Unokáink sem fogják látni... 

Unokáink sem fogják látni... - 233. adás 2010. február 27. 11:30

2010. február 27

 

Az előző adásban (l. a 232. adást) kezdtem el fürdőket mutatni Önöknek, de először olyan fürdőket csak, amik ma már nem azok. A szatmárnémeti közfürdőből irodaépület lett, az erzsébetvárosi Hungária Fürdőből Budapesten pedig szálloda. A pécsi Balokány fürdő pedig pusztul a szabad ég alatt. Most olyan fürdőkbe kalauzolom Önöket, amelyek fürdőként újulnak meg, ha megújulnak.

Az első látogatásunk Budán a Rácz Fürdő, ahol modern épületrészek között vannak a megmaradt, illetve a rekonstruált eredeti fürdőrészek. Különleges itt a modern és a régi építészet találkozása, és még különösebb az, hogy a régi építészetet bizonyos részeken rekonstruálta a tervező, ami manapság nagy ritkaság.

*

Dévényi Tamás, építész: „Ez a fürdőbejárat épülete. Nagyon különös a története. 1890-ben úgy döntött a fürdő akkori tulajdonosa, hogy véget vet annak az állapotnak, ami itt évszázadok óta tart, és átalakította az épületet a hajdani háromszintesről kettőszintesre. Az Ördögárok itt folyt el a fürdő előtt, az összes szennyével, mindenféle borzalmával együtt, és akkor megtörtént a beboltozása.

És emiatt az egész Tabán alsó része majdnem két méterrel magasabb szintre került. Emiatt át kellett építeni a házat, és akkor a kor ízlésének megfelelően a neorokokó modor került a ház homlokzatára, meg itt a belsejére is, mindenféle cirkalmak és díszek idézik ezt a furcsa kort, ami Budapesten elég rövid ideig tartott.”

*

A fürdő helyiségeit összekötő folyosók területén megmaradt a téglaboltozat, a kőpadló, a márványlépcsőház. Érdekes, hogy hogyan kötődik össze a modern építészeti szerkezet a régivel ebben az együttesben.

Ráday Mihály: „Időnként sok ember várakozik itt a Rácz fürdő előtt, mert amióta Dévényi Tamás tervezi a rekonstrukciót, ő egyben idegenvezetőként is működik, és a látogató csoportokat szívesen kalauzolja az épületben, építkezés közben.

Arra gondoltam, mi lenne, ha a tévénézőknek is egy-két érdekességet elmondhatnánk. Vezessük őket a rekonstrukció főbb helyszínein, főleg a régieken. Ez például mennyire régi?

Dévényi Tamás: Ez az egyetlen megmaradt, Ybl tervezte épületrész, 1865-ben épült, és ez után Ybl még öt évig dolgozott a Rácz fürdőn. Megmaradt, de hát úgy maradt, ahogy a ’60-as években meg tudott valami maradni. Tehát lekerült szinte minden dísze a teremnek, elbontották a medencéjét, lebontották a vakolatot róla, eltűntek a csillagok az égről, mindenféle padok, lámpák, tükrök eltűntek, mindenféle faragvány, lunetta-díszek, egyebek pusztulásnak indultak. És hát végül is ebből kellett visszaállítani azt az 1865-ös állapotot, amit most már nagyjából lehet látni.

Ráday Mihály: Láttuk a terazzót, a szobrokat, a csillagokat az égen, a végeredményt, a rekonstrukciót.

Dévényi Tamás: Nem minden rekonstrukció, valamennyi megmaradt azért, például azok a páros oszlopok, amik körülveszik ezt a nyolcszögletű teret, azok eredetiek. A díszeik helyenként elpusztultak, vagy fölötte ez a fogsor-díszes ívezet is olyan, hogy körülbelül 30-40%-a tudott megmaradni, a többi pótlás, restaurátori munka. De mivel például a medence az nyomtalanul eltűnt, természetesen az csak rekonstrukció lehet.

