Szakértői anyag 2010. február 16. 11:22
Dilemmák
A roma népesség a rendszerváltás legnagyobb vesztese, ám társadalmi problémáik nem elszigeteltek, hanem részei a magyar társadalom problémáinak:
* A romák katasztrofális munkapiaci helyzete a legsúlyosabb tényező, ám az alacsony foglalkoztatás, ezen belül pedig az alacsonyan iskolázott népesség kirívóan alacsony foglalkoztatottság a magyar társadalom egészének problémája.
* A munkanélküliek többsége nem roma
* A szegénység nem roma probléma, a szegények többsége nem roma, és a tartós mélyszegényeknek is legfeljebb a fele roma.
* A romák oktatási, továbbtanulási esélyeinek legsúlyosabb akadálya az iskolai szegregáció. Ám a szegregáció jórészt csak tünet; annak a tünete, hogy a magyarországi közoktatás rendkívül esély-egyenlőtlen .
*A kistelepülési , kistérségi gettósodás súlyosabb annál, mint amit a roma – illetve a szegény, tartósan munkanélküli, alacsony képzettségű – népesség térbeli koncentrációja önmagában indokolna.
Népesség, kormegoszlás
Fontosabb megállapítások
* Az ország teljes népessége 1981 óta csökken, a roma népesség száma, ha lassuló ütemben is, de növekszik, a roma népesség aránya növekszik.
* A teljes népességben és a roma népességben is folyamatosan csökken az élve születések aránya, ám a csökkenés üteme a teljes népességen belül gyorsabb, mint a roma népesség körében. A roma népességen belül azonban a halálozási ráta lényegesen magasabb, mint a teljes népességen belül.
* A teljes népesség és a roma népesség kormegoszlása radikálisan különbözik: a romák körében a fiatal korosztály aránya lényegesen nagyobb, az idős korosztály aránya viszont töredéke a teljes népességének.
* A roma nők körében az első szülések időpontja országosan a 15-19 éves korcsoportról a 20-24 éves korcsoportba tevődött át, igaz regionálisan – jellemzően a leginkább hátrányos helyzetű kistérségekben illetve a gettósodott falvakban – előfordul ellenkező tendencia is.
* Egyértelműen cáfolható a „stratégiai gyerek” koncepciója, tehát az az elképzelés, hogy a roma családok a családtámogatási, szociális ellátások reményében, a megélhetés forrásnak biztosításáért vállalnak az átlagosnál több gyereket
o A romák körében is folyamatosan csökken a gyerekszám, függetlenül a szociális transzferjövedelmek rétegeloszlásának változásaitól
o A családok szegénységi kockázata minden egyes gyerekkel többszörösére növekszik és nincs olyan szociális ellátórendszer, amely ezt képes lenne ellensúlyozni. Elemi kalkuláció szerint is kizárható tehát az „ellátás-vadászat” szándéka, hiszen a „szaldó” mindenképpen negatív.
Részletesebben, néhány adat
A teljes népessé és a roma népesség száma, illetve a roma népesség aránya 1971-2003 között
|
Év
|
Az ország népességének száma
|
A roma népesség száma
|
A roma népesség aránya (%)
|
|
1971
|
10352000
|
320000
|
3
|
|
1993
|
10300000
|
470000
|
5
|
|
2003
|
10200000
|
570000-600000
|
6
|
1000 főre jutó élve születések száma a teljes népességben és a roma népességben 1971-2003 között
|
Év
|
1000 főre eső élve születések száma a teljes népességben
|
1000 főre eső élve születések száma a roma népességben
|
|
1971
|
15
|
32
|
|
1993
|
11,3
|
28,7
|
|
2003
|
10 alatt
|
25,3
|
| |
|
|
A 15 évesnél fiatalabb népesség aránya a teljes népességen és a roma népességen belül 2003-ban (%)
|
Teljes népesség
|
Roma népesség
|
|
16,8%
|
37%
|
A 65 évesnél idősebb népesség aránya a teljes népességen és a roma népességen belül 2003-ban (%)
|
Teljes népesség
|
Roma népesség
|
|
20,2
|
4
|
Romák aránya a tanköteles korba lépő gyerekek körében 1971-2009 között (%)
|
Év
|
%
|
|
1971
|
6
|
|
1999
|
11
|
|
2009
|
15
|
Kiszorulás a munkapiacról
Fontosabb megállapítások
* A rendszerváltást időszakában és az azt követő években – 1988-1997 között - a foglalkoztatottak létszáma 5 millióról 3,6 millióra csökkent, majd 1997-2001 között 200-300 ezer fővel növekedett. Ezt követően a foglalkoztatás alacsony szinten stabilizálódott egészen 2008 őszéig, amikor újabb csökkenés kezdődött. A magyarországi foglalkoztatottsági ráta az EU tagállamai között az egyik legalacsonyabb - az aktív korúak 56-57 százaléka foglalkoztatott. Az alacsony foglalkoztatás a magyar társadalom egyik legsérülékenyebb pontja.
