SZÓSZ?!:) 

A jövő nyelve 2009. december 16. 10:01

A 8. adás feladatai

Nyelvünk bonyolódik és egyszerűsödik egyszerre, de nem könnyű megjósolnunk, hogy milyen lesz a jövő magyar nyelve. Mindenesetre megpróbáltuk kitalálni, hogyan beszélnek majd ükunokáink.

1. Nagyvárosi hatodikosok tanulják a Toldit. Házi feladatul azt kapják, hogy az általuk még ismeretlen első két strófát prózai szövegben, saját szavaikkal magyarázzák meg, tehát írjanak fogalmazást arról a tájról, amelyet a költő műve hallatán elképzelnek.  Értelmező szótáruk nincs, maguktól kell rájönniük, hogy milyen tájat ábrázolhatott Arany. A majdani hatodikos fogalmazását Kiss Judit Ágnes írta meg.

Kiss Judit Ágnes:

Toldi Miklós operációs rendszere

C-függvényre alapozott programnyelven írta XM248/D Pisti, 6. Cé.

Bevezetés

A Toldit Arany János írta valamivel több mint kétszáz évvel ezelőtt. Nem lehet pontosan tudni, hogy milyen operációs rendszert használt a költő a mű programozásakor, de az ötödikes történelem-tanulmányaink során már megismert öt dimenzós e-múzeumlátogatásokon kiderült: bármily hihetetlen, akkor még a Windowst sem ismerték. Következésképpen az Arany által használt rendszer nem lehetett más, mint az úgynevezett DOS, amelynek restaurálásán ma már egy egész történész-csoport dolgozik.

 

Tárgyalás

A költemény tájleírással kezdődik, a költő felidézi azt a kort, amikor a multifunkcionális, fény-és hőszabályozó atmoszféra-borítás helyett a kiszámíthatatlan és szabálytalan teljesítményű, Nap nevű égitesttel voltak kénytelenek őseink világítani, sőt, nyáron melegíteni. A program megbízhatatlanságát bizonyítja, hogy a napot néha túlvezérelték, ezért kezd el vers első sorában égni a leírt táj, az úgynevezett szík, ami valószínűleg a sík régies megnevezése lehet. A költő a kezdetleges, két dimenziós ábrázolás híve lehetett, ami a kor technológiai fejlettsége mellett nem is csoda.

 

Természetesen ezen a két dimenziós területen csak egészen kis állatokat, például szöcskéket lehetett tenyészteni,  ami azt is mutatja, hogy már elődeink is rájöttek arra, hogy ezekből  fehérjedús rovarokból milyen értékes és ízletes táplálék-koncentrátumot lehet készíteni. A szöcskenyájat valószínűleg a szöcskepásztor őrizhette, ami a villanypásztor elődje lehetett Arany korában. Hogy a szík sarja mit jelent, azt nem tudom pontosan, a sarj esetleg egy rövidítés, elképzelhető, hogy valamilyen Sugárkezelt  Antibakteriális Recesszív Jószágnemesítő, azaz ESAERJÉ, amely növeli a szöcskék hozamát. De az is lehet, hogy mivel Arany korában még kézzel kezelték a billentyűzetet, egyszerű elírás szerepel a versben, és  a költő valójában a sík szarjára, tehát a tizenkilencedik században még használt, rendkívül szennyező, anti-higiénikus szerves trágyára gondolt. Nyilvánvaló, hogy a szöcskehozam ideális programozására a korabeli hardver-kapacitás mellett nem volt lehetőség. A következő sorokban szintén a hőháztartás beállításának kezdetlegessége miatti tragédiát ecseteli a költő: a nap túlvezérlése miatt nem maradt elegendő táplálék a rovaroknak. Ezt a Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben sor bizonyítja, ahol a tors valószínűleg a törzset, a szöcsketörzsek genetikai képletét jelentheti. A költemény a humán erőforrás teljesítmény-gazdálkodásának leírásával folytatódik, Arany tárgyilagosan írja le a kapacitás-optimalizáló humán programozás hiányának következményeit: a szolgák szoftverei hibaüzenetek küldenek, sőt a perifériák (lásd: szénásszekerek) is folyamatos szünet, azaz pause-üzemmódban vannak.