Viszont szerencsénkre megmaradt egy ilyen nagyon aranyos kis fekete vörös hatszögletű csillag, úgyhogy a színei is pontosak tudnak lenni. És egy Bülten Meyer nevű metsző 1870 körüli füzetéből olyan rézkarcot is találtunk, ahol annyira pontosan volt megrajzolva a padló, hogy gyakorlatilag vissza tudtuk szerkeszteni úgy, hogy nagyjából hitelesnek mondható még a rajzolat is.

Ráday Mihály: Török fürdő a Rácz fürdő?

Dévényi Tamás: Török fürdő is, és látszik, hogy ez Ybl-t is mennyire foglalkoztatta, itt a falakon félholdat, meg csillagot is lehet látni, holott ez már egy romantikus munka. De az bebizonyosodott – szemben a hivatalos nagy műemléktáblával is –, hogy ez nem az a bizonyos királyi fürdő, amit Zsigmondnak, Mátyásnak tulajdonítanak, hanem ez egy török fürdő. A kücsüke ilidzse, a kis fürdő.

Ráday Mihály: Emlékszem, amikor utoljára erre jártam, akkor a szobrok még nem voltak a helyükön.

Dévényi Tamás: Két napja már, hogy itt vannak a végleges helyükön, és ezek a szobrok azért is különlegesek, mert ezek közül az egyik egy pici darabot még őriz az igazi eredeti nevezetes zuhanycsarnokból. Mert minden elpusztult. Voltak itt bombatámadások, bontás a ’60-as években, sőt utoljára 2002-ben még egy maroknyi rész előkerült a hajdani Ráckert támfala mögül. Az is lebontásra került akkor sajnos. Úgyhogy ez most egy teljes körű rekonstrukció. Picit más helyen is van, úgyhogy egy makettet készítettünk, egy olyan makettet, amelynek a léptéke: 1:1, és kívülről látszik rajta, hogy az nem egy eredeti Ybl-alkotás, vasbetonból van az egész.

Belülről viszont, mint ahogy most láthatjuk is, minden pontosan olyan, mint 1865-ben volt. És hát azért van ilyen kevés fény is, merthogy akkor a gázvilágítás ennyit tudott. Hiányoznak még a kis harisnyák a gázégőkről, úgyhogy még érdekesebb lesz a végkép. És hát a víz is pontosan azzal az egy-másfél bárnyi víznyomással fog kifolyni a zuhanyokból, mint annakidején történt. Megpróbáltuk a lehető legpontosabban helyreállítani, hogy ha valaki belép, tényleg úgy érezhesse magát, hogy – hú – 1865 van.

Ráday Mihály: Itt látható, hogy mit nevezett az építész 1:1-es makettnak. Ez a hatalmas modern betonhéj tartalmazza azokat a tereket, amelyeket Ybl Miklós megálmodott, megépített, és amelyeket a rettenetes pusztulás után most Dévényi Tamás újra megépített. Kívülről látszik, hogy ez egy új közeg, és belülről látható, hogy milyen volt eredetileg, és milyen lesz rövidesen minden fürdőlátogató számára.
Különös formájúak a világítótestek, nagyon érdekes ez a tusoló állvány, és az egész terem. Ez az utolsó, ami megépült, sorrendben?

Dévényi Tamás: Öt év telt el, tehát most 1870-nél tartunk. Akkor Heinrich úr, az akkori fürdőtulajdonos meg tudott venni még egy telket, és Ybl-t bízta meg, hogy tervezzen még egy házat ide. Az az érdekes, hogy öt év alatt megváltozott Ybl stílusa, a korábbi romantikus Ybl után ez már egy klasszicizáló eklektikát jelentett. Azok az anyagok, amik korábban még műkövet, vagy vakolatot hordoztak, mára megváltoztak, és itt valódi márványok borítanak szinte mindent, a padló fekete-fehér, a falon egy nagyon drága arany és fehér erezetes kőberakás van.