* Az alacsony képzettségű – legfeljebb nyolc osztályt végzett – aktív korúak foglalkoztatási rátája kirívóan alacsony, mindössze 28 százalékos, szemben az EU 47 százalékos rátájával. Az eddigi tapasztalatok szerint ezt a réteget egy jelentősebb gazdasági fellendülési periódus is csak nagyon csekély mértékben képes aktivizálni.
* A magyarországi társadalompolitika eltérő módon reagált a foglalkoztatási krízisre, illetve az alacsony foglalkoztatásra, mint a szintén alacsony foglalkoztatási rátájú Szlovákia és Lengyelország. Utóbbi két országban az állasukat elvesztők jóval nagyobb hányada lett segélyezett, illetve munkanélküli. Magyarországon viszont a munka nélkül maradók jelentős részét a társadalompolitika „kiengedte” a nyugdíjrendszerbe, illetve felszívta őket a családtámogatási rendszer és a bővülő középfokú és a felsőoktatás.
* A rendszerváltást követően a romák foglalkoztatása – túlzás nélkül – katasztrofálisan alakult. A romák aktivitása – magas szintről indulva – már a nyolcvanas években csökkenni kezdett, ám 1993-ban már az aktív korú roma népességnek mindössze 23 százaléka volt foglalkoztatott. Összehasonlításként: 1971-ben az aktív korú roma férfiak 85 százaléka volt aktív kereső, míg az össznépességen belül az aktív korú férfiak keresők arány 87 százalékos volt – a roma férfiak aktivitása tehát alig tért el az összes férfi aktivitásától. 1993-ban az aktív korú roma férfiaknak már csak 28 százaléka volt foglalkoztatott.
* A roma foglalkoztatás összeomlásának több oka is volt:
o a romák lényegesen képzetlenebbek voltak, mint az össznépesség, illetve az általános iskolai végzettség és a korábban megszerzett szakmák tekintélyes része drasztikusan leértékelődött a munkapiacon.
o a romák a rendszerváltás megelőző időszakban olyan ágazatokban dolgoztak, amelyek tönkrementek, leépültek; ilyen volt a nehézipar, a bányászat, a mezőgazdasági feldolgozóipar, a nagyüzemi mezőgazdaság. Az építőipar, ahol szintén sok roma dolgozott, rendkívüli módon kitett a konjunkturális változásoknak.
o a romák lényegesen nagyobb hányada él kistelepülésen, mint a teljes népesség.
o a romák többsége a gazdaságilag leginkább elmaradott, megyékben él. 2003-ban a romák közel harmada – 32,2 százaléka – Nógrád, Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében élt. Közel ötödük – 19,7 százalékuk élt Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar és Békés megyében. 10,3 százalékuk élt Baranya és Somogy megyékben. Ugyanakkor a gazdaságilag prosperálóbb Vas, Győr-Sopron-Moson, Komárom-Esztergom, és Fejér megyében a magyarországi romáknak csak 7,1 százalékuk élt. Kivételt csak a munkavállalási lehetőségek szempontjából kedvező főváros és Pest megye jelentett: Budapesten élt a romák 10,4 százaléka, Pest megyében pedig 3,6 százaléka.
o a munkapiacról tartósan kiszoruló rétegnek nagyon alacsony a mobilitása: a közösségi bérlakások drasztikus privatizációja, a munkásszállók bezárása, az elérhető és megfizethető bérlakás-állomány hiánya miatt a földrajzi mobilitás lehetőségei korlátozottak.
o A romák munkapiaci kirekesztettségének fontos oka még a munkapiaci nyílt, vagy rejtett diszkrimináció, ám ennek tényleges hatását nagyon nehéz mérni.
