Unokáink sem fogják látni... 

Unokáink sem fogják látni... - 232. adás 2010. február 01. 16:58

2010. január 31.

30 éves a műsorom. Annyira különleges eset a televíziózás történetében, hogy egy műsor megél harminc évet, hogy kedvem támadt csöndesen megünnepelni az évfordulót. Aztán az lett, mint rendesen: kétszer annyit terveztem bemutatni az adásban, mint ami belefér a 25 percbe. Eredetileg pusztuló és megújuló régi fürdőkkel és uszodákkal tettem volna tele a műsort, de elkalandoztam a témától, ahogy ez már előfordult sokszor is.

Marad tehát érdekesség bőven a 31. évfolyamra is.

Először külföld.

Részt vettem egy kis delegáció tagjaként egy linzi városi megbeszélésen. Ezért a nálam lévő pici kamerával hoztam Önöknek néhány képet a Duna parti városból.

Nézegettem az utcákat mindenütt, télen is van virág, parkgondozás. Mindenütt szépen burkolnak, különböző méretű terméskövekkel. A házak rendben vannak. Ápoltak a közterületek – gondolom – nem csak karácsony idején.

A város Dunán átívelő hídja nem véletlenül kapta a nevét a német mitológiából, a híd a hitleri időkben, 1938 és ’40 között épült. A hídfő két épülete teljesen egyforma, olyanok, mint amilyenek a huszadik század parancsuralmi rendszereiben épültek a Szovjetunióban, Németországban és a németek által elfoglalt Ausztriában is.

Egy feliraton azt olvashatjuk, hogy a Nibelung-híd kőanyagát a mauthauseni koncentrációs tábor rabjaival bányásztatták elrettentő körülmények között.

Linz, amely Európa Kulturális Fővárosa volt 2009-ben, egy különös dolgot vállalt. 65 helyszínen mutatja be saját polgárainak és az oda érkezőknek azt a szerepet, amit a város a második világháború idején megélt, amit akkori vezetése, akkori lakói tettek.

A Fő téren van egy fontos ház, tűztornya is van. Ez volt a főpolgármesteri hivatal abban az időszakban. Előtte több felirat is olvasható.

Az egyik szerint: „A német csapatok bevonulásakor Hitler ellátogatott a városba, ahol fiatalságát töltötte. Mialatt 10 ezer ember ünnepli őt a város főterén, a náci eszmék elítélőit letartóztatják, megverik, majd megölik”.

„Kamilla nővér egy pár gyapjúharisnyát dob ki a kolostor ablakából egy francia hadifogolynak. Négy hét börtönre ítélik.” Itt a helszínen: „in situ”. Vagy másik hely is, amely a katolikus egyház akkori dolgainak emlékezete a püspöki palota előtt olvasható: „Franz Jagerstatter tanácsot kér Fliszer püspöktől, mivel a Hitleri szolgálatot nem tudja összeegyeztetni hitével és meggyőződésével. Jagerstattert mint parancsmegtagadót kivégzik”.

Közvetlenül a püspöki palota melletti utcában, a Bischofsgassén több felirat is van, az egyik arról szól, hogy „Itt tölti fiatalkorának éveit Adolf Eichmann. A nemzeti szocialista időkben ő szervezi meg a zsidók deportálását. Részben felelős több mint 6 millió ember meggyilkolásáért”.

Érdekes elolvasni néhány szöveget. Például: „Az alkalmi tolvaj, Alois G. innen, a ’Fogadó az Arany Ágyúhoz’ elől ellop egy kerékpárt. Elkapják. Mint a ’népközösség káros’ tagját, halálra ítélik és kivégzik.”

És így tovább… Nem tudok minden feliratra kitérni, csak néhányat fotografáltam le Önöknek, hogy lássák, nem tüntette el, nem festette át őket senki. Abból az alkalomból, hogy ilyen fontos szerepet kapott Európában Linz városa, megmutatta a múltját, és vállalja.