És még egy nagyon érdekes dolog történt, hogy nem csak az anyagok változtak meg, meg az architektúra önmagában, hanem a mesélő mód is. Azok a reliefek a falakon, amik még a kinti zuhanycsarnokban klasszikus témákat dolgoztak fel, itt naprakésszé váltak. Például itt van két kerek tondó, amin az ipar és a mezőgazdaság apoteózisát lehet látni, de van ennél még érdekesebb. Egy angyal keze fölött furcsa szikrákat lehet látni, és ez bizony – nem csalás nem ámítás –, ez a szikratávíró, oszlopokkal, porcelán szigetelőkkel és magával a hírrel együtt. És vele szemben egy másik angyal pedig a vasút szimbólumát tartja a kezében, a szárnyas kereket.

Ráday Mihály: A falakon pedig ott vannak a feliratok, itt is, ebben a teremben is, ahol a laikus látogató, fürdővendég is meg tudhat tulajdonképpen mindent erről az építési korszakról.

Dévényi Tamás: Ezt a részt a ’60-as években bontották el, de olyan jó állapotban volt, hogy még a cserép is fenn volt a tetőn! Teljesen érthetetlen igazából, hogy az Erzsébet híd építése miatt miért kellett elbontani a hídtól ilyen messzi lévő épületrészt is? Hál’ Istennek, aránylag jól dokumentálták a bontást. Illetve, az akkori slendrián kivitelezők is kitettek magukért, mert a kupola bontását úgy végezték el, hogy a medencetérbe, magába a medencébe hullott le sok minden. És azután amikor az megtelt, csak annyit vittek el, ami fölötte volt. És ezért ez egy kincsesbányának bizonyult. Csomó eredeti elemet sikerült előhalászni. És a régi fotókról látszottak a reliefek, látszottak a márványtáblák is. Ezek közül, amelyikről tudtuk, hogy hol van, és a feliratát és a latin szöveget is sikerült kisilabizálni, azt helyreállítottuk. Ahol meg már akkor is hiányzott a tábla, oda pedig egy magyar nyelvű felirat került, amin összefoglaltuk az épületrész történetét.”

*

Ráday Mihály: Most, hogy megismerkedtünk ennek az épületrésznek a történetével, menjünk vissza a legrégebbihez, ahhoz a részhez, ami az igazi török fürdőből megmaradt.

*

Dévényi Tamás: „Ez az eredeti török fürdőnek a legépebben megmaradt része, a kupolatér. És ez annyira unikális, hogy nem is tudok rá példát mondani, ilyen régen megmaradt térre. Hiszen itt nem csak a kupola eredeti, természetesen a falak is. De az ablakok, falnyílások, és a medence is régmúlt törökkori. Sőt, a medencébe a víz is egy török kori kifolyón keresztül fog érkezni. Az eltelt időben viszont minden megváltozott, már a török korban elkezdték magasabbra emelni a fürdő padlószintjét, merthogy a forrás itt van belül az épületen.

Az árvizek alkalmával mindig elöntötte a víz persze. Telt múlt az idő, és lassan már egy méterrel magasabb lett a padlószint, mint a török korban. Megtettünk mindent, és nem kis munkába került, amíg a hatóságot is sikerült meggyőzni erről, hogy van olyan módszer, amivel egy török fürdőben olyan állapotokat teremthetünk, ami akkor volt. És most itt van, előkerültek azok a padkák például, amin a törökök ültek, a kurnák, a kis csorgó kutak lenyomatai megmaradtak vízkőből, és így helyre tudtuk állítani azokat is. A közeli Rudasban maradt meg eredeti kurna, úgyhogy a magasságát onnan levettük, és hát újra víz fog folyni ezekből. És a kis tas nevű fémtálcákból locsolgathatják magukra majd a vendégek a vizet, úgy, mint egy rendes török fürdőben.