* A romák rendkívüli mértékű kiszorulása a munkaerőpiacról – elemzések szerint – „befagyott”. A 2003-as roma vizsgálat szerint országosan nem javult a romák munkapiaci pozíciója: az aktív korú férfiak 28 százaléka, az aktív korú nők 15 százaléka dolgozott. Összességében az aktív korú romák 21,4 százalékának volt rendszeres kapcsolata a munkapiaccal. A valóságban még ennél is rosszabb volt a helyzet. Az aktív korú romák 14,6 százaléka volt alkalmazott, 2,1 százaléka vállalkozó, míg 4,1 százalékuk rendszeres alkalmi munkát végzett.
* A munkájukat elveszített romák rendkívül nagy hányada „menekült” a korai nyugdíjazásba az 1990-es években. 1993-ban a 45-49 éves roma férfiak 35 százaléka, 2003-ban is még 26 százaléka volt nyugdíjas. Ugyanakkor az immár két évtizede tartó munkapiaci kirekesztettség miatt az aktív korú romáknak egyre kisebb hányada számíthat öregségi nyugdíjra.
* A munkával rendelkező romák foglalkoztatása rendkívül instabil: a cserélődési ráta 25-30 százalékos. A munkavállaló romák foglalkoztatási instabilitása háromszorosa a hasonló képzettségű nem roma munkavállalókénak.
· Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy a munkanélküliség, illetve a munkapiaci kirekesztettség nem roma probléma; a ténylegesen munka nélkül lévőknek csak kisebb hányada roma.
Részletesebben, illetve néhány adat
A rendszerváltás követő években a kormányok igyekeztek elviselhetővé tenni a foglalkoztatás drámai csökkenését:
* A jóléti kiadások aránya a – persze csökkenő – GDP-hez viszonyítva nem csökkent.
*A kormány a gyorsan növekvő munkanélküliek ellátására 1991-ben nagyvonalú transzferjövedelmet – egyéves időtartamú munkanélküli járadékot, majd féléves munkanélküli járadékot – biztosított. Később a munkanélküli segély megszűnt, a tartós munkanélküliek ellátására pedig 1993-tól bevezették a részben segély-jellegű, kétéves időtartamra fizethető jövedelempótló támogatást. Mindenesetre 1992 és 1998 között az összes ellátott munkanélküli aránya 63,4 százalékról 45,2 százalékra csökkent. Az ellátások értéke is zuhant: míg 1993-ban a munkanélküli járadék a korábbi bér 72,3 százalékát fedezte, addig 1998-ban már csak 50,2 százalékát.
* Az állás nélkül maradók tekintélyes részét felszívta a nyugdíjrendszer, az anyasági és gyermeknevelési ellátások illetve a bővülő középfokú oktatás, illetve a tankötelezettség felső határának kitolása, valamint a többszörösére bővülő felsőoktatás.
A magyarországi alacsony foglalkoztatottság egyik legfontosabb jellegzetessége, hogy az alacsony képzettségű aktív korú népesség körében a foglalkoztatottság kirívóan alacsony: a legfeljebb nyolc osztályt végzett aktív korúak aktivitási rátája mindössze 28 százalékos, szemben az EU 47 százalékos rátájával. Ezt a réteget egy konjunkturális időszak is csak nagyon kis részben képes munkához juttatni. A másik jellegzetesség, hogy ennek a rétegnek alacsony a mobilitása.
