Kassza 

Van szólásszabadság, avagy nincs? 2010. február 11. 13:49

A Kassza nézőjének véleménye a korrupcióról

Minden igaz információ, ami eljut a közvéleményhez, nagyon fontos a jövő építésénél. Csak remélni tudom, hogy fel tudják nyitni az emberek szemét, lehetőséget adva egy új gondolkodásnak. Irásomból bármit felhasználhatnak, sőtt rendszeresen várhatják az újabbakat.

Tisztelettel: Mitykó Csilla

Pozitív gondolkodás Magyarországon!

Jelenleg, nincs pozitív gondolkodás, a lakosság 60%-a depressziós. Sajnos történelmünkben sem az első ilyen időszak. Népűnk éppen magas intelligenciája miatt kerül depressziós állapotba. Tudta az ember 20 évvel ezelőtt, hogy mit vár, és hogy mit nem szeretne. Most viszont ott tartunk, hogy sokan csak azt tudják, ezt nem akartuk. Tisztességesen dolgozó emberek bízták sorsukat politikusaikra. Átverve érezzük magunkat, kizsákmányolva érezzük magunkat, túlterheléstől, egészségtelennek érezzük magunkat, és azok az emberek, akik csak dolgozni akarnak, most foglalkozhatunk a politikával is, mert akikben bíztunk, inkább csak romboltak, mint építettek.

A Magyar Nép okos nép. Tudtuk, hogy szükségszerűen rablókapitalizmus fog először kialakulni. Bíztunk vezetőinkben, hogy ha kialakulnak a gazdasági osztályok, a rablókapitalizmus megszűnik. Múltunk az élő tanú, hogy mindig valami ellen küzdöttek az emberek, elkeseredésből, dühből, emiatt nem számított mit választunk a „rossz” helyett. Így fordulhatott elő, hogy oly sokszor döntöttünk rosszul. És még így is óriási dolgokat tudott ez a kicsi nép létrehozni.

Túlbecsültük vezetőinket? Bár minden kapitalista országban ez a folyamat több nemzedék alatt zajlott le, minket viszont sürget az idő. Vagy megvárjuk, míg felcseperedik az a korosztály, aki büszke lehet családi vagyonára, így használni is fogja, nem csak őrizgetni. Befektet, munkahelyeket teremt, jótékonykodik, tud közösségért is dolgozni, nem csak öncélúan.  Amíg az egyszerű ember elmondja véleményét, és nem változik semmi, amíg a fiatal nem kap iskoláinkban megfelelő tudást, hogy utána megfelelő munkát találjon, amíg „tőkéseink” gyűjtögetnek, és nem fektetnek be, amíg egészségügyi ellátásunk folyamatosan romlik, amíg időseink éheznek, fagyoskodnak, amíg a fiatalok nem mernek gyermeket vállalni, mert semmilyen jövőt nem látnak maguk előtt, addig miért is gondoljuk, hogy lehetne pozitív gondolkodás.

Most az egyszer mielőtt döntenénk, nézzük meg azt is, hogy mi mellett. Várakozás még néhány évtizedig, emberi egyenjogúság elvesztését, szólásszabadság elvesztését, még több anyagi terhet, ezt akarjuk?

Most keressük meg azokat az embereket, akik az elmúlt 20 év alatt sem csak öncélúan dolgoztak, átlátják, hogy mennyi munka, lehetőség, tudás van Országunkban.   Folyamatosan dolgoznak a jövőért. Nem csak átcsoportosításokon gondolkodnak, hanem új tervekkel, új lehetőségekkel megoldják a problémákat.
Én egy eltévedt fecske vagyok, aki megkereste azt a csoportot, aki gazdaságilag sem, érdekből sem fonódott össze a mostani politikai elittel. Évek óta azon dolgozunk, hogy az emberek visszakapják önértékelésüket, munkájukat. Merjék használni tudásukat. Használják felfedezéseiket.