 

A költemény második strófája azt az igényt fejezi ki, hogy a szöcske fehérjetartalmát korszerűbb, génkezelt, úgynevezett óriás-szúnyoggal lehetne kiváltani, amely mind a sav-lúg bázisegyensúly, mind pedig a fehérjelánc tekintetében egészségesebb a fejlődő szervezet számára. Mindezt egy ösztövér kútágas installálásával próbálják megoldani, ahol az ösztövér valószínűleg a jól ismert öszvér-megoldást, azaz a génsebészet és a kvantumfizika párosításából adódó biotechnológiai eljárást jelenti, a kútágas pedig a korabeli, kezdetleges hidrogénmeghajtású ellátást, az úgynevezett H2O cirkulációt biztosító netvörk XIX. századi neve. 

Hogy a válu szó mit jelent, azt nem tudom. A vers végén ismét a munkaerőről szól a költő. A béres az alkalmazott régies neve, aki „bért kap” Ezek az alkalmazottak valamiféle kezdetleges bébiszitterek lehettek, akiknek a főúri gyerekeket (jelen esetben Lackót) szórakoztatniuk is kellett, a nyakukban hordozni, így nem maradt idejük a saját munkájukra. A másik versszak annak ismertetésével zárul, hogy a korabeli, analóg típusú zoológiai populáció, az ökör és a bögöly nevű állatok sajnálatosan az egymás kioltására  alkalmas üzemmódban működtek. A gém pedig egy mára kipusztult, hosszú lábú, hosszú szőrű (azaz hórihorgas) madárfaj, amely a két dimenziós síkon tenyésztett rovarokkal táplálkozott, így tartva fenn az ökológiai egyensúlyt.

 

Befejezés

Arany János zsenialitását jelzi, hogy a kezdetleges írás-generátorok használata ellenére már kétszáz évvel ezelőtt is rájött arra, hogy az élelmiszer-utánpótlás biztosítása nem nélkülözheti az energiaellátás összehangolt hardver és szoftver-vezérlését.  Bizonyosak lehetünk abban, hogy a költészet tehetség nélkül nem működik, Arany János a korabeli technikai nehézségek ellenére hozzájárult a fenntarthat fejlődés művészi ábrázolásához.

 

1. Barna Imrét pedig a majdani magyartanárnő magyarázatának megírására kértük. Az a feladata, hogy a másnapi órán értelmezze diákjai számára az első két strófát, miközben ő maga is nagyvárosi, és nála sincs értelmező szótár.

Barna Imre

Ég a napmelegtől...

Hol vagytok? Mindenki föltette a netkontaktlencséjét? Dzsingisz fiam, vége a szünetnek, lépj ki abból a virtuális térből. Hiába pislogsz, úgy is látlak.

Ma tovább foglalkozunk Arannyal, a Toldi-t fogjuk venni. Kezdjük mindenekelőtt egy kis szómagyarázattal. Timur és Emese! most ne egymást teleportáljátok, hanem a szöveget figyeljétek, nektek is átküldtem. Tehát:

„Ég a napmelegtől a kopár szík sarja.” A kopár sík, bocsánat, szík szar..., bocsánat, sarját – Dzsingisz, ne idétlenkedj!... --, azt értjük, ugye, mert be van tegelve: a levágott gabona töve. Kábé ugyanaz, mint a „tors”. De mi az, hogy gabona, és miért és kik vágták le? És hogyhogy – mit csinál? – ég, a – mitől? – napmelegtől? Tehát. Vegyük sorjában.

„Ég”: nem, ez itt most nem főnév, nem a levegőre vonatkozik, ahova az emberek régen, még primitív körülmények közt kint, a szabadban élve, felnéztek, hanem ige. Ég, vagyis oxidációs folyamaton megy át, most tanultátok kémiából. Méghozzá a napmelegtől ég -- -tól, -től, igen, na hát! --, ami persze nem szó szerint értendő. Úgy értem: persze, melegnek meleg a nap – tudjátok, az a bizonyos csillag – nem, Csocsoszán drágám, nem olyan, mint a kedvenc indiai sorozatotokból a Mumbai Csillaga, hanem úgynevezett égitest, amit az emberek régen, mondjuk így: fűtésre is használtak --, de annyira azért mégsem meleg, hogy bármi is csak úgy meggyulladjon tőle. A költő itt túloz, valójában csak azt akarja mondani, hogy nagyon meleg van. Hogy akkor miért nem azt mondta? Ne idegesíts, Leila. Hát mert költő volt, azért. Tehát annyira meleg van, hogy szinte (de persze nem igazán, csak úgyszólván!) meggyullad tőle még a... Na, mi is? Hát a kopár szík sarja, vagyis – még egyszer – a levágott „gabona” töve.