Az aktív korúak munkapiaci pozíciójának megoszlása Csehországban, Szlovákiában Magyarországon és Lengyelországban
| |
2000
|
2005
|
2006
|
2007
|
|
Csehország
|
|
Munkavállalók
|
65
|
64,8
|
65,3
|
66,1
|
|
Munkanélküliek
|
8,7
|
7,9
|
7,2
|
5,3
|
|
Inaktívak
|
26,3
|
27,3
|
27,5
|
28,6
|
|
Összesen
|
100
|
100
|
100
|
100
|
|
Szlovákia
|
|
Munkavállalók
|
56,8
|
57,7
|
59,4
|
60,7
|
|
Munkanélküliek
|
18,8
|
16,3
|
13,4
|
11,1
|
|
Inaktívak
|
24,4
|
26
|
27,2
|
28,2
|
|
Összesen
|
100
|
100
|
100
|
100
|
| |
|
|
|
|
|
| |
2000
|
2005
|
2006
|
2007
|
|
Magyarország
|
|
Munkavállalók
|
56,3
|
56,9
|
57,3
|
57,3
|
|
Munkanélküliek
|
6,4
|
7,2
|
7,5
|
7,4
|
|
Inaktívak
|
37,3
|
35,9
|
35,2
|
35,3
|
|
Összesen
|
100
|
100
|
100
|
100
|
|
Lengyelország
|
|
Munkavállalók
|
55
|
52,8
|
54,5
|
57
|
|
Munkanélküliek
|
16,1
|
17,8
|
13,9
|
9,6
|
|
Inaktívak
|
28,9
|
29,4
|
31,6
|
33,4
|
|
Összesen
|
100
|
100
|
100
|
100
|
A 15-74 éves roma férfiak és nők százalékos megoszlása a megélhetés elsődleges forrása és státusz szerint 2003-ban
|
Megélhetési forrás/foglalkozási státusz
|
Férfi
|
Nő
|
Összesen
|
|
Alkalmazott
|
17.8
|
11.7
|
14.6
|
|
Vállalkozó
|
2.9
|
1.4
|
2.1
|
|
Alkalmi munka
|
7.4
|
2.0
|
4.6
|
|
Tanuló
|
11.0
|
10.4
|
10.7
|
|
Gyes,gyed
|
2.6
|
30.6
|
17.0
|
|
Nyugdíjas
|
16.4
|
16.1
|
16.2
|
|
Munkanélküli járadék
|
5.8
|
1.7
|
3.7
|
|
Más segély
|
16.3
|
11.6
|
13.9
|
|
Eltartott
|
12.1
|
11.5
|
11.8
|
|
Egyéb
|
7.8
|
3.0
|
5.3
|
|
Összesen
|
100,0
|
100,0
|
100,0
|
Forrás: Kemény István - Janky Béla: A cigányok foglalkoztatottságáról és jövedelmi viszonyairól
Szegénység, jövedelmi egyenlőtlenségek
Fontosabb megállapítások
* Magyarországon a relatív szegénységi ráta az EU tagállamai között közepes szintű, jóllehet a rendkívül alacsony foglalkoztatási ráta miatt a legnagyobb szegénységi rátájú országok között „lenne a helye”, Portugália, Görögország, Lengyelország, vagy a balti országok mellett.
*A viszonylag mérsékelt relatív szegénységi rátát több dolog is magyarázza – valamennyi tényező érinti a romákat.
o az egyik okot már említettem: a magyarországi társadalompolitika talán legfontosabb lépése a rendszerváltást követő években az volt, hogy igyekezett enyhíteni a drasztikus foglalkoztatási krízis hatásait: kedvezményes nyugdíjazás, családtámogatási rendszerek, stb.
o a másik ok a viszonylag kiterjedt jóléti jövedelmek hatása.
o végül pedig nagy szerepe van a szegénység mérséklésében a feketemunkának.
* A rendszerváltást megelőző időszakhoz képest megváltozott a szegénység demográfiai arca. Az idősek relatív pozíciója javult, míg a gyerekszegénység rendkívüli mértékben megnövekedett. A legnagyobb szegénységi kockázatnak kitett életkori csoport a 0-2 éves korosztály.
* Míg a rendszerváltást megelőző időszakban az alacsony iskolai végzettség, ma a munkanélküliség jelenti a legnagyobb szegénységi kockázatot.
