Oxigénpalack nélkül a világ tetejére 2010. február 17. 07:33
Az Este vendégei: Klein Dávid és Várkonyi László hegymászók
A műsorvezető: MÉSZÁROS ANTÓNIA
Mv.: - Erőss Zsolt optimizmusa és jó kedélye változatlan, annak ellenére, hogy egy hónapja amputálták a lábát. Már az új expedíciókon gondolkodik, a Mount Everest első magyar meghódítója.
R.: - Drámai döntést hozott nemrég az eddigi egyetlen magyar, aki megjárta a világ tetejét, a Csomolungmát.
Erőss Zsolt: - Mindenképp így a szakértők véleménye alapján kellett úgy döntsek, hogy tejesebb élet az, hogyha az ember művégtaggal jobban tud mozogni, több a mozgástere, mint az, hogy egy fájós, bicegős láb határozza meg az életét.
R.: - A legismertebb magyar hegymászó a Magas-Tátrában járt szerencsétlenül. Zsolt éppen két társát biztosította, amikor megcsúsztak és lezuhantak.
E.Zs.:- Az ember ilyenkor csak önmagát hibáztathatja, hogy esetleg nem figyelt eléggé vagy belesodródott egy olyan helyzetbe, ami balesethez vezethet. Abszolút fölösleges lenne bárki más hibást keresni.
R.: - A most 42 éves Erőss Zsolt Erdélyben született, 13 éves kora óta mászik, és több 6-7000-es csúcs után 96-ban vág neki először a Himalájának, 6 évvel később pedig első magyarként meghódítja annak legmagasabb csúcsát. A napokban elkészült protézistől azt reméli, hogy újabb esélyt kap a csúcshódításra. Ám addig még rengeteg a tennivaló.
E.Zs.. - Ez az ideiglenes láb azért ez még hónapokig kitart nekem. Hát ez arra jó, hogy megtanuljak vele járni, a csonkom közben formálódik, alakul, megszokja a terhelést, elmúlik belőle a súlyosabb fájások. És úgy gondolom, hogy a következő egy-két hónap az ilyesmi lesz. De én ettől az egy-két hónaptól, ami előttem van, azt is várom, hogy teljesen talpra álljak.
R.: - Kezelői nem zárják ki, hogy Zsolt akár már ősszel elkezdhet edzeni. De a fizikai gyógyulás nem elég a sikerhez, lelkileg is fel kell készülni a visszatérésre.
E.Zs.: - Sok 8000-es hegycsúcs van, ebből még nekem hiányzik néhány abból a 14-ből, ami van, a magyar hegymászásnak már csak 4. Úgyhogy a kis csapatunkkal ezen dolgozunk és lesznek visszatérések is. Mint pl. vissza a Csomolungmára.
R.: - Idén tavasszal a világ harmadik legmagasabb csúcsát, a Kancsendzongát szerették volna megmászni, de a baleset miatt egyelőre elhalasztották az utat.
Mv.: - Az Este vendége Klein Dávid és Várkonyi László, hegymászók, akik márciusban készülnek a Everestre, mégpedig oxigénpalack és serpa nélkül, ha jól tudom.
Klein Dávid, hegymászó: - Így igaz, a Dreher-24 Everest-expedíció az március 25-én fog elstartolni, Ferihegyről és az a célunk, hogy tisztán sportszerűen érjük el az Everest csúcsát, ez azt jelenti, hogy sála, sapkát venni rendes dolog, de az Everest megmászásának a legmarkánsabb tulajdonsága, hogy nincsen fenn levegő, hogyha palackot használunk, akkor ezzel megkönnyítjük a feljutást.
Mv.: - Korábban már többször megpróbálták külön-külön és együtt is, akkor azért nem sikerült, mert az oxigénhiány nehezítette a mászást? Vagy más tényezők miatt?
Várkonyi László, hegymászó: Nem, erre felkészültünk, hogy ott kevesebb az oxigén. Kevesebb a levegő. Kisebb a nyomás. Hanem az időtényező, az időjárás és az időzavar ez volt az, ami meggátolta eddig.
Mv.: - Mi az, amit tanultak a korábbi expedíciók során, ami miatt azt gondolják, hogy most sikerülni fog? Gondolom az időjárás bármikor közbejöhet.
K.D.:- Én személy szerint úgy gondolom, hogy ez egy összerakós játék. Egy kirakós játék. Amiben nagyon sok mindennek kell összejönnie, ismernünk kell a terepet, a 8000 méter fölötti viselkedés szabályait, nagyon szigorú visszafordulási biztonságtechnikai szabályokat kell meghatároznunk saját magunk és egymás számára. És ismernünk kell ezt a konkrét útvonalat is, és mostanra úgy gondolom, hogy ez nagyjából összejött. Voltunk már a hegyen többször, külön-külön, voltunk együtt is, voltunk ezen az útvonalon együtt, és végül is elérkeztünk arra a pontra, hogy 200 méter hiányzik csúcsig.
Mv.: - az, hogy valaki bírja-e oxigén nélkül vagy legalábbis ennyivel kevesebb oxigénnel, ez egyéni tűrőképesség kérdése? Várkonyi úr a magyar rekorder ezen a téren, ha jól tudom.
V.L.: - igen, igen.
Mv.: - Erre trenírozza magát az ember, vagy ez egy adottság, hogy jól bírja?
V.L.. - Biztos, hogy adottság is, de az is biztos, hogy tűrni is kell. Tehát nem elég az, hogy valakinek jó képességei vannak. Edzeni is kell magát erre. A legjobb edzés pedig az, hogyha a hegyet mászik folyamatosan. Én elég fiatalon kezdtem el.
Mv.: - Most alapoznak.
V.L.: - és mostanáig csinálom.
Mv.: - Most alapoznak, ha jól tudom, maga az út pedig várhatóan két hónapig fog tartani. Milyenek a mindennapok egy ilyen hosszú mászás alatt?
K.D.: - Hát különböző szakaszai vannak az expedíciónak, tulajdonképpen most a legfeszültebb szerintem a hangulat körülöttünk, próbálunk minden hibát kiküszöbölni, felszerelést ellenőrizni, kiszállítani, aztán van az első szakasz, bocsánat, amikor a felépítés időszaka, amikor táborokat helyezünk el a hegyen, akklimatizálódunk a nagyobb magassághoz, aztán van végül is a csúcstámadás időszaka, amikor egy huzamosabb alacsonyabb magasságban eltöltött pihenő után nekiveselkedünk a hegynek.
Mv.: - Ha ennyi időt töltenek el együtt, és ugye már nem is az első alkalom, miről beszélgetnek egy idő után?
V.L.: - Változatos, változatos. Nagyon sok dolog van, ami közös bennünk, ami olyan téma, mi mindkettőnket érdekel, irodalom elsősorban ilyen, de a zene is ilyen. Az ízlésvilágunk egy kicsit eltér. Ezeket meg tudjuk vitatni. De rengeteg technikai dologról is beszélhetünk. Nagyon sok mindent meg kell beszélnünk.
Mv.: - Köszönöm szépen, hogy eljöttek, és mi mindenesetre drukkolni fogunk.
K.D.: - Nagyon szépen köszönjük.
V.L.: - Köszönjük.
Ez volt az Ese. Utánunk most jön újra az olimpia. Elérhetőségeinket láthatják a képernyőn. Továbbra is várjuk, hogy írjanak nekünk. E-mail címünk azeste@mtv.hu. A Ma Reggelben holnap Bencze József rendőrfőkapitány beszél a aktuáis nyomozásokról. Mi köszönjük figyelmüket, viszontlátásra!