Na, szóval. Történelemből már tanultátok, ugye, hogy régen, nagyszüleink idejében az emberek még mindenféle biológiai, növényi táplálékon éltek. Igen, azon, hiába fintorogsz, gyerekem. Az egyik ilyen a gabona volt. Levágták, maradt a töve. Kik is vágták le? Nem, Zulejka, nem a „szöcskenyájak”, Azoknak ehhez semmi közük. Hanem? Hát a „tíz-tizenkét szolga” – mondja ki kereken a költő. És a többi – vagyis a szára –, az hova lett? Na, itt már kezd is a dolog izgalmas lenni. A szolgák ugyanis – nem, nem robotok, Alikám, akkor még csak biorobotok, vagyis hát ilyen emberhardverek voltak – úgynevezett „boglyák” hűvösében, azaz árnyékában (hogy is mondja Arany?) „hortyognak”, vagyis alszanak. De mik is ezek a boglyák? És biztos-e, hogy alszanak a szóban forgó személyek? „Mintha legjobb rendin menne dolga” – írja a költő a díszes társaságról, éppen arra célozva ezzel, hogy valami itt bizony nem stimmel. Vajon mi lehet ez a valami? A válasz nyilván a „nagy szénás szekerek”-ben rejlik. Vagyis éppenhogy nem rejlik! Ezek a bizonyos szekerek ugyanis...

Egy pillanat! Ki tudja, mi az, hogy „szekér”? Senki? Na, jó. A következő órára ezt adom házi feladatnak: nézzetek utána, és töltsétek le. Meg a második versszakból ezeket szavakat: kút, víz, szúnyog, föld, ökrök, csatorna. A többihez („ösztövér kútágas” s a többi) használjátok a megadott linkeket.

Na, szervusztok. A következő óra testnevelés lesz, állítsátok sztendbájba a szenzoraitokat.

3.      Egyre gyakrabban találkozunk azzal, hogy gépek navigálnak bennünket – elég, ha csak az ügyfélszolgálatokra, vagy pl. a GPS-re gondolunk. És ez még csak a kezdet! Nemsokára a legváratlanabb helyeken is gépek hangja fogad bennünket. Következő jeleneteink a gépek által irányított jövőben játszódnak.  Kiss Judit Ágnes jelentében egy nászutas pár megérkezik a szállodába, természetesen az ifjú házasok számára fenntartott lakosztályba – ahol személyzet helyett gépek utasítása várja őket…

Kiss Judit Ágnes

Nászutasok - jelenet

Férj: Mácsai Pál

Feleség: Pokorny Lia

Géphang: Bíró Kriszta

Bíró Kriszta:     Ön a hatodik emeletre tart. A második emelet következik.

Mácsai Pál:       Annyira kívánatos vagy ebben a ruhában, hogy csak arra tudok gondolni, mennyire foglak kívánni ruha nélkül.

Pokorny Lia:     Ne itt, legyél már türelemmel.

Mácsai Pál:       Ki van zárva. Itt és most. (megnyomja az „állj!” gombot)

Bíró Kriszta:     Ön indokolatlanul állította meg a liftet. Kérem, nyomja meg újra a kívánt szintet jelző gombot. Ön indokolatlanul állította meg a liftet. Kérem, nyomja meg újra a kívánt szintet jelző gombot. Ön indokolatlanul állította meg a liftet. Kérem, nyomja meg újra a kívánt szintet jelző gombot.

Pokorny Lia:     Én így nem tudok. Menjünk fel a szobába.

Mácsai Pál:       (lelombozva) Rendben.

Bíró Kriszta:     Ön a hatodik emeletre tart. A harmadik emelet következik.

Pokorny Lia:     Hányas szoba?

Mácsai Pál:       Megnézem.

Bíró Kriszta:     Ön a 632-es szoba ajtónyitás-vezérlőjét tartja a kezében. Kérem, helyezze a vezérlőt a nyílásba.