Van lehetőség egyenjogúságra, korrupció visszaszorításra, fejlesztésre, gazdaság beindítására, költségek csökkentésére, egészségügy javítására, nyugdíjasok megélhetésére, új munkahelyekre, ez az ország a Lehetőségek Országa, hiszen minden felújításra szorul. A Magyar Nép eddig is nagy dolgokat tudott létrehozni, most ha jól döntünk, mi magunk építhetjük fel utódaink lehetőségeit, időskorunk nyugdíját. Kemény munka, sok kreativitás, sok új ötlet, de ki lehetne rá képes, ha nem mi Magyarok.

                                                                                          Mitykó Csilla
                                                                                     mitykocsilla@citromail.hu

Amiről nem beszél a sajtó

Sztrájkok: Tisztán látás érdekében, legalább utólag érdekelné az embereket, és a dolgozókat is, hogy a sztrájk „eredményeként” megkapott juttatásokra volt fedezet, vagy sem. Nyílván való, hogy ha igazából nem volt fedezet, akkor pótolni kell valahonnan a hiányt. Sztrájkok „eredményei” az adófizető polgárok pénzéből gazdálkodható ki. Akkor kérdem én, miért nem tudjuk meg, hogy ezek a pótlások, honnan keríthetők elő? Melyik más terület sínyli meg a nagy „sikereket”, milyen gyűrűző problémákhoz vezet. 

Nyugdíj problémája:

Tudja meg az egyes állampolgár, hogy mennyi az éves kifizetés egy évben csak nyugdíjra, és tudja meg, hogy ebből mennyi folyik be a nyugdíjhatósághoz. Ha nem tudjuk a konkrét számokat, akkor miről is vitázunk?

Magán nyugdíj nem jelenthet megoldást, a jelen sürgető problémáira. Amíg a fiatalok, próbálnak nyugdíjas korukra (kötelezően) félre tenni, addig a mostani nyugdíjasokat nincs miből kifizetni. Természetesen az sem igaz, ahogy egy tv interjúban láttam, hogy a magánnyugdíj az özvegyek megélhetését fenyegeti, mert azt elfelejtették megemlíteni, hogy a magánnyugdíj örökölhető.
Miért nem tesszük fel a nyugdíjasoknak és az aktív dolgozóknak, most a választások előtt a kérdést, hogy mit is szeretnének. Még néhány évig (minden honnan) pótolgatva fenntartani a mai nyugdíjrendszert, ami teljes nincstelenséghez vezet a néhány év eltelte után,  fiatalok még nagyobb megterhelését, hiszen valójában, már most is ők „állják” a nyugdíjasok költségeit, és még a sajátjukat is. Mindamellett, hogy nekik senki nem fog többet adni, mint amit most össze tudnak kuporgatni. Esetleges nyugdíjkorhatár emelés, mely az aktív dolgozók számát emeli, természetesen ez is csak akkor kivitelezhető, ha megindul a munkahelyteremtés.

Oktatás

Minden felmérés azt mutatja, hogy rohamosan romlik az oktatás minősége. Természetes a mennyiség nagy, de kérdem én, minek kell egy csomó diplomás, aki nem ért semmihez, egy csomó „szakember” aki szintén nem ért semmihez. Rengeteg fiatal költségtérítéses képzése biztos, hogy az intézménynek hasznot hoz, de miattuk le kell vinni a színvonalat is? Nem kellene már átvizsgálni, az oktatás finanszírozását. Mennyivel jobb lenne, ha a minőség után lenne az oktatás finanszírozva. Több probléma is egyszerre megoldódna.

1. képzettebb diákok kerülnének ki a padokból, akik minőségi munkát tudnának végezni.
2. nem kellene a tanárokat megterhelni, hogy olyan diákok előtt tartsák óráikat, akik „melegedni”, csak a papírért járnak be az iskolába, de nem hajlandóak tanulni.
3. megszűrné a pedagógusokat is, mivel csak tisztességes oktatás mellett lehet megtudni, hogy egy-egy pedagógus képes e ellátni ezt a feladatot, avagy nem.
4. esélyegyenlőség megmaradna, hiszen a jó tanulók, ugyan úgy minden oktatási lehetőséget elérhetnének.

