Unokáink sem fogják látni... 

Unokáink.sem fogják látni... - 231. adás 2009. december 20. 14:50

2009. december 20.

Kávéházakba invitálom önöket.

A régi képekért sok-sok köszönet a kiváló kávéház-történésznek, Saly Noéminek.

írták a lapok, hogy újra megnyílt az 1906-ban alapított Hadik Kávéház. Az a nevezetes hely a Bartók Béla úton, ahol – idézőjelben mondom – a Lágymányosi Istenek tanyáztak.

Itt gyűltek össze Karinthy Frigyes és barátai, híres írók, Kosztolányi, Nagy Lajos, Hunyady Sándor, Somlyó Zoltán, Füst Milán, Tóth Árpád, Tersánszky, Aszlányi, Heltai, Rejtő Jenő – többek között. Itten alkottak remekműveket, játszottak, itt osztották meg egymással gondjaikat, örömeiket.

A falra került új festmény, a Centrál Kávéházról fennmaradt híres fotó alapján készült, és ábrázolja a Hadik Kávéház törzsasztalát, belehelyezve a képbe a nagyokat, Karinthyt és a többieket, akik ide jártak. Habár bejelentették a remek sarokház földszintjén a legutóbbi időkig cipőboltként működtetett egykori kávéház újbóli megnyitását, az végül is nem történt meg, csak egyetlen napra. Most a folytatásra várunk.

Engem beengedtek, hogy megmutassam Önöknek: így áll ma a tér, a Gárdonyi szobor felőli oldal, ahol a Hadik Kávéház egy darabját helyreállítják. A kávéház Bartók Béla út felőli oldalát szintén átépítik éppen.

Ott valami kortárs, mai fiatalokat vonzó helyet kívánnak berendezni. Ahogy meglesz, én megígértem a befektetőknek, bemutatom újra. Készen is. Tehát – minden hírrel ellentétben – a Hadik Kávéházra nem az van kiírva, hogy „nyitva”, hanem az, hogy „nyitás hamarosan”.

És most következzék egy másik híres-nevezetes művész-társasági helyszín, József Attila, Szép Ernő, s az írók, költők, színészek mellett olyan építészek törzshelye, mint Lechner Ödön, Ferenczy Károly, Rippl-Rónai, Kernstok vagy Szinyei Merse Pál, vagyis az Andrássy úton, a Japán Kávéház.

Először úgy, ahogy még 1986-ban bemutattam önöknek (l. a Városvédőbeszédek 322. oldalán a 37. adásban).

*

Ráday Mihály: „A tér sarkán, a Népköztársaság útján van az Írók Könyvesboltja. Itt eredetileg a legnevezetesebb budapesti kávéházak egyike, a Japán fogadta vendégeit, köztük irodalmi és képzőművészeti életünk nagyjait. Kevesen tudják, hogy itt az álmennyezet fölött még mindig van nyoma a híres Japán Kávéháznak. A könyvesbolt Liszt Ferenc téri végében egy ajtó a raktárba vezet.

A raktárban túl sok polc, sok-sok könyv, és egy belső lépcső, amelyen a galériára jutunk. Itt a galérián újabb csomagok között nyílik egy ajtó, a bolt világításának, álmennyezetének karbantartását végző szerelők számára. Kinéztünk a kis lyukon, amin át a szerelők szoktak bemászni. A falon japán legyezők. A Japán Kávéház mennyezetének díszítéséből annyi, amennyi megmaradt.

Nem akarom a hajdan volt átalakítást ostorozni, csak legszívesebben csendesen megkérdezném: nem kellene a legközelebbi átalakításkor figyelembe venni ezt a lehetőséget, amit kínál a tény? Hogy még van itt néhány stukkó, ami emlékeztet a Japán Kávéházra.”

*

Ez hangzott el akkor. És most visszamegyünk a helyszínre. Amit akkor elmondtam a képernyőn, azóta is – valahányszor betértem az Írók Könyvesboltjába – mindig elismételtem a tulajdonosoknak. Azt, hogy meg kellene csinálni a Japán Kávéház egy részében a helyreállítást. Alig 23 évvel később most megtörtént, legalább is részben.

Két különböző belmagasságú rész van ma a leválasztott üzlethelyiségben. Az egyikben, az alacsony plafonon egy kis ablakot vágtak, ahol megtekinthető a Japán Kávéház bambuszokból, japán legyezőkből kirakott mennyezetének egy eredeti darabkája. Az újonnan épített galérián, fönn, körben ott az eredeti díszítés, helyreállítva.

