Sárközy, Sárközyről itthon 2010. február 09. 07:46
Az Este vendége Sárközy Pál, festőművész - a francia államfő édesapja kivándorlásáról és fia bevándorlási politikájáról beszélt
A műsorvezető: NIKA GYÖRGY
Mv.: - Járt már Magyarországon többször mióta fia, a francia elnök. De kiállítása most először van Sárközy Pálnak itthon. Egy budapesti galériában állította ki ironikus, szürrealista képeit, melyeken, mint látni fogják, fiát sem kíméli.
R.: - Sárközy Pál 9 évesen, a szovjet hadsereg 44-es betörésekor emigrált Franciaországba. Majd hazajöttek, aztán ismét emigráltak. Emiatt, mint mondja, szinte nem is volt gyerekkora. 2009-ben jött először vissza szülővárosába, Szolnokra. Itt volt alpolgármester a nagyapja, édesapját is itt temették el.
Sárközy Pál: - 8 éves koromban átúsztunk a Tiszán. Jó gyerekek voltunk. Sokat kikaptunk.
R.: - Tavaly Gödöllőre is ellátogatott, egykori gimnáziumába, ahol most a Szent István Egyetem működik. Még a galériatulajdonost is behívták szabadnapján, hogy Sárközy Pál bemehessen. Nem hiába tette. A vendég két festményt is vásárolt. Aztán Gödöllőre ment, ahol megnézte a kastély állandó kiállítását. Rajongása a festményekért ismét Magyarországra hozta. Ezúttal az ő vázlatait és az azok alapján barátja, Werner Hornung által készített digitális képeket állított ki Budapesten. Hívják ezt a technikát fotomanipulációnak, vagy mesterséges beavatkozásnak a képi világba. A műfaj rajongói pedig digitális szépművészetnek. Sárközy Pál és Werner Hornung képei egyenként egy sztorit rejtenek.
Ennek a festménynek a címe Bevándorló. Látja, itt egy zebra sétál New York belvárosában, és amilyen gyorsan csak lehet igyekszik megszabadulni csíkjaitól, az identitásától, hogy minél jobban elfogadják amerikaiként.
R.: - Miközben Sárközy Pált művészként is foglalkoztatja a bevándorlás lélektana, fiát, a francia elnököt sokszor érte kritika szigorú bevándorláspolitikája miatt. Sokan gondoljuk úgy, hogy egy emigráns fiaként nagyobb együttérzést remélhetnének azok, akik egy jobb élet reményében érkeznek Franciaországba. Százával készültek gúnyos, zenés klipek minden műfajban, amelyek azóta is keringenek a videomegosztókon.
Mv.: - Az Este vendége Sárközy Pál, festőművész, jó estét kívánok!
Sárközy Pál: - Jó estét!
Mv.: - Amióta a fia Franciaország államfője lett, hogyan szokott bemutatkozni?
S.P.: - Hát mint Sárközy, elég a, hogyha mondom, Sárközy, azt mindenki tudja. Vagy Franciaországban mondják Sárkonak hívnak bennünket. Ha mondja, hogy Sárközy, tehát csak a magyar Sárközyek vannak az én családom van ott Franciaországban.
Mv: - De ugye nem úgy mutatkozik be, hogy Sárközy Pál vagyok, az államfő édesapja.
S.P.: - Nem.
Mv.: - Van egy saját élete, festőművész, művészember.
S.P.: - saját életem van.
Mv.: - Annak idején miért ment el Magyarországról?
S.P.: - 44-ben voltunk Kőszegen először, mikor az oroszok kezdtek jönni és akkor elmentünk Ausztriába, Lawenthalba, 44-ben. És 46-en apám igazi magyar ember volt, én is, tehát én csak már félig magyar vagyok, a szívem magyar, jöttünk vissza 46-ban Magyarországra.
Mv.: - És aztán megjárta a idegenlégiót is. Pár hónapot.
S.P.: - Az később volt, akkor 48-ban kellett volna katonának menni Oroszországba.
Mv.: - Katonának? 48-ban?
S.P.: - Hát azt hittük, hogy visznek el, katonának, minden fiatalember, akkor voltam 20 éves, pontosan és apámnak a régi titkornéja a rendőrségen dolgozott, és ő telefonált nekünk, mert nagyon jóban voltunk vele.
Mv.: - És jobbnak látta, hogyha akkor másodszor elmegy és akkor végleg már.
S.P.: - És akkor másodszor mentem egyedül el.
Mv.: - Franciaországban telepedett le.