* A családszerkezet tekintetében a legnagyobb szegénységi kockázatú családok az egyszülős, illetve a három és többgyerekes családok.
* Valamennyi felsorolt tényező hozzájárult ahhoz, hogy a romák relatív szegénysége jelentősen megnövekedett a rendszerváltás óta. Azokat tekintve szegénynek, akiknek jövedelme kevesebb, mint a mediánjövedelem fele, 1991-ben a romák 31,9 százaléka volt szegény, 2001-ben már 61,5 százaléka. Összehasonlításként, a teljes népesség hozzávetőlegesen 10 százaléka szegény, ha a mediánjövedelem felét tekintjük szegénységi küszöbnek. 1991-ben a romák 61,6 százaléka, míg 2002-ben már 75,1 százaléka tartozott a legalsó jövedelmi ötödhöz.
* Ugyanakkor a szegénység korántsem csupán roma probléma. A szegényeknek csupán harmada roma, és a tartós mélyszegénységben élőknek is legfeljebb a fele az.
Néhány adat
Relatív szegénységi ráták az EU 25 tagállamában a laekeni indikátorok alapján (= szegénységi küszöb: a mediánjövedelem 60%)
|
Országok
|
Szegénységi ráta (%)
|
A szegények száma (ezer fő)
|
|
Ausztria
|
12,6
|
1027
|
|
Belgium
|
14,6
|
1523
|
|
Ciprus
|
15,8
|
120
|
|
Csehország
|
9,8
|
995
|
|
Dánia
|
11,8
|
627
|
|
Egyesült Királyság
|
19,3
|
11000
|
|
Észtország
|
18,3
|
242
|
|
Finnország
|
12,5
|
650
|
|
Franciaország
|
12,9
|
7611
|
|
Görögország
|
20,6
|
2203
|
|
Hollandia
|
9,9
|
1605
|
|
Írország
|
18,5
|
785
|
|
Izland
|
9,7
|
27
|
|
Lengyelország
|
19,1
|
7052
|
|
Lettország
|
23,2
|
516
|
|
Litvánia
|
20
|
677
|
|
Luxemburg
|
14
|
63
|
|
Magyarország
|
15,9
|
1581
|
|
Németország
|
12,7
|
10371
|
|
Norvégia
|
11,1
|
505
|
|
Olaszország
|
19,6
|
11548
|
|
Portugália
|
18,5
|
1947
|
|
Spanyolország
|
19,9
|
8535
|
|
Svédország
|
12,2
|
1114
|
|
Szlovákia
|
11,7
|
627
|
|
Szlovénia
|
11,7
|
234
|
Közoktatás
Fontosabb megállapítások
* A magyarországi közoktatás rendkívül egyenlőtlen; az OECD országok egyik, ha nem a legkisebb esély-egyenlőséget nyújtó közoktatási rendszere. Rendkívül nagy a szülői háttér szerepe a tanulók iskolai sikerességében. Ennél is súlyosabb tényező a szelektivitás, a korai szelekció, illetve az a tény, hogy a tanulók iskolai teljesítményét kétharmad részben az iskolák közötti tanulói teljesítménykülönbség magyarázza. (A skandináv országokban ez éppen fordítva van.) A közoktatás nagyfokú egyenlőtlenségének kialakulásában több tényező is közrejátszott:
o az 1985-től létező, 1993 és 2007 között teljesen szabad iskolaválasztás, illetve az iskolák nagyfokú szelekciós lehetősége.
o a diverzifikált intézményrendszer – a 8+4-es iskolaszerkezet mellett a hat és nyolcosztályos gimnáziumok léte, és „lefölözési” hatása
o az egyházi, alapítványi és magániskolák normatív finanszírozása – sőt, az egyházi iskolák kiemelt normatív finanszírozása – és ennek „lefölöző” hatása.
