Magyarország története 

Pestis oszlopokat építettek hálából, hogy elmúlt a fekete halál 2010. február 18. 10:21

A rettegett betegség ideiglenes vallási türelmet is hozott, mindenki szívesen adakozott

A török kiűzése utáni években hatalmas pestisjárvány pusztított a birodalomban sokfelé, így Bécsben is, ahol a járvány elmúltával a császár fogadalmából egy Szentháromság-oszlopot emeltek a Grabenen 1688-ban.

A járvány azonban a 18. században újra és újra visszatért Magyarországon is, ahol a Rákóczi-szabadságharc végén, majd 1738 és 42 között több mint 300 ezer ember halt meg pestisben, amelyet - mivel a betegség következtében a bőr sokszor egészen sötét színt kapott, - ezért gyakran „fekete halál”-nak is nevezték. Patkányokról bolhákkal, de cseppfertőzéssel is terjedt. Már a korai középkorban megjelent Európában, és csak a 19. század javuló higiénés viszonyai között tűnt el.

A 18. században más védekezési módszert nem ismertek, mint a füstölést, és a vesztegzárat. Érthető, hogy ahol elmúlt a járvány, ott hálából fogadalmi oszlopokat emeltek, amelyekhez a bécsi Szentháromság-oszlop megadta a mintát az egész ország számára. Kis települések kevésbé díszeset, nagyobb városok olyan barokk szoboregyütteseket emeltek, mint például a budai Várban, a Mátyás-templom előtt álló szobor, amit egy korábbi fogadalmi oszlop helyén 1713-ban állítottak a budai polgárok, hálából a járvány elmúlásáért; ami ma itt áll, az már másolat, az eredetije a Kiscelli Múzeumban látható.

Elmaradhatatlan szereplője az ilyen fogadalmi oszlopoknak Szent Rókus, Szent Rozália, Szent Fábián és Szent Sebestyén, a pestis elleni védőszentek; a pestis-oszlopok egy másik változatának a tetején pedig Szűz Máriát ábrázolták, amint a lábával eltapossa a - nyilván a  pokol által ránkküldött - betegség kígyóját. Ha a közösségnek több pénze volt, akkor fogadalmi kápolnát is építettek a pestis-szenteknek felajánlva, sőt: a pesti tanács a kápolna mellett, a városfalon kívül, még egy kis kórházat is felállított, amelyet később Szent Rókusról neveztek el.

A pestis-szobor állítás egy érdekes, és nem várt velejárója volt az ideiglenes vallási türelem a hívek között: a rettegett betegségtől ugyanis természetesen ugyanúgy félt minden vallás követője, és amikor elmúlt a járvány, az általában közadakozásból felépített szobrok adományozói között az összes hitfelekezet képviselője megtalálható, ha hittek Szűz Máriában és a szentekben, ha nem. A betegség elmúlása miatt érzett megkönnyebbülés felekezeti hovatartozás nélkül megnyitotta a pénztárcákat… 

Ezt a történetet a sorozat 23. részében hallhattuk, ITT!