Következik még a Herrengasse. Budapesten is volt néhány még a 19. században. Aztán a német utcanevek magyarítása után Úri utca lett a nevük. A linzi Herrengassén új a kövezet, és ebben a kövezetben imitt-amott olyan lapok vannak, amelyek a világ legkülönbözőbb

nyelvein köszöntik a városba érkezőket. Van magyar feliratú üdvözlés is a kövezeten.

És ez nyilván így is marad most már akkor is, ha ez az ünnepi év véget ért, és kezdődik egy új korszak, amelyben az egyik európai kulturális főváros éppen a magyarországi Pécs városa lett, mely átveszi a stafétabotot az osztrák sógoroktól.

A témát és a képeket megtalálják a Budapest folyóirat februári számában is. A linziek kiadtak egy „in situ” feliratú térképet is, a 65 helyszínnel.

Szívesen megyek el újra és újra Szatmárnémetibe is, hogy beszámoljak Önöknek fontos hírekről.

Az egyik helyszín régi felvételeit is előkerestem, hogy megmutathassam, hogy az 1901-ben új szatmári közfürdő hogy nézett ki akkor, amikor ott jártam néhány éve (l. a 115. adást az Új Városvédőbeszédek 521-522. oldalán).

Én már sok elkeserítő romot láttam életemben, de ez azért engem is meghökkentett. Tulajdonképpen, habár a fő homlokzat felől úgy nézett ki a ház, mintha meglenne, hátulról teljesen kifosztva, összezúzva, tönkretéve.

Nagyon bíztam abban, hogy előbb-utóbb valakinek eszébe jut megmenteni, felhasználni. De azt nem tudtam volna megmondani, hogy valóra válhat-e ez a remény. Sikerült találkoznom a város polgármesterével, hallgassák meg őt az épület felújításáról. A homlokzaton látható az 1901-es évszám, és a felújításé is a másik oldalon: 2009.

*

Ráday Mihály: „A régi címer megvan a homlokzaton, a Közfürdő felirat viszont már nincs ott. Mi lett belőle?

Illyés Gyula, polgármester: Közfürdőből mára egy modern, környezetvédelmi központ lett, amely egy részben méréseket, mérőműszereket tartalmaz, méréseket végez, regionális szinten, egészen az ukrán határig, levegő- és vízminőséget, másrészt pedig oktatási központ fiataloknak, gyerekeknek környezetvédelmi témákban.

Ráday Mihály: Elég sokáig állt üresen.

Illyés Gyula: Nagyon hosszú ideig állt üresen. A ’80-as évek elején állt le mint közfürdő, onnantól már nem volt rá szükség és nem volt rá pénz sem, hogy rendbe tegyék. A ’90-es években próbálkoztunk, de akkor már nagyon tönkrement az épület, sokba került, a privát tőke nemigen volt hajlandó beszállni, mert nagyon költséges volt egy ilyen épület rendbetétele műemlék-jellegénél fogva. Egészen 2007-ig, amikor sikerült egy európai uniós pályázatot megnyerni, ezt a központot létrehozni úgy, hogy ezt a központot egy ilyen épületbe helyezzük el, és így meg tudtuk finanszírozni a renoválását is.”

*

Nem fürdő tehát, hanem irodaház van az egykori fürdő épületén belül. És azt mondhatom, hogy tulajdonképpen minden, ami jellegzetes, helyre is van állítva. Egyet azért meg kellett kérdeznem, hiszen a fürdőépülethez tartozott, egy igazán csinos kémény.

A felirata szerint egy budapesti mester készítette. Egy táblácska egy darabig eltakarta a feliratot, de most láthatóvá vált. Vajon mi lesz a kéménnyel? Nem bírtam ki, hogy meg ne kérdezzem.