Polgárság terhelhetősége

Picit érdemes lenne végre foglalkozni az ország egészségügyi helyzetével. Minden ellátáshoz hozzá jut aki megbetegszik, mégis egyre romlik az ország egészségügyi állapota.
Gondolkodott vajon már ezen valaki. Most nem az egészséges ételekre, mozgásra szeretném a figyelmet felhívni, hanem az emberek teherbírására.

Stressz, pihenés, munka

Férfi, nő, gyermek, szükségletei és teherbírása, nincs arányban. Ha nem segítünk, kiegyensúlyozni a két oldalt, akkor egyre természetesebb lesz, már a gyermekeknél is az egészség romlás, és fokozódik a felnőtteknél is.

Gyermekkorom emlékei

Az iskolában többször elmondták, hogy a Magyarok, nagyon vendégszerető emberek. Büszke voltam, hogy én is ehhez a néphez tartozom. Mire felnőttem, sokszor fordul elő, hogy szégyellem magam, mert népünk sok-sok tagja, tiszteletlenül, erkölcstelenül viselkedik hazánkban, külföldön, olyannyira hogy ország imázs lett belőle. – haszonszerzés? – minden áron?

Arra is büszke voltam gyermekkoromban, hogy országunk annyi nagy tudóst tudott adni a világnak. Most mintha nem lenne annyira jellemző, és ez nem azért van, mert itthon maradtak a nagy tudású honfitársaink. – rossz oktatás? – régi tudásból merített önelégültség, mi mindent jobban tudunk, és nem vagyunk hajlandók fejlődni?
Én vidéken nőttem fel, és láttam, hogy az emberek hogyan csinosítják házaikat, gondozzák állataikat, művelik földjeiket, még munka mellett is. – nem vállalunk felelősséget? – úgysem éri meg?
Történelem órákon sokszor elhangzott, hogy szegény országunkat, hol az egyik oldalról, hol a másik oldalról támadták, leigázták, kizsigerelték, számomra mégis példamutató volt, hogy mindig felül tudott kerekedni keserűségén. – már divat az önsajnálat, - nemtörődömség, mások hibáztatása életünkért?

Gazdaság

Ma nem létezik ilyen, inkább nevezhetnénk csődségnek. Akiknek van tőkéjük, menekítik, akiknek nincs, rögtön nagy hasznot szeretnének. Ötletek nincsenek, a munkaerő is kereskedelmi portékává vált, ami a dolgozók kicsiny munkabérét vonja maga után, hiszen el kell tartani a munkaerő kereskedőket is. Ezen kívül egymás hegyén-hátán taposnak a kereskedők minden területen. Kereslet egyre kevesebb, mert az okos nép kezd rájönni, hogy vásárlásból nem lehet megélni. Nincs befektetés, nincs igazi termelés, nincs fejlesztés. Minden vállalkozásból csak kifele veszik a pénzeket. Hogyan is lehetne így gazdaság?

Szemléletbeli problémák

40 évet nem lehet kitörölni az emberek fejéből. Csak az egész fiatalokról mondható el, hogy nem a szocializmus gyermekei (80-as évek végén születettek). Egyébként a 25 év felettiekre mindenkire jellemző, amiket most le fogok írni. Biztos vagyok benne, hogy sokan felháborodnak, de a  gyógyulás első jele a betegség-felismerés, ezért kérek mindenkit jó gondolja át mielőtt tiltakozásba kezd.

• Fusizni inkább menő volt mint szégyellni való dolog. – feketemunka melegágya
• Közösből hazavinni dolgokat, természetes volt – magántulajdon tiszteletlensége
• Közösből is volt aki többet vitt, morgolódott is mindenki, de nem szólt senki, mivel valamennyit mindenki vitt - rablókapitalizmus hallgatólagos elfogadása
• Ha valamiből hiány keletkezett, szépen megvártuk, amíg az állam, vagy az állami intézmény a hiányt megszünteti – hogy is alakulhatott volna ki felelősségtudat? Ma is csak várunk, hogy valaki, csak megoldja gondjainkat.
- realitástól mentes költekezések: politikusok, szociális ellátás, egészségügy, gazdasági támogatások stb. stb.