Magyarország története 

A hollandok nemzeti jelképe a tulipán, de mi köze ehhez a magyaroknak? 2010. január 26. 10:20

Clusius, az 1500-as évek leghíresebb botanikusa és a magyar kertkultúra exportja

Az árvalányhaj, a magyar nép egyik legkedvesebb és legszebb nevű növénye; ismerjük még a baskír sztyeppékről, vagy két évezrede. De Nyugat-Európa csak 400 éve találkozott vele először, amióta egy flamand tudós, bizonyos Carolus Clusius, a XVI. századi Európa legjelentősebb botanikusa az 1582-ben Antwerpenben megjelent, Pannónia növényvilágát bemutató könyvében elmesélte Európának, hogy mi mindent látott minálunk.

Miksa császár és magyar király meghívására jött 1573-ban Bécsbe, de hamarosan beleszeretett a pannon táj növénygazdagságába, és gyakran tett nálunk növénygyűjtő túrákat. Ilyenkor elkísérte őt egy szenvedélyes magyar amatőr növénybúvár, az Európában az elsők között dohányt és burgonyát termesztő dunántúli főúr, Batthyány Boldizsár, aki a németújvári kastélyában is hosszú időre vendégül látta Clusiust; – nem véletlen, hogy a flamand tudós neki, a „németújvári Hérosznak” ajánlotta a könyvét. Sokat köszönhetünk Clusiusnak, hiszen az ő munkája őrzött meg számunkra olyan szép középkori növényneveket, mint az „ördög harapta fű”, vagy a „boldogasszony mentája”.

Hát bőven volt miről írnia a németalföldi botanikusnak, hiszen a törökök a tengernyi baj mellé egy-két jó dolgot is elhoztak hozzánk: például több, addig ismeretlen növényfajt! Olyanokat, amelyeket Clusius addig soha nem látott, és Magyarországon a 16. század végén, mint valami egzotikus különlegességekre, úgy csodálkozott rájuk. Nem csak leírta őket a könyvében, hanem haza is vitte a magjaikat meg a szaporítóanyagukat, és így terjedt el egész Európában például a vadgesztenye, az orgona, vagy a jácint – ezek mind ő révén kerültek át a törököktől - magyar közvetítéssel - a nyugati növénykultúrába.

De ez még mind semmi. Amikor hazatért Németalföldre, magával vitte Magyarországról egy Európában addig teljesen ismeretlen virág hagymáit is, amelyet perzsa nyelven dulbend-nek hívnak, mégpedig azért, mert perzsául a turbán neve dulbend, és ez a virág nagyon hasonlít a turbánra. A dulbend szót kissé „elcsavarva” adta Clusius a virágnak az egész Európában ismert nevét: ez a tulipán!

Amikor a leideni egyetem professzora lett, a kertjében elültette a tőlünk hazavitt tulipánokat – és azok néhány év alatt hihetetlenül népszerűek lettek Németalföldön; a ritkább fajták hagymájáért egy-egy csatornaparti házat adtak Amszterdamban! Utóbb nemzeti jelképükké is vált a tulipán – amiről a hollandok valószínűleg nem is tudják, hogy részben magyar közvetítéssel került hozzájuk…