S.P.: - Igen.
Mv.: - Szokott-e politizálni a fiával? Ugye a bevándorlási politika az egy olyan pontja az államfőnek, amelyet sokan bírálnak. Önök bevándorló család, bár a fia már Franciaországban született.
S.P.: - Igen.
Mv.:- Van-e nézeteltérés a bevándorláspolitikát illetően? Ön és a fia között. Hiszen ön a művészetében is egyszer-egyszer foglalkozik bevándorlással is.
S..P.: - Igen. Hát látni van egy pár kép, egy portré, aki csak a bevándorlásról mutatja, nem tudom, hogy látták-e saját magamról, mikor megérkeztem Párizsba, cipő nélkül és az utcán aludtam télen. De a politikáról nem sokat beszélünk a fiammal, tudja annyi dolga van egy elnöknek, hogy ritkán látjuk egymást. Mikor látjuk egymást, akkor a családdal, a családi beszéd van sokkal több, mint politikai.
Mv.: - Sokkal többet beszélnek Magyarországról Franciaországban, amióta az ön fia az államfő?
S.P.: Hát biztosan, mert ő fél magyar, ugye.
Mv.: - És hogyan tudja képviselni a Magyarország érdekeit? Ön azért elég sokat jön már Magyarországra az utóbbi években, tehát lehet, hogy egyfajta missziót is vállal azzal, hogy pl. most kiállítást szervezett. Hogy a szülőföldjére vissza-visszajár. És ott is próbál valamilyen módon gyökereket felkutatni. Családjából él-e valaki például Magyarországon?
S.P.: - Nem, nem. Van még egy unokatestvérem, a Sárközy Marianka, aki szegénykém 96 éves, tehát nagyszerű formában van, és van egy másik unokatestvérem, az Lérczy Péter, azok itt élnek Budapesten.
Mv.: - Milyen festményeket hozott a mai kiállítására, a mostani kiállítására? Hiszen most egy nagyon gazdag gyűjteménnyel jött, úgy tudom. És a képei eladók is.
S.P.: - Jöttünk 62 képpel. Eladó, mindegyik eladó, igen.
Mv.: - A legkorábban készült képe mikori? Mikor festette? Ami itt van Magyarországon a kiállításon.
S.P.: - A legutolsót?
Mv.: - A legkorábbit.
S.P.: - A legkorábbit? 49-ben kezdtem el Párizsban festeni én mindig rajzoltam, már gyerekkorom óta, és mikor megérkeztem 48 december elején Párizsba, egy pár hónap után elkezdtem festeni.
Mv.: - És abból az időszakból hozott most festményt magával?
S.P.: - Van egy pár, négy festményt hoztam, ami még maradt nekem a 49-ben csináltam Párizsban.
Mv.: - De azok klasszikus festmények.
S.P.: - Azok egész klasszikus festmények voltak.
Mv.: - Miközben a mostani technikája már egy teljesen új digitális technikával készült.
S.P.: - Egy digitál, úgyhogy nemcsak digitál, elkezdjük, mindig elkezdek egy ideával, és a rajokat csinálom, megbeszéljük Werner Hordnunggal együtt, és ameddig nem jó, ki van nyomva az idea, amivel elkezdtem, addig rajzolom. És akkor az megy a digitálba be.
Mv.: - Ön a saját fiáról is készített egy portrét és az is egy meglehetősen polgárpukkasztó portré, a becsületrendet a fülére akasztva rajzolta vagy készítette el.
S.P.: - Igen, a fülében van, igen.
Mv.: - Mit szólt hozzá a fia?
S.P.: - Kérdeztem tőle, hogy megcsinálhatom? És nagyon jó ideának tartotta, és mondta persze papa, csináld meg. Az nagyon érdekes, és éppen alatta van, mikor fiatal gyerek volt, 68-ban Párizsban volt az akkor látják az utcában, mint fiatal gyerek ordítani.
R.: - A politika mennyiben játszik szerepet a művészetében?
S.,P.: - Semmit. Semmit. Igazán semmit. Az, hogy a név segít kiállításokat csinálni, Magyarországon is Sárközy név nélkül biztosan sokkal nehezebb lett volna az agari, hogy mondják, akik kiállítanak, hogy mondják azt magyarul?
Mv.: - Galéria.
S.P.: - agari, galériában sokkal nehezebb lett volna.
Mv.: - Magyarul, egymás imázsát erősítik ön a fiáét, a fia az önét.
S.P.: - Igen.
Mv.: - Köszönöm szépen, hogy itt volt nálunk.