A galéria alatti sarokban van egy vitrin és a vitrinben Japán kávéházi relikviák, régi fényképek, közte egy olyan is, ahol apám látható, amint első feleségével, Erdélyi Micivel biliárdozik.

Van régi fénykép arról is, hogy milyen volt a kávéház eredeti belső magassága és berendezése és a mai könyvesbolt látványa.

Következzék Győr, a Schlichter-villa, amelyet most kívülről megmutatok, friss felvételen. A belső felvételeket az archívumomból kerestem elő (2006-ban is forgattunk már itt). Értékes pontja, épülete Győr városának.

Az önkormányzat tulajdonában van, akár csak a mögötte lévő három ház a Zrínyi utcában. Az együttes rendkívül hangulatos része Győr városának. Én a helyszínen beszélgettem Révi Zsolttal, a város főépítészével.

A három ház elbontásában gondolkodnak, és a Schlichter-villa bekerülne egy nagy szórakoztató központnak nevezett bevásárló központ közepébe, ami az én véleményem szerint elég nagy hiba lenne. A Schlichter-villát most már nem kéne hagyni tovább pusztulni, nem kéne várni, amíg kötelez, vagy büntet a műemléki hatóság.

És nem kéne lebontani a három házat, hanem meg kéne találni azt a kávéházi, vagy más közösségi funkciót – ha már lakóházként egyesek szerint alkalmatlanok –, ami a továbbélésüket biztosítja, és a hangulatot a síneken túli Győrben.

A város egyébként hozzányúlt a középkori belvároshoz, a Széchenyi térhez is. Akkora volt az elnyerhető pályázati összeg, hogy nem tudtak neki ellenállni, és nekiestek a főteret átépíteni.

A város elmulasztotta a törvényben előírt fontos ásatást, így hun sírok, római emlékek és más középkori értékek is eltűntek örökre a tér új burkolata alatt, ha az építés közben ki nem dózerolták azokat. Egy ekkora beruházás előtt bizony egyeztetni kell a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal embereivel, akiknek nem csak joga, de kötelessége is ilyen esetekben bírságot kiszabni.

75 millió forintra büntették Győr városát ezért a fegyelmezetlenségért, ezért a – feltehetően – jóvátehetetlen kártételért. Új belvárosi fürdőt is létesítettek a Széchenyi téren.

Mert a szökőkút, amit csináltak, fürdésre csábítja az ott játszó fiatalságot, a gyerekeket. Hasonló képeket láthattak bőven, itt is, másutt is.

Ehhez hasonlót mutattam már önöknek a korábbi műsorokban Nagyvárad főutcáján (l. a 191. adást), és Nagyszeben főterén (l. a 198. adást). Balatonfüreden is ilyen szökőkutat létesítettek nemrégiben. Igaz, nem egy középkori város közepén, hanem a Balaton partján. Győr is felsorakozott a divatos irányzathoz, és modern szökőkutat, „trendi” fürdőt létesített a középkori városmagban.

Ehhez hasonló készült el most egy Budapesten is, a Józsefvárosi nagy építkezés közepén, a Corvin mozi mögött kiépített gyalogos zónában, a Corvin-sétányon.

Néhány emlékkép következik most a Szeged városában haldokló utolsó kétkéményes magyar gőzhajóról, mely IV. Károly néven született, és mint Szőke Tisza ment nyugdíjba. Senki sincs, aki felújítaná, végső pusztulása megjósolható (l. a korábbi adásokban az Új városvédőbeszédek oldalain – 114. adás az 513. oldalon, 115. adás az 520. oldalon, illetve a 128. adást és a 147. adást).

A kiváló műemlékes építész és vasúttörténész, Kubinszky Mihály Nagy Tamással és Túróczy Lászlóval társulva könyvet írt a régi magyarországi vasúthálózat szárnyvonalairól, térképmelléklettel. Nagyon is aktuális a könyv címe: Ez a vonat elment.

És egy térkép: az 1833-ban kiadott Buda és Pest szabad királyi fővárosainak alap- és vízhelyzeti térképének másolata, amelyet a Budapesti Városvédő Egyesületben jelentettünk meg. Szerintem gyönyörű.

Még sohasem fordult elő, hogy úgy csináltam volna karácsony körüli időpontra adást, hogy abban ne lett volna templom is.

Most is lesz egy, csak egészen különleges. Látogassunk tehát Balassagyarmatra, a reformkorban épült műemlék börtönépületbe. Nézzük a régi felvételt, egy részletet a 2003. januári adásból (l. a 141. adást).

