzsenyi: Jól mondja az úr, de már ez csak gyarló földi próza mégis. Az én versemben így fúj a szél:

Zúg immár Boreas a Kemenes fölött,
Zordon fergetegek rejtik el a napot…

Szerkesztő: Monumentális, igazán, csak hát… már megbocsásson, nemzetes uram, vagy hogy is szólíthatom, Berzsenyi mester, nekünk az egész ország időjárását kell ismertetnünk, és hogy mi is volna az a Boreás, hamarjában meg nem mondanám. Az ég meg csak változóan felhős.

Berzsenyi: Mi a magyar most? Rút szibarita váz! Nesztek, itt van, hogy értsétek:

Hol zúg, hol enyhűl Észak erős szele,

mérsékletét a hajnali hő a nyolc

  s tizenhárom fok közt cseréli,

    jön-megy a felleg az égi bolton.

Bemondó: De gyönyörű!

Berzsenyi: Nem addig a! Jön még ez is hozzá:

Villámait nem sújtja el ég ura,

nagy Juppiter most záporokat se küld,

  de úgy lehet, borús ködöknek

    foltja lependi a néma tájat.

Vagy ez a mái korcs fajzat már Jupitert sem érti?

Szerkesztő: Hm, izé, megkérhetném Petőfi Sándort?

Petőfi: Eszemadta kis barnája, ha te kéred? No ide hallgass:

Felhőt von az égbolt szűz orcája elé,

majd elvonja, mintha a földet kémlené,

szél is kerekedik északrúl időnkint,

mikor kedve szottyan, egy-két folt ködöt hint.

Esőt nem láthatni hetedhét határon.

Nyolc fok körül pirkad, usque tizenhárom.

De lesz olyan hideg, mint a zsarnok szive,

ott, honnan a szél is elsuttyan féltibe.

Hanem ha visszajön, olyan vihar támad,

fejekrűl letépi mind a koronákat!

Szerkesztő: Mit tenne hozzá Kosztolányi Dezső?

Kosztolányi:                  Ó istenem, hát itt az ősz,

fellép, mint lankatag dizőz,

                            elomló, méla, graciőz…

Móricz: Dezsőkém, a csapadék...

Kosztolányi:                  Az égből langy permet esőz…

Móricz: Épp az, hogy nem esőz, Dide.

Kosztolányi:                  Ha nem esőz, hát nem esőz,

                            elillan, mint egy nemes őz…

Móricz: Deziré, drágám, szorítkozzunk az időjárásra.

Kosztolányi: Jól van, Zsigám, ahogy parancsolod.

Felhős talán az ég szeme, de száraz,

egy csepp esőkönnyet sem ejt ma már az,

de felsuhint a szél, a szél, a szél,

koncertje ámult lelkemben zenél,

hajnal hidegje még tán nem komoly,

foltokba terjeng kába ködgomoly…

Műsorvezető: Köszönöm, köszönöm! A főnököm el lesz ragadtatva. Biztos.

XXII. századi szerelmes versek

Próbára tettük a csapatok író tagjait, képesek-e megjósolni, milyen szavakat használnak majd szerelmes verseikben a 22. század költői, azaz hogyan kell majd 100 év múlva szerelmet vallani.

 

Kiss Judit Ágnes 

Hétezerötszázadik szonett

Az vagy nekem, mi gépeknek a power,

Mi bőr alatt az identity chip,

S ha megjelenne itt egy másik fószer

Bevenni szíved adótornyait –

Mint full komfortos háztartási rendszer

Egy beázástól – összeomlanék,

S nem volnék más, csak szelektíven gyűjtött,

Recyclingra nem kóser hulladék.

Mint egy zacskó chips ízfokozó nélkül,

Csak fűrészpor az élet nélküled.

Hisz tudjuk, mindnyájan elalszunk végül,

Mint meetingen, ha nincs pisiszünet.

         Pit Bull energy drinkem vagy nekem,

         Hadd kortyoljalak, édes szerelem!

Ősi népdal

Minek nevezzelek téged,

Hogy a kedvesem maradj?

Homlokomon a vonalkód

Leolvasója te vagy!

Hogyha elmégy, szkafandered

Bőre meg ne repedjen,

Száz fényévre se lesz, aki

Nálam jobban szeressen.

Nyáron te vagy légkondi,

Télen a szolárium,

Este, ha a műhold felkel,

Hologramod bámulom.

Nádasdy Ádám

SZERELMES VERS A XXII. SZÁZADBÓL

Te hologramnál fényesebb humán,

én tefeléd gravitálok csupán!

Jól átprogramoznám a chip-edet,

ha űrsiklózni mehetnék veled.

Igérd meg: nem mész vissza már a Földre,

velem maradsz a Neptunon örökre,

csak rám tekint szkafander-ablakod,

s a PIN-kódodat másnak nem adod.

Énbennem úgy kering a szerelem,

hogy hardverré válik a szoftverem!

Csiga-biga gyere ki – paródia

„Ez a marha volt köztünk a legnagyobb zseni.” – mondja Kosztolányi Karinthyról, aki az Így irtok ti-vel megteremtette az irodalmi karikatúra műfaját. Vajon szerzőink milyen paródiát írnak?  Várady Szabolcsot arra kértük, hogy  a Csiga biga gyere ki című mondókát írja meg Ady stílusában, Kiss Judit Ágnest pedig arra, hogy írjon belőle egy Örkény egypercest.

 

Várady Szabolcs

Ha Ady Endre írta volna

Csiga-biga gyere ki,
Ég a házad ide ki,
Kapsz tejet, vajat,
Holnapra is marad.

Sorsom ezerszer is elátkoz,

Bús magyar csigasággal ver meg.

És én így szóltam a csigámhoz:

Jöjj ki, bigám lelkem ha gerjed.

Itt künn sivalgó lánggal égnek

A korhadt szittya csigaházak.

Tejek, vajak, istenülések

A holnap útján bandukálnak.

Jött egy, jött száz, kitolta szarvát,

Tuszkolta lelkem könnybe, lázba.

Hős túlfelem sebhedtre nyalták,

S én elterültem elcsigázva.

 

Kiss Judit Ágnes  -  Csiga-biga - Örkény egyperceseinek stílusában

Hirdetmény

Azon önmagába visszatérni nem hajlandó, komolyabb testi hibával rendelkező kör, kinek városszéli lakása kigyulladt, igényelhet friss és tartós tejterméket huszonnégy óránál hosszabb idejű ellátásra – egyszersmind vigasztalásul.

Sikersztori

Szakítani akart az egész addigi életével, kerüljön bármibe. Sokba került. Először is benzint kellett venni, a mészváz nem gyúlékony. Aztán elhitetni, hogy baleset volt, a kárbecslők olyan gyanakvóak. De végül sikerült. Meztelenül feküdt a kádban, nézte a háza romjait, és arra gondolt, hogy megérte. Most már tejben-vajban fog fürdeni ma és holnap, és amíg csak él.