*

Illyés Gyula: „A kémény megmarad, a kéményre nagyon sok ötlet volt, a lebontástól egészen az átalakításáig mindenféle fantáziákkal terhelt elképzelések voltak, végül is ilyen formában, ahogy most van, rendbe lesz téve, és megmarad az épület mellett.

Ráday Mihály: Rákérdezhetek a Pannónia Szállodára is?

Illyés Gyula: A Pannónia Szálloda az örömünkre felújítás alatt van, ürömünkre belekontárkodtak a tervezők, és nyilván egy részletében, ami nemtetszést váltott ki a lakosság részéről, elrontották,

most azon vagyunk és tárgyalunk úgy a beruházóval, a tulajdonossal, mind a szakmai közegekkel, hogy korrigálják azt a hibát, amit elkövettek.

Amúgy a Pannónia Szálló fel fog újulni, és ami fontos számunkra, a régi motívumok megjelennek rajta, még ott is, ahol levették. Nem csak a külső, hanem a belső terek is átalakulnak.

A ’70-es ’80-as években, ’75-ben, ’89-ben, ’86-87-ben elvégzett belső átalakítások is eltűnnek, és a régi formájában kerül felújításra végig a belső tér is.

Ráday Mihály: Így legyen.”

*

A szatmárnémeti Pannónia Szállodát Dácia Szállodának hívták az elmúlt időszakban, de lényegében megvan a nagy étterme, megvan a kávéháza is. Ebbe például behúztak egy beton galéria-födémet, ami nem volt túl szerencsés – gondolom.

A kávéházat, éttermet is állítólag felújítják, szép lesz, és bizakodunk benne, mert hiszen a Bálint Zoltán és Jámbor Lajos tervei szerint 110 éve megépült szálloda valóban a magyar szecesszió egyik remekműve. Fölmentem a kísérőkkel az emeletekre is.

Én sok leállt építkezést láttam már életemben, itt ennek minden nyoma érzékelhető. Tehát nem olyan, mint aminek folyik a tatarozása, hanem olyan, mint ami megállt éppen. Mintha elfogyott volna a pénz, vagy talán meg sem volt idejében.

Reménykedjünk, hogy az, aki a házat megvette, és meg akarja, vagy meg akarta csinálni, be is fejezi az építkezést, s megnyitja újra a szállodát Szatmárnémeti és mindannyiunk örömére.

Itt van az a bizonyos behúzott betonfödém ebben az átjáróban, amit igazán sérelmeznek, és jogosan sérelmeznek a szatmárnémetiek. Én is szeretném, ha ki- avagy visszabontanák.

Még szeretném Önöknek megmutatni a Kultúrpalotát, mert hiszen a szállodához, mint például a nagyváradi Fekete Sashoz is, építettek egy nagy koncert-, színház- avagy báltermet a századfordulón.

Ez az előtere. Természetesen a csillárok egy későbbi ízlést tükröznek. A virágmotívummal teli tér azonban az eredeti építészeti kornak, a századfordulónak az ízlését tükrözi. A nagyterem pedig – azt hiszem – a legszebb koncerttermek egyike.

Boldogan jövök vissza majd, ha a felújításról beszámolhatok Önöknek.

A Zsolnay-gyárban újra gyártanak tetőfedő cserepeket, épületelemeket, tehát annak, hogy az eredetihez hasonlókkal javítsák meg a házat, semmi akadálya.

És akkor következzék a Zsolnay-majolikák forrása, Pécs, az 2010-es Európai Kulturális Fővárosok egyike.

Ami Szatmárnémeti volt Pannónia Szállodájáról elmondható volt, ugyanaz áll a Nádor Szállóra is Pécsett. Hiszen csak kívülről olyan, mintha meglenne. Tulajdonosának alighanem teljesen elment a kedve, vagy a pénze időközben attól, hogy megcsinálja. A ház üres, semmi nem történt vele az elmúlt évek során (l. még a 200. adást). Hogy ez hogyan lehet, nem is értem.