Pokorny Lia:     Ez gyönyörű. Micsoda ágy! Jaj, drágám, csodálatos vagy!

Mácsai Pál:       Nászutas lakosztály az én egyetlenemnek. Ahogy kívántad

Pokorny Lia:     És ahogy én most téged! (lezuhannak az ágyra)

Bíró Kriszta:     Felhívjuk figyelmét, hogy az ön hűtője üres. Kérem, rendeljen a szobaszerviztől.

Mácsai Pál:       Akarsz rendelni valamit?

Pokorny Lia:     Én? Téged!

GÉPHANG      Itt a szobaszerviz. Rendelését leadhatja ma este tíz óráig. Kérjük, válasszon ajánlatunkból.

Pokorny Lia:     Hallgattasd már el!

Mácsai Pál:       De hogy?

Pokorny Lia:     Hát rendelj valamit.

Mácsai Pál:       Most mondtad, hogy nem kérsz semmit.

Pokorny Lia:     Mindegy, csak fogja már be.

Mácsai Pál:       Egy üveg pezsgő. Jó lesz?

Pokorny Lia:     Jó. Tudod, mit? Várjuk meg a pezsgőt, aztán fürödjünk meg együtt, és aztán.

Mácsai Pál:       Nem bánod, ha nem most?

Pokorny Lia:     Dehogy. Én tudok türelmes lenni.

Bíró Kriszta:     Ön a vízhőmérséklet-szabályzó vezérlőjét tartja a kezében. Kérjük, helyezze a vezérlőt a nyílásba. Válassza ki a kívánt hőfokot.

Pokorny Lia:     Harminchat.

Bíró Kriszta:     Ön a fürdőkád vezérlőjét tartja a kezében. Kérjük, helyezze a vezérlőt a nyílásba.

Pokorny Lia:     Legyen masszás. És habfürdő. És illóolajok!

Mácsai Pál:       De azért én is masszírozhatlak, ugye?

Pokorny Lia:     Naná, az lesz a hab a tortán!

Mácsai Pál:       Gyönyörű vagy. Vénusz a habokban…

Bíró Kriszta:     Kérjük, a fürdőkád vezérlőjén állítsa be a törülközőtartó radiátorok hőfokát.

Mácsai Pál:       Így, ni. A jó férj ölben viszi az ő asszonykáját az ágyba!

Pokorny Lia:     Húzd le a redőnyt!

Mácsai Pál:       Látni akarlak.

Pokorny Lia:     Majd felgyújtjuk a villanyt. Nem akarom, hogy más belásson.

Bíró Kriszta:     Ön az árnyékolástechikai berendezés vezérlőjét tartja a kezében. Kérjük, helyezze a vezérlőt a nyílásba.

Bíró Kriszta:     Ön a belső világítás vezérlőjét tartja a kezében. Kérjük, helyezze a vezérlőt a nyílásba. Felhívjuk figyelmét, hogy energiatakarékossági szempontból a fölösleges fényforrásokat kapcsolja le.

Pokorny Lia:     Elég lesz a kislámpa?

Mácsai Pál:       Ha rajtam múlna, reflektorok közt szeretkeznénk.

Pokorny Lia:     Ó, te exhibicionista! Te kukkoló! Te…

Bíró Kriszta:     Huszonkét óra. Energiatakarékossági és egészség-megőrzési szempontból a fűtés éjszakára leáll. Kérjük, húzza magára a takarót!

Pokorny Lia:     Nem fázol?

Mácsai Pál:       Melletted? Forró vagy.

Bíró Kriszta:     Ön a Vezérlőt tartja a kezében. Kérjük, helyezze a Vezérlőt a nyílásba.

4.      Vámos Mikló sjelentében pedig egy ifjú apa először kényszerül arra, hogy vigyázzon két éves gyerekére. A feleségének esti programja van, és hogy megkönnyítse az ifjú apa dolgát, betesz egy „gépi sittert” a számítógépbe. Az apa megpróbálja követni az utasításokat, de ez okoz némi bonyodalmat – még szerencse, hogy segítségül ott a gyerek.

Vámos Miklós: Gépi sitter

Gép: Pokorny Lia

Apa: Mácsai Pál

Jánoska: Vámos Miklós

GÉP Üdvözlöm. Üsse be a gyerek kódját!