*

Ráday Mihály: „A nevezetes épület egy rajzon a könyvtárban is ábrázolva. A helyről tudni kell, hogy nem könyvtárnak épül, hanem kápolnának. Arról, hogy az volt, meggyőződhetünk, ha benézünk a kis padlásnyíláson át a tetőtérbe.

Ott meglátjuk az álmennyezettel elválasztott térben a kápolna eredeti plafonfestését.”

*

Akkor most, Kedves Nézők, tekintsük meg ugyanezt a helyet ma!

*

dr. Budai István, bv. ezredes, a Balassagyarmati Fegyház és Börtön parancsnoka: „A Balassagyarmati Intézet műemlék börtönkápolnáját 1857-ben szentelték föl, és hát nagyon szerettük volna, hogy ez a kápolna méltó módon helyre legyen állítva, s 2007-ben találtunk egy olyan pályázatot, amire a Társadalmi Visszailleszkedést Segítő Egyesület tudott pályázni.

Ez a Norvég Civil Támogatási Alapnak a pályázata volt. És hát akkor a pályázaton nyertünk szerencsére, és úgy gondoltuk, hogy az elítélteknek a lelki gondozására egy olyan teret szeretnénk létrehozni, amiben az ő elképzeléseik is benne vannak.

Ezért meghirdettünk egy rajzpályázatot az elítéltek részére, és több intézet fogvatatottainak a bevonásával került sor váci, márianosztrai illetve a balassagyarmati intézetben elhelyezett elítéltek adtak be pályaművet. Harminchat darab rajz érkezett be, és ebből választotta ki egy bíráló bizottság, hogy melyek azok a témakörök, amelyek fölkerüljenek a kápolna falára. És hát így került ez a nyolc témakör kiválasztásra, ami megjelent az ablakokban.

Ezek a büntetés-végrehajtáshoz igazodó témakörök: a jobb lator, Szent Mihály, akinek a tiszteletére a kápolna föl lett szentelve, a Gyógyító, az irgalmas szamaritánus, a jó pásztor, Íme az ember, a tékozló fiú – a témakörök mindegyike kapcsolódik magához a büntetés-végrehajtáshoz, és ezért gondoltuk,  hogy ezekből a témakörökből kerüljön föl a kápolna falára.

Ráday Mihály: És a négy ablak?

Dr. Budai István: A négy ablak az menet közben jött, hogy szintén elítéltek festették a négy ablakot, a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtönből kerültek ide hozzánk erre az időre, amíg az ablakokat megfestik.

Arra gondoltunk, hogy a három magyar szent:

Szent Erzsébet, Szent István, Szent Imre, illetve szintén a büntetés-végrehajtáshoz igazodóan Justitia kerüljön a negyedik ablakra.”

*

A helyreállított és újrafestett kápolnát, mely részben könyvtárként is működik majd, az év végén, tehát 2009 decemberében újra fölszentelték.

Töprengtem, hova menjek forgatni a karácsonyi műsor számára? Meg azért azt sem mellékes, hogy ez az adás tulajdonképpen a műsor 30. évfolyamát zárja.

Irány: Sopron. Mégpedig néhány olyan ház, amely magánkezdeményezés eredményeként újult meg.

A Templom utca híres műemlékek házsora. Én a Wollner Szállót mutattam be részletesen Önöknek egy korábbi adásban (l. a 122. adásban az Új Városvédőbeszédek 584. oldalán). Talán ez a legjobban sikerült szállodává alakított régi polgárház Magyarországon.

A szomszédja következzék most, a Templom utca 18. Majd’ minden történelmi kor hozzá tette a magáét. Az Artner család címere alatt 1723-as dátum olvasható. Fél évezreddel korábban a hat méter széles városfalra épült.

A mi korszakunkra az a jellemző, hogy a különböző átépítési korszakokat –lehetőség szerint – megőrzik és helyreállítják.

Az Artner-palota ma a Körmendi-Csák-féle gyűjtemény otthona. Körmendi Anna ügyvéd és Csák Máté építész kortárs képzőművészeti alkotásokat gyűjtenek, és ezekkel van tele a ház.

Előbb a boltozatos pincére vessünk egy pillantást, ahol régi borok is vannak. Minden soproni polgárcsaládnak volt borászata, s boros pincéje a városi háza alatt. A gyönyörűen helyreállított szobákat szépen kivilágítják, és bennük a hazai kortárs képzőművészet alkotásai, szobrok, grafikák, festmények mindenütt.