Folyik a felújítás a Széchenyi téren. Itt egy cascade (kaszkád), avagy vízlépcsős szökőkút is készül. A pestis-emlékmű szoboroszlopa alatt viszont elfelejtették a kerítést visszaállítani körben, s úgy tudom, hogy nem is fogják, pedig ott a helye. Vita volt arról, hogy vajon lesznek-e fák a téren, vagy nem. Néhány fa a széleken lévők közül megmaradt, és ültettek most frissiben újakat is a tér területére.

A burkolattal elég sok gond volt. Jól látható, hogy a szakértelem teljes hiánya mellett burkolták újra a teret, és most nekiállhatnak javítani. Rettenetes az a munka, amit a burkolók itt végeztek.

Nem tudom, hogy vajon telik-e a városnak arra, hogy újra megcsináltassák, s most már szakemberek részvételével, szakértelemmel.

A Városháza előtt egyébként egy pontosan ugyanolyan szökőkút lesz, mint amilyenből a múltkor már négyet mutattam (l. a 231. adást). Előbb-utóbb minden városunk tele lesz ilyenekkel.

A város nevezetessége Zsolnay Vilmos 1907-re megépült Mauzóleuma. Teljesen széthordták, majd úgy-ahogy rendbe tették 1990-re (l. a 82. adást az Új Városvédőbeszédek 272. oldalán). Aztán megint pusztult tovább. Az oda vezető kerítés, az út melletti oroszlánok sorának hiányáról sokszor beszéltem már, és arról is, hogy a Mauzóleum milyen rettenetes állapotban van (l. a 135. adást, a 140. adást és a 149. adást).

Most úgy tűnik, hogy a munkálatok végre megkezdődtek. A befejezést még az első félévre tervezik. Folyik a kerítő falak építése, ezekre az alapfalakra kerül majd a Zsolnay majolikákkal is díszített kőfal.

A Zsolnay-gyár bejáratánál már leszedték a Zsolnay Porcelán Manufaktúra Rt. felirat betűit. Rájöttem, hogy ez nem is furcsa, hiszen ez a területrész már nem a Zsolnay-gyár. Összezsugorodott, de még működik. Éppen kisült egy oroszlán az egyik kemencében.

Ez és társai szegélyezik majd újra a Zsolnay Mauzóleumhoz vezető utat.

A padok is a Mauzóleum környezetét díszítik majd. Ezekből mutatok be itt frissen elkészült mintadarabokat. 42 ilyen oroszlánt fognak elkészíteni, mire a helyükre kerülnek.

Folyik a munka is a Zsolnay-gyárban. Persze a helyzet az, hogy a korábban több mint kétezres létszámú gyár most alig több mint kétszáz munkást foglalkoztat, sokkal kisebb helyre visszahúzódva (l. a 135. adást és a 149. adást).

De látszik még, hogy van mit restaurálni a gyár számára megmaradt épületeken belül is. Például a kék csempés mintatermet. Szinte minden terme a pécsi gyárnak mintaterem is volt egyben.

Bárhová ment az ember házon belül, vagy a házon kívül, a hatalmas udvaron, olyan képeket, épületkerámiákat láthatott, amikből választhatott, akár rendelhetett is. Az egyik teremben láthatjuk a restaurálás előtti állapotot, és azt is, hogy milyenek lehetnének a letisztítás után ezek a csempeképek. Remélhetőleg helyrehozzák azt, ami máig megmaradt. Maga a kémény is olyan a gyár területén, mint egy mintatár, ha úgy tetszik. Sok kis pirogránit elem, kerámiakép díszíti alul.

De ha itt körülnézünk, azt látjuk, hogy bizony a régebbi házak nincsenek még helyreállítva, több épületet lebontottak az újabbak közül, látunk átalakításokat is, de ígérik, hogy helyre lesz állítva a gyár területén mindaz, ami érték. Pirogránit cserepek sorakoznak a hó alatt, és várnak arra, hogy új helyre kerüljenek, hogy használja őket valaki.