FÉRJ Tessék?

GÉP Üsse be a gyerek kódját!

FÉRJ (papírból nézi) KB VM TT. Ez az. (Beüti)

GÉP Üsse be a gyerek születési idejét.

FÉRJ Várjunk, várjunk… 2007 december 5.

GÉP Téves adat. Próbálja még egyszer.

FÉRJ Mi az isten? 2007 december… 7?

GÉP Téves adat. Próbálja még egyszer.

FÉRJ Megőrült et a Joli, itthagy ezzel a géppel, és azt se mondja, hogy kell használni. Hm. Lehet, hogy nem is 2007, hanem 2006? Jánoska, kisfiam. Mondd csak meg szépen a papának, hány éves is vagy te?

JÁNOSKA Két és háromnegyed, papa.

FÉRJ Biztos?

JÁNOSKA Ne hüjéskedj, papa. Hót zichej.

FÉRJ Ja… tényleg, akkor te 2006-ban születtél?

JÁNOSKA Pejsze.

FÉRJ 2006 december 7.

GÉP Köszönöm. Üsse be a gyerek óvodai jelét.

FÉRJ Zászló.

GÉP Téves adat. Próbálja még egyszer.

JÁNOSA A pejec a jejem, papa. A zászjó az ejőző oviban vojt.

FÉRJ Pe-rec.

GÉP Köszönöm. Itt a pelenkacsere ideje. Diktálom a tennivalókat. Vegye le a nadrágot.

FÉRJ Gyere, fiam. Levesszük a nacidat.

JÁNOSKA Méjt, papa?

FÉRJ Kicserélem a pelenkádat.

JÁNOSKA Na de papa, én máj jég szobatiszta vagyok!

FÉRJ Tényleg? Mióta?

JÁNOSKA Mindent én se tudhatok.

GÉP Ha kész vagy, ENTER.

FÉRJ (kétértelműen) Kész vagyok… (Ordít:) Szobatiszta a gyerek! Ezt hova üssem be, te szerencsétlen?

GÉP Ha akadályba ütközik, nyomja meg az S-t (SEGÉLY).

FÉRJ Nesze!

GÉP Ültesd a bilire, és mesélj neki.

FÉRJ Csüccs a bilire, Jánoska.

JÁNOSKA De papa, nem kejj. Pisijtem, miejőtt a mama ejment.

FÉRJ Biztos?

JÁNOSKA Hót zichej.

FÉRJ Akkor most mit csináljunk?

JÁNOSKA Átszejelem magam ojvoshoz, és meggyógyítalak. Sóhajts, papa.

FÉRJ (sóhajt néhányat)

GÉP Letelt az idő. Nyomja meg az S-t (SEGÉLY), és kezdje újra.

FÉRJ Kikapcsollak, te szemét! Amint rájövök, hogy kell.

JÁNOSKA Húzd ki az ájamból, papa, a mama is úgy szokta.

FÉRJ Oké. (Kihúzza.) Végre egy kis csönd. Most mi legyen?

JÁNOSKA Szejintem főzzél vacsoját, papa.

FÉRJ Mit szoktál vacsizni?

JÁNOSKA Esse tudod, papa? Te semmit se tudsz! Bundáskenyéjt szejetem.

FÉRJ Az mi?

JÁNOSKA Kapcsojd vissza a gépet, benne van a jecept. Csinájhatsz tejbegjízt is, ha az jobban megy.

FÉRJ Zsírosdeszka nem jó?

JÁNOSKA Az mi az? Hova ment a mama?

FÉRJ Az operába. (Ez nagyon megvetően hangzott.)

JÁNOSKA: Méj, megopejájják?

FÉRJ Igazán már csak az hiányzik!

GÉP Átváltottam elemre. Itt a fürdetés ideje. Engedje meg a fürdővizet, állítsa negyven fokosra.

FÉRJ Még nem vacsoráztunk.

GÉP Nyomja meg az S-t (SEGÉLY), és kezdje újra.

FÉRJ Hogy kell kivenni az elemet???

JÁNOSKA Hátuj, papa. A mama azéj tovább szokta bíjni.

GÉP Letelt az idő! Alacsony elemfeszültség! Bip, bip, bip.