* A rendszerváltás után azonban megszűnt a korábbi kötött – munkaügyi lobbi-érdekek által befolyásolt – beiskolázási szisztéma, a normatív finanszírozás pedig érdekeltté tette a középiskolákat a létszám-maximalizálásban. Ennek következtében – a korábbi mesterséges alulképzést követően – látványosan megnövekedett a középiskolai beiskolázás aránya. Igaz, a középiskolai expanziót elősegítette az általános iskolai korosztály létszámának jelentős csökkenése. Ez mindenképpen látványos és kedvező fejlemény volt, és sokáig elfedte azt a tényt, hogy a magyarországi közoktatás közben rendkívül esély-egyenlőtlenné vált.
* A középiskolai expanzió bizonyos mértékben magával húzta a roma tanulókat is. 1993-ban az általános iskolát végzett roma diákok 10 százaléka, 1999-ben 19 százaléka, ma becslések szerint 25 százaléka folytatja tanulmányait érettségit adó középiskolában. Igaz, hogy legalább a felük nem végzi el, nem jut el az érettségiig.
* Ugyanakkor a roma és nem roma diákok közötti iskoláztatási különbség tovább növekedett.
* A roma tanulók iskolai sikerességének egyik súlyos akadálya az indokolatlanul nagy arányú gyógypedagógiai minősítésük, illetve beiskolázásuk.
* A roma tanulók iskolai szegregációja gyorsan növekszik és a mára iskolai sikerességük, továbbtanulási esélyeik legfőbb akadályává vált. A szegregáció alapvetően spontán folyamat az un. white flight jelenség eredménye. A választási lehetőséggel bíró szülők és iskolák kölcsönösen kiválasztják egymást – a szülők nem a körzeti, hanem magasabb státuszú iskolákba íratják gyerekeiket – míg a többiek kénytelenek beérni egymással. A roma tanulók iskolai aránya minden más tényezőt „felülíró” iskolaválasztási szempont.
* A szegregáció mindazonáltal jórészt tünet, a magyarországi közoktatás nagyfokú egyenlőtlenségének tünete, ennélfogva tüneti kezelése hatástalan. Nem a tanulók eloszlása a lényeg, hanem az oktatási javak és szolgáltatások – rendkívül egyenlőtlen – eloszlása a tanulók között.
Néhány adat
A 15 éves tanulók kombinált szövegértési teljesítményének iskolák közötti és iskolán belüli varianciája az OECD-országokban, 2000
|
Ország
|
Iskolák közötti variancia
|
Iskolákon belüli variancia
|
|
Belgium
|
76,0
|
50,9
|
|
Németország
|
74,8
|
50,2
|
|
Magyarország
|
71,2
|
34,8
|
|
Ausztria
|
68,6
|
45,7
|
|
Lengyelország
|
67,0
|
38,9
|
|
Görögország
|
53,8
|
52,9
|
|
Csehország
|
51,9
|
45,3
|
|
Olaszország
|
50,9
|
43,4
|
|
Svájc
|
48,7
|
63,7
|
|
Mexikó
|
42,9
|
37,4
|
|
Portugália
|
37,5
|
64,3
|
|
Japán
|
36,5
|
43,9
|
|
Egyesült Államok
|
35,1
|
83,6
|
|
Luxemburg
|
33,4
|
74,9
|
|
Egyesült Királyság
|
22,4
|
82,3
|
|
Ausztrália
|
20,9
|
90,6
|
|
Új-Zéland
|
20,1
|
103,9
|
|
Korea
|
19,7
|
33,0
|
|
Dánia
|
19,6
|
85,9
|
|
Írország
|
17,1
|
79,2
|
|
Kanada
|
17,1
|
80,1
|
|
Spanyolország
|
15,9
|
60,9
|
|
Norvégia
|
12,6
|
102,4
|
|
Finnország
|
10,7
|
76,5
|
|
Svédország
|
8,7
|
83,0
|
|
Izland
|
7,0
|
85,0
|