Előzetes bejelentés alapján meglátogatható ez a gyűjtemény. Csák Mátéék értőn és szeretettel tatarozták a házat, és – tegyük hozzá – néhány következőt is, amelyet most kedvem van Önöknek bemutatni.

Mindenütt kortárs képzőművészeti alkotásokat láthat, aki betér. Szobrok állnak a kertben is, mely a várfalhoz simul.

Minden háznak a Templom utcában, a Wollner Szállónak is – mint korábban megmutattam – van egy várfalhoz csatlakozó régi kertje hátul.

És most menjünk néhány házzal odébb. A Templom utca 14. alatt álló rózsaszínű házat is Csák Mátéék állították helyre. A homlokzaton jól látható a két másodlagos elhelyezésű középkori ablak, és egy másik ablak is a kapualjban. Érdemes ezeket a soproni házakat böngészni.

Én nagyon büszke vagyok rá, hogy amikor itt voltam még művészettörténész egyetemi hallgatóként valamikor nyári gyakorlaton, magam is fölfedeztem egy Szent György utcai házban gótikus ülőfülkéket a kapualjban, a vakolat alatt.

Nagy élmény volt, esküszöm. Itt, ebben a házban böngészve azt látni, hogy minden a legnagyobb rendben van. Igazán lakható, szép ház, és azt itt is megvan egy rész a középkori várfalból. Különböző korokban bővítették, alakították ezeket a házakat, és ezeknek a nyoma itt is, mint mindenütt, figyelemmel kísérhető.

A ház elnevezése ma Tudósok Háza, és a benne kialakított 14 lakosztályban vendégeket fogad.

Vele srégen szemben nyolc lakosztály van a 9. számú házban a Templom utcában, amelyen két műemléktábla is van, Csák Mátéé a legújabb helyreállítás egy részének érdeme, a többi pedig, mint az utcai homlokzat is, megmutatja, hogy milyen volt a műemléki ízlés Magyarországon az 1960-as években, amikor ehhez a házhoz hozzányúltak.

Ilyen kőkeretbe illesztett üvegezett vaskaput másutt is épített a magyar műemlékvédelem az 1960-as években. Lehet, hogy ma már ilyen ablakokat sem csinálnának, mint amit fönt, az udvarról láthatunk. Megvan a gang a ház felében.

A lépcsőház gyönyörű. Ott fönn, az emeleten, a pici ablak mögött egy apartmant, kényelmes lakosztályt alakítottak ki Csák Mátéék.

A ház arról is nevezetes, hogy benne – többek között – a nagy zenész, Haydn is megszállt telente.

A három korból megmaradt gótikus ablakcsoport különös érdekessége ennek az épületnek.

Ez a piros épület a Szent György utca 20. Anna Átriumnak hívják manapság.

Három pici háznak a helyén épült, s az Ipartestület székháza volt a világháború előtt. Nem az utcai front hét ablakos nagytermét fogom Önöknek megmutatni a Szent György utca 20.-ban, hanem a legrégebbi részt, a pincét. Ahol feltárták a középkor megmaradt emlékeit.

Itt megyünk le a pincébe, és itt is szobrokat fognak látni – természetesen, a Körmendi-Csák gyűjtemény darabjait. De nem ez a bemutatás tárgya, ezt majd egy képzőművészeti tárgyú filmen számon kérhetik. Én az építészet értékeit igyekszem megmutatni csupán. Például azt, hogy ebben a pincében Árpád-kori emlékek vannak. Hihetetlen, hogy ilyesmi megmaradhat.

Ebben a pincében, ebben a föld alatti teremben régi falmaradványokon kívül két középkori kút is van, képzeljék el! És akár hiszik, akár nem, még víz is van bennük.

Tudják mi a patics fal? Faágakból vesszőfonással és sártapasztással készült fal. Nem tudom, maradt-e fenn ilyen máshol is, mint egy kútkáva oldala? Itt ilyen is van.

Sokat tudnak a soproni házak, és boldog vagyok, hogy ezekbe időnként ellátogathatok, és amit láttam, megmutathatom Önöknek is.

A következő soproni polgárház, amibe ellátogatunk, az Orsolyák tere sarkán álló sárga ház. A Karlovitz-házat is a Körmendi-Csák házaspár állította helyre. Mai funkciójában egyetemisták szálláshelye.

Milyen gyönyörű az udvara! És itt a különlegesség: a ház hátsó falánál megmaradt sikátor, ahol ki lehetett menekülni, illetve talán ma is ki lehetne menni a várfalon kívülre.

