A szólás szabadsága 

Megszólalt a kislétai romagyilkosság túlélője 2009. december 21. 10:23

A 13 éves Tímea elvesztette édesanyját és maradandó testi-lelki sérüléseket szerzett

 Műsorvezető: KRIZSÓ SZILVIA

 

Mv.: - Emlékeznek, augusztus elejének egyik éjszakáján Kislétán rátámadtak egy cigány családra. A fegyveresek álmában öltek meg egy asszonyt, 13 éves kislányát pedig több lövéssel megsebesítették. A fegyveresek hatszor támadtak romákra. A meggyilkoltak hozzátartozói biztosan emlékeznek és ha a testi sebei be is gyógyulnak például a kislétai Tímeának, a lelki sérülések talán soha. Tud-e tükörbe nézni ez a kislány és a gyilkosok? És a társadalom? Vidos Mihály riportjában először szólal meg a 13 éves Tímea azóta, mióta kijött a kórházból.

Tímea: - Széttörtek minket.

R.: - Téged vagy mindannyiótokat?

Tímea: - Minket, nemcsak engem érintett ez, a lelkünket.

R.: - Széttörték a lelküket. Az utolsó roma gyilkosság túlélője, a 13 éves Tímea ezekkel a szavakkal jellemezte nekünk azt a szörnyűséget, ami vele és édesanyjával történt. A Szabolcs megyei Kislétán augusztus 3-án hajnalban csaptak le a roma gyilkosok. Marika és kislánya szerencsétlenségére pont az ő házukat szemelték ki a támadók. Sörétes puskájukkal a 45 éves édesanyát kivégezték, Tímeát pedig életveszélyesen megsebesítették. A kislány több órán keresztül feküdt sérülten a házuk padlóján, mire a nagynénje rájuk talált. Tímeát egy hétig mély altatásban tartották a Nyíregyházi Kórházban. Csak az ébredése után tudta meg, hogy az édesanyja meghalt. A Polgár Alapítvány és A szólás szabadsága most jótékonysági akciót indít a karácsony közeledtével, hogy Timinek legalább a szeretet ünnepe szebb lehessen a borzalmas szenvedések után. A kezdeményezésünk hallatán a család ugyan Kislétától távol, de hajlandó volt szóba állni stábunkkal. Hogy van most a kislány?

B. Aranka, az áldozat testvére, Tímea nagynénje: - Hát a kislány azóta, amióta az anyukája nincsen, nagyon ideges, feszült. Semmiben nem lehet a kedvét lelni a gyereknek. Hát tönkre van téve az élete.

R.: - Ráadásul Tímea nagynénje szerint a lelki sérülések mellett a fizikaiak is sokáig fogják emlékeztetni a kislányt a tragédiára.

B. Aranka, az áldozat testvére, Tímea nagynénje: - Nem sok remény arra, hogy működik majd a karja és a munkája, hogy munkát talál majd magának, vagy egyáltalán tud majd valamikor önálló életet élni, ez bizonytalan, teljesen bizonytalan.

R.: - Aranka azt mondja, az egész család magába van roskadva a gyilkosság óta.

B. Aranka, az áldozat testvére, Tímea nagynénje: - Amióta megölték a testvéremet azóta tönkre van az életünk. Hálát adok a jó istennek, hogy a nővérem két lánya, az anyukám, a nővéreim ép elmével el tudjuk viselni valahogy azt, hogy nincs a nővérem. Szinte erre nem találok szavakat, hogy hogy van. Tönkre van téve az életünk és nem tudom felfogni, hogy hogy van másnak joga ahhoz, hogy valakinek az életét csak úgy elvegye, önbíráskodást tegyen csak azért, mert cigány és én nagyon hiszek abban, hogy a jó Isten értünk is meghalt, nemcsak a magyarokért.

R.: - A borzalmakat túlélő Tímea vékony, halk szavú, csinos lány. A kórházi ápolás óta újra iskolába jár, már amikor nem kell épp valamilyen kezelésre mennie a sérülései miatt. A sebeid hogy vannak, hogy gyógyulsz? Vannak fájdalmaid még?

Tímea: - Igen. A karom elsőnek is azt szeretném, hogy jobb legyen. Mivel nem tudom használni a karomat egyáltalán, nem tudok vele fogni, semmit sem tudok vele csinálni.

R.: - A sörétek nemcsak a kislány karját roncsolták szét, a nyakán és a vállain is borzalmas sebek éktlenkednek, de a szörnyű tragédia ellenére Tímea szeretne a kortársaihoz hasonló életet élni. Holnaptól téli szünet van, ha jól tudom. Készülsz, örülsz neki, hogy téli szünet van és nem kell iskolába menned?

Tímea: - Hát igen, hogy nem lesz iskola, otthon lehetek.

R.: - Mit szeretsz ilyenkor csinálni?

Tímea: - Olvasgatni, játszani, persze ilyenkor lesz idő tanulni is.

R.: - És fogsz is tanulni?

Tímea: - Fogok.

R.: - És hol töltöd majd most a karácsonyt, hogy lesz itt a szenteste, meg hogy készülsz erre?

Tímea: - Hát a nagymamámnál leszek, mint mindig és már nem mindig, hanem azóta. Biztos, hogy nem lesz olyan jó karácsonyom, mint régebben volt, de biztos, hogy jó lesz.

R.: - Mit fogtok csinálni karácsony este, mi a szokás nálatok?

Tímea: - Hát nálunk régebben olyan volt a szokás, hogy összegyűltünk egy háznál és ment a zene, táncoltunk, meg ilyenek, de most nem lesz.

R.: - Most mi lesz szerinted, mire számítasz?

Tímea: - Mint egy átlagos nap.

R.: - És hogy ha te kérhetnél mondjuk három dolgot karácsonyra, akkor mik lennének ezek a dolgok, amiket te nagyon szeretnél?

Tímea: - Hát az első kívánságom az lenne, hogy anyukámat visszakapjam, mert hiányzik.

R.: - És ha ezt nem tudja neked megígérni senki, akkor mi lenne a második?

Tímea: - Hát ha az első nem is sikerülne, mert nem is fog már vissza nem hozzák, hogy legyek olyan, mint régen, legyen az életem olyan, mint az előző. A családommal legyünk olyanok, mint régebben.

R.: - Ez mit jelent pontosan, mit hiányolsz?

Tímea: - Hogy legyünk olyan boldogok, mint régebben voltunk, ez lenne az.

R.: - És ha lenne még egy kívánságod, egy harmadik, az mi lenne?

Tímea: - Hát, hogy nem szeretnék abba a házba visszamenni. Szeretnék egy új házat, mert nem szeretnék visszamenni, a rossz élményeket visszagondolni. A nagymamám is 75 éves, szeretnék egy biztos helyet.

Mv.: - Édesanyját, boldogságot és biztos helyet szeretne tehát Tímea. Sajnos csak az utóbbiban tudunk segíteni a kislánynak. Ha önök anyagilag is támogatnák, hogy Tímea élete biztonságosabb legyen, megtehetik a posta vagy a bankjuk segítségével. A Polgár Alapítvány a képernyőn látható számlaszámára tudnak adományt küldeni a kislánynak. A közlemény rovatba feltétlenül írják bele, hogy Tímea. Azok az adományozók, akik nem akarják, hogy adataik a Polgár Alapítvány honlapján nyilvánosságra kerüljenek, kérjük, hogy nevük mellé az anonim szót is írják oda. Ha kérdésük van az adományozással kapcsolatban, hívják a képernyőn megjelenő telefonszámok egyikét. Az adatokat egyébként megtalálhatják A szólás szabadságának honlapján is.