A Szikorszky Tádé-féle műteremházat állítólag kívül teljesen helyreállítják, belül pedig új funkciót kap. Ugyanis ezen a területen egyetemi campus lesz és egy kulturális negyed.

Tehát a Zsolnay-gyár megmaradásra ítélt épületei új funkcióban működnek majd, mint ez a ház is, ahol az iroda volt, és a bemutató termek egy része. Ennek a teraszáról nézünk most körül. Láthatják, hogy amiket nem vittek be, fedél alatt megóvni, azok a kerti díszítmények védő-burkolatot kaptak, a többit állítólag visszahozzák.

Legalább is ilyen ígéretet kaptam helyben. Ez a gyárterület nagyon fontos helye a sikeres magyar ipar történetének, a magyar képző- és iparművészetnek.

Nagyszerű lesz, hogy – ha új funkcióban is – de megújul a gyár. Az a terület, ahol ezután már nem kerámia-gyártással foglalkoznak majd.

Végül itt a Dozsó, a volt gyári kultúrház, amelynek tatarozása után szintén új funkciója lesz, a Pécsi Bóbita Bábegyüttes Múzeumává alakítják át. És itt a vége idei első beszámolónknak Pécsről.

Még annyit talán, hogy a híres gyárhoz tartozott egy szabadtéri uszoda is, a Balokány-fürdő, amely mint mindenki tudja, évek óta zárva van, és ma már bizony az enyészeté (l. a 135. adást). Csináltam néhány fényképet, hogy Önök is láthassák, mekkora területű szabadtéri strandról van szó, amely egyben versenyuszoda is lehetett. Megvannak még a tribünjei, az öltözői, de minden elképesztően romos. Fogalmam sincs, hogy hagyják-e teljesen tönkremenni, vagy vannak vele tervek Pécs városában.

Budapesten a kedvenc, de majdnem teljesen eltűnt épületeim egyike a Dohány utca 42-44., a volt Continental Szálló és Hungária Fürdő együttese. Évtizedekig tartó, majd a legutóbbi tulajdonosa által felgyorsított pusztulásáról bőségesen beszámoltam korábban (legutóbb a 210. adásban, a 222. adásban és a 227. adásban volt róla szó). Most azt tudom megmutatni, hogy a lebontott Continental Szálló helyén épül az új Continental Zara Szálló, a Hungária Fürdőből pedig az a kis rész, ami megmaradt máig, tehát a fő homlokzat és a mögötte lévő traktus megújul. A beruházó Mazen Al-Ramahi és építészei, Vékony Péter, Bor Ferenc és munkatársaik tökéletes munkát végeznek a majdnem teljesen elpusztult díszítmények helyreállításában.

A színjátszó mozaik elkészült újra, a szobor restaurálása megtörtént, és még arra is kiterjedt a figyelmük, hogy a házat tervező Ágoston Emil műépítész nevét megörökítő kis emléktáblát is letisztítsák.

A csodálatos Zsolnay-majolika feliratról nem is beszélve. A homlokzat bronz díszítményeit érdemes végigböngészni. Azt ajánlom, vigyenek magukkal egy távcsövet, vagy teleobjektívvel ellátott fényképezőgépet, ha itt megállnak a Dohány utca 44.-gyel szemben, nézegessék a kis állatfigurákat, a meseszerű alakokat a homlokzat felsőbb régióiban.

Helyreállításra kerül még a forgóajtó bronzburkolatos háza a kapu mögött, s a kapu melletti ellopott falikarok is, melyek most készülnek el újra.

Szóval megújul a maradék, és a fővárosban ez a régen volt fürdő és a most a helyén létesülő szálloda, legalábbis ami a Dohány utca felőli homlokzatát illeti, ezt a bejárati részt, biztosan a főváros egyik dísze lesz ismételten, mint ahogy az volt korábban egy évszázadon át. 