Ez ennek a középkori alapon nyugvó polgárháznak a legérdekesebb titka.

Nem bírom ki, hogy vissza ne menjünk egy picit az Új utcába. Egyik háza nekem különösen szíves emlék.

Ebben a piros színű gótikus épületben, a 16-os szám alatt volt a Műemléki Felügyelőség helyi központja már a ’60-as években, és itt, a tetőtéri szobák egyikében laktam mint egyetemi hallgató a művészettörténet szak nyári gyakorlatán.

A mellette lévő, a 18.-as számú ház is megújult mostanra, ez a következő témánk.

Manapság egyre több ember vállalja büszkén, hogy tett valamit az örökségért. Sőt, van, aki még felismeri az ilyen felújításban, házmegújításban rejlő üzleti lehetőséget is. A ház falán lévő egyik táblán olvasható, hogy 1969-ben volt a hivatalos helyreállítás, és a másikon most a Szemerédi família hirdeti büszkén, hogy megcsinálta a házat.

Itt is vannak gótikus ülőfülkék, mint a Sopron belvárosi, várkerületi házak legtöbbjében, és megmutatom önöknek a boltozatos pincét, ahol éppen egy kiállítás látható.

Az, hogy egy udvart le lehet-e fedni egy ilyen régi házban, vagy nem, s ha igen, akkor hogyan, vitatható kérdés kétségtelenül. Itt lefedték a ház belső udvarát.

A különböző korok átalakításai jól megfigyelhetők. Megmaradtak a korlátok, és piros futószőnyeg borítja a lépcsőházat, ahogy ez manapság illik. Régen ez volt a természetes.

És akkor menjünk be a kifestett utcai szobákba! Az egyik szobában madarakat látnak, meg mindenféle növényeket, virágmotívumokat.

A képekről maga a tulajdonos mesélt.

*

Szemerédi László: „Az ingatlant 2006-ban vásároltuk az önkormányzattól. Nagyon rossz műszaki állapotban volt. Ehhez még hozzájárult az is, hogy nem volt téliesítve, és a vízvezetékek szétfagytak.

Az óra mérte: 48 köbméter víz jött be az épületbe. A seccós szobáknak a falán lévő, François Fénelon (Télemakhosz kalandjai c.) könyvéhez Bonnard francia festő által készített rézmetszeteknek tulajdonképpen a képi adaptációja látható itt.

A képeket a 19. században lefedték, azaz levakolták, és egyszerűen le volt meszelve. Tehát nem is tudták, hogy itt egyáltalán mi van alatta. ’69-ben egy darab vakolat leszakadt, és akkor látták, hogy valami színes dolog van mögötte. Dávid Ferenc művészettörténész fogott hozzá a feltáráshoz.

Egy évig dolgoztak rajta, és akkor jöttek elő ezek a képek. Ritkaság, hogy magánházban filozófiai tartalmú képeket fessenek. De hát ez a Sennyei bárónő megrendelésére, és különleges jó ízlésére vall, hogy ilyen értékes témájú faliképeket, seccókat készíttetett.

A restaurálást ’69-ben már megkezdték, de nem tudták teljesen befejezni, és most 2006-tól 2009-ig megtörtént a teljes restaurálás, Nemessányi Klára és Boromisza Péter restaurátorok végezték a képeknek a megmentését.

Ráday Mihály: Ki fizette?

Szemerédi László: Mindezt saját zsebből. Úgy, hogy, hát nem tudom, hogy ezt önzésből vagy butaságból csináltuk, de valami vezérli az embert mindig belülről is, hogy ha már itt él a földön, valamit próbáljon létrehozni. Amit meg létrehoztak értéket, legalább annak a megmentéséhez járuljon hozzá.”

*

Azt gondolom, hogy ez így helyes, kedves nézők. Ha nem tudunk magunk létrehozni valami értékeset, legalább ahhoz járuljunk hozzá, hogy ami megvan, ne romoljon tovább, és ha megtehetjük, mentsük meg, tartsuk karban, hozzuk is helyre. Azt gondolom, hogy a városvédő műsor harmincadik évfolyamának a végén ez a legtöbb, vagy talán a legkevesebb, amit Önöktől kérhetek.

Kérem, szeressék és védjék Magyarország épített örökségét. És minden évben tegyenek meg érte valamit. Remélem, hogy ez a műsorsorozat, amely rövidesen a 31. évfolyamába lép, segített ebben Önöknek, s tud segíteni majd a továbbiakban is.