Nem is magyar étel a pörkölt meg a töltött káposzta! 2010. január 15. 10:30
Törököktől tanultunk egy csomó dolgot, amiről azt hisszük, hogy a magyar konyha nevezetessége
A 17. században honosodott meg a magyar konyhában több olyan étel, amelyeket ma jellegzetes magyar fogásokként ismerünk, - pedig ezeknek a készítését csak az ezerhatszázas években tanultuk el a törököktől.
A gulyásról meg a pörköltről például szeretjük azt hinni, hogy igazi magyar különlegesség, - pedig paprika nélkül egyik sem készíthető el, és a paprika – kishúgával, a paradicsommal együtt – balkáni kerülővel, a törökök révén került hozzánk Amerikából. És ugyanúgy török jövevény a konyhánkban a darált hús és rizs keverékéből álló fűszerezett húsgolyó is, ami nélkül nem létezhetne töltött káposzta és töltött paprika, vagyis két tipikus magyar étel…
Ekkor kerültek a magyar konyhába a különféle szárított tésztafélék is, mint például a tarhonya, amely maga is török eredetű szavunk. De szintén a törökből származik a kaszabolás, ami az összevágást jelenti magyarul, - nem véletlenül, hiszen a török mészárost úgy hívják, hogy kaszab…
Mindezeket persze valamiben meg is kellett főzni, - hát például a bográcsban, – ez a szó törökül egyszerűen rézből készült edényt jelent; de ugyancsak török szó az is, hogy tepsi!
Ebéd után az igaz muzulmán nem iszik alkoholt, inkább édes, jeges gyümölcslevet – ez a 17. század után mostanában kezd újra elterjedni, és ma is úgy hívják, mint ahogy akkoriban: ez a szörbet.
És persze ekkor ismerkedtünk meg olyan élvezeti cikkekkel is, amiket nyugodtan otthon hagyhattak volna a törökök. Először is sem a tiltás, sem a drágasága nem tudta megakadályozni, hogy elterjedjen a kávéivás szokása. És persze a kávé mellé mi kell még az étkezés után? Hát a dohány, ami szintén török szó, és szintén hiába ellenezte az állam is meg az egyház is, futótűzként terjedt el, - persze, akkor még nem volt ráírva, hogy „káros az egészségre”…
És jöttek a dohány meg a kávé mellé a még keményebb élvezeti anyagok is. Zrínyi Miklóstól tudjuk, hogy létezik egy olyan szer, amivel a törökök elbódítják magukat, és ő török áfiumnak mondta, - mi meg ópiumnak hívjuk ma. Ettől az ember olyan állapotba kerül, amit ugyancsak egy török eredetű szóval fejezünk ki ma is: ekkor honosodott meg ugyanis a nyelvünkben az a kifejezés, hogy mámoros…
Hír értékelése 41 szavazat alapján:
4.3