És még egy szenzációs dolog a Dohány utcában, Kedves Nézők, az Erzsébetvárosban. Önök is biztos megfigyelték, hogy áll egy fantasztikusan érdekes ház a Dohány utca és a Síp utca sarkán. Itt volt a Metró Klub, ha emlékszik rá valaki a korosztálytársaim közül. És a Metró Klub hol volt? Hát az Árkád Bazárban, a világ egyik legszebb játékáruházának helyén.

Az Árkád Bazár homlokzatát díszítő fölső csempeképeket még csak-csak láttuk, ismerjük, ezek nem voltak eltakarva eddig sem. De az áruház felirata igen.

És most leszedték a takarást, Késmárky és Illés Áruházának feliratai elől, és újra láthatjuk a betűket, s a betűk mögött a rengeteg játékot. Babákat, huszárokat, kisautókat, kocsikat, Zsolnay-majolika csempéből mindent, ami játék.

Ez a legérdekesebb homlokzatok egyike Budapesten, itt, ezekkel a kicsi állatokkal, várakkal, huszárokkal, csákós kisfiúkkal és társaikkal.

És a Vágó László – Vágó József testvérpár tervei szerint 1908-ra megépült Árkád Bazár történetével kapcsolatban nem csak az fontos, hogy most föltárultak ezek a díszítmények teljes egészükben, hanem az is, hogy új kezekben van a háznak az alsó fertálya, és ezért itt, ahol a gyerekjátékok paradicsoma volt, majd később a Metró Klub, várható a megújulás.

Állítólag kávéház lesz, meg esetleg valamilyen üzlet is.

Nagy ez az üzlettér, amely a régi fényképeken is fölismerhető, és nyilván alkalmas volt arra is, hogy helyet adjon a téli szezonban akár egy karácsonyfának is a kupola alatt. A kupolatér tetejét már rendbe hozták, mint majd fogják látni, amikor megmutatom az udvar felől is.

Érdekes, hogy az egész házon végigvitték a Vágó fivérek az Árkád bazár motívumvilágát. A lakóház bejárati kapuja is a játékáruház díszítéseit viseli, s így van ez a kapualjban és a lépcsőházban is.

Az udvarban látható a helyreállított kupola-védőtető, az udvari kerítésen, a körfolyosók korlátjain pedig mindenütt ott van az Árkád Bazár rövidítése, s játékok, kis vártornyok, állatok, gyerekjátékok kovácsoltvasból.

Teve, antilop, ló díszítik a korlátokat a gangokon, a lakások előtt is. És az Árkád Bazár monogramja még a kilincsek címerén is ott van. Tehát a dolog lényege, hogy habár ez a fantasztikus ház nem is újul meg teljes egészében, ami nagy kár, de remélem, meg fog történni egyszer, maga az üzlet, a bolt most meg fog újulni. És ebben nagy segítség természetesen az is, hogy maradtak régi fényképek.

Bor Ferenctől kaptam négyet is.

Lehet látni, milyen volt a ház eredetileg, és van olyan kép is, ami a belsejét ábrázolja.

És ezzel a képpel találkozhatnak most a Bazilika mellett is, hiszen a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban gyerekjátékokból nyílt gazdag kiállítás. Minden olyan játékot láthatnak, beleértve a vetítőket, a huszárt, a babakocsikat is, amiknek az elmúlt száz év gyerekei örülhettek. Bababútor is van bőven, berendezett szobával, hintalóval. És olyan sarok is, ahol az Árkád Bazárra emlékezik a kiállítás rendezője.

Van itt több Árkád Bazár plakát, olyanok, amelyek népszerűsítik Késmárky és Illés hajdan volt remek gyermekparadicsomát. Az egyik sarokban egy pénztárgép mellett egy bábu áll, amely pont úgy néz ki, mintha a mögötte lévő fotón látható híres áruház alkalmazottja lenne.