Az általános iskolát végzett diákok továbbtanulásának
|
Év
|
1990/1991
|
2001/2002
|
|
Gimnázium
|
21,1
|
32,4
|
|
Szakközépiskola
|
27,5
|
38
|
|
Szakmunkásképző
|
42
|
24,4
|
| |
|
|
Az általános iskolát végzett roma diákok továbbtanulása
|
Év
|
1993/1994
|
2003/2004
|
|
Gimnázium
|
0,6
|
5,9
|
|
Szakközépiskola
|
10
|
15,9
|
|
Szakiskola
|
30,2
|
63,8
|
|
Speciális szakiskola
|
9,4
|
6,2
|
|
Nem tanul tovább
|
49
|
8,1
|
| |
|
|
A különböző roma arányú osztályok előfordulása 2000-ben és 2004-ben
| |
2000
|
2004
|
|
Iskolai osztályok
|
Az iskolai osztályok aránya
|
Az iskolai osztályok aránya
|
|
Homogén nem roma osztályok
|
5,6
|
10,1
|
|
A roma tanulók aránya 0,1-25 százalék között
|
30
|
30,6
|
|
A roma tanulók aránya 25,1-50 százalék között
|
30,9
|
26,1
|
|
A roma tanulók aránya 50,1-75 százalék között
|
13,8
|
12,9
|
|
A roma tanulók aránya 75,1-99,99 százalék között
|
9,0
|
6,7
|
|
Homogén roma osztályok
|
10,6
|
13,6
|
|
Összesen
|
100
|
100
|
Forrás: Havas Gábor - Liskó Ilona: Szegregáció a roma tanulók általános iskolai oktatásában
Kistérségi, kistelepülési gettósodás
Fontosabb megállapítások
* A gettósodást nem önmagában a roma – illetve a szegény, tartósan munkanélküli, alacsony képzettségű – népesség térbeli koncentrációja, illetve a társadalmi problémák térbeli halmozódása okozza, hanem az a tény, hogy a magasabb státuszú rétegek kiszervezik az életüket az adott településről, kistérségből – miközben ott laknak, ott vannak vállalkozásaik gazdasági telephelyei, esetleg ott dolgoznak, ott képviselők, vagy polgármesterek.
* Az ország északkeleti és délnyugati részein a gettósodás ma már kistérségi szinten is értelmezhető:
Néhány adat
A leszakadó kistérségek jellemzői
|
Kistérség
|
Gettó és gettósodó települések aránya
|
A foglalkoztatott nélküli háztartások aránya
|
A roma tanulók aránya az általános iskolás népességben
|
Gettóiskolák aránya
|
| |
Gettótelepülés: romák aránya = 50%+
Gettósodó település =romák aránya = 30%+
|
Az összes település átlaga: 48,1%
|
Országos átlag: 10-15%
|
Gettóiskola = roma tanulók aránya 50%+
|
|
Abaúj-Hegyközi
|
20,8
|
68,9
|
40
|
40
|
|
Bodrogközi
|
35,3
|
62,1
|
37
|
35,7
|
|
Encsi
|
48,6
|
70,1
|
51
|
36,8
|
|
Edelényi
|
23,9
|
68,7
|
45
|
22,7
|
|
Mezőcsáti
|
11,1
|
61,6
|
21
|
20
|
|
Ózdi
|
34,5
|
58,8
|
41
|
21,9
|
|
Sárospataki
|
11,8
|
61,4
|
22
|
18,8
|
|
Szikszói
|
29,2
|
65,7
|
38
|
30,8
|
|
Szerencsi
|
27,8
|
57,9
|
27
|
21,1
|
|
Hevesi
|
41,2
|
59,4
|
42
|
42,9
|
|
Csengeri
|
27,3
|
63,1
|
21
|
12,5
|
|
Fehérgyarmati
|
20,4
|
64,6
|
38
|
17,2
|
|
Mátészalkai
|
30,8
|
58,6
|
30
|
20
|
|
Nyírbátori
|
35
|
65,9
|
30
|
21,7
|
|
Vásárosnaményi
|
22,2
|
62,7
|
33
|
21,7
|
|
Sarkadi
|
8,3
|
64,7
|
22
|
33,3
|
|
Sásdi
|
29,6
|
55,4
|
37
|
28,6
|
|
Sellyei
|
48,6
|
57,9
|
46
|
33,3
|
|
Szigetvári
|
34,8
|
57,2
|
26
|
20
|
Forrás: Havas Gábor: Esélyegyenlőség, deszegregáció. In.: Zöld könyv a magyar közoktatás megújításáért 2008