Ráday Mihály: Kívülről két kupolát lehet látni, egy nagyot, ezt, és egy kisebbet is.
Dévényi Tamás: Igen, a török fürdőkhöz általában tartozott egy kisebb kupolájú tér. Egy vagy több, itt egyet építettek utóbb hozzá. A törököknél a szőrtelenítés nagyon különleges dolog, nem történhet mások jelenlétében. Erre egy úgynevezett magánfürdőt alkalmaztak általában, ami egyébként egy medencével rendelkező kicsi teret jelent. De itt egy bőrlebernyeg takarásában tudták végezni ezeket a szőrtelenítési műveleteket. Egy ilyen volt itt, 1905-ig.

Akkor lebontották, és most megtaláltuk ennek a pontos nyomait.  Helyreállítottuk, úgyhogy most két kupolája van. De a másik sem látszott, mert amikor egy Marcus Zagler nevű tulajdonos kezébe került a fürdő az 1770-es években, akkor ő egy emeletet épített a török részekre, és eltűnt az egész kupola. Gyakorlatilag mostanáig láthatatlan volt. A padláson és annak különböző helyiségben jelentek meg a kupola darabkái. Úgy, hogy el kellett teljen az idő 2010-ig, hogy újra kétkupolássá váljon a török fürdő.”

*

Volt egyszer, egyszer volt, hol nem volt, és van és lesz is egy másik gyógyfürdő együttes, a budai hegyek és a Duna közötti területen.
A Malomtó Kávézó, ami egy termálvizes tavacska mellé települt, régen bezárt sajnos, de jobbra tőle megújult egy épület.

Az egész negyedről olvashatnak, ha visszakeresik a 23 éve készült 40. adást Városvédőbeszédek című könyvemben (l. a 377. oldalán). Az Új városvédőbeszédek című könyvemben pedig fellapozhatják a 11 éve elhangzott 111. adást (489. oldal), amiben arról a házról is szó esett, amely nem törökfürdő, csak olyan, mintha.

Ray Rezső tervezte a századfordulón. Eredetileg tartozott hozzá egy szállodai szárny is, amit csak az 1970-es években bontottak le. Azóta föl-föl röppen egy-egy hír, hogy majd csak történik itt valami. De csend. Csak az enyészet tárul a szemünk elé.

A Lukács Fürdő Frankel Leó út felőli homlokzatán aránylag friss a festék.
A Frankel Leó út és az Árpád fejedelem útja közötti fürdőépületeket – gondolom – mindenki ismeri. A Lukács fürdőt, a Császár fürdőt is, mely kiegészült később a Komjádi Béláról elnevezett modern uszodával.
Az Irgalmas rendi kórház belsejében van az az udvar, amit nem csak a gyógyulni vágyók, hanem a korábban itt megrendezett koncertek látogatói is ismerhetnek. Ez a híres-nevezetes Hild-udvar.

Még tatarozásra vár.A kórház mellett van ez a szép kis sikátor, amit úgy hívnak, hogy Zsigmond köz. A Duna felől nézve az utcácskába, látjuk, hogy a balra eső ház még tatarozásra szorul, a jobb oldali, ahova most betérünk, viszont kívülről már rendben van.

Új épületszárny áll az Árpád fejedelem úton, a reformkori háztól jobbra. Oda nem megyünk be, csak a régi épületbe. A Hild-udvar tetején éppen javították a cserepezést. Remélem, lesznek még a Hild-udvarban koncertek, újra használható lesz ez a reformkori gyönyörű hely.

A botrányos történetű szocszálló építkezése alatt belátunk most a török kupolákra, a modern szárny és a reformkori ház között helyezkedik el a török fürdő.

 *

Ráday Mihály: „Az ott hátul a huszonegyedik század, és ahogy jövünk befele, rögtön egy török faldarabba ütközünk. Mi van ezen a táblán?

Palotásné Belloni Eszter építész: Ezen a táblán a törökök érdekes módon ilyen rejtvényekbe rejtették el az épületnek az építésének a történetét. Erre az van ráírva, hogy ’Szokollu Musztafa idejében épült, 1571 és ’74 között, Isten nagyobb dicsőségére’.

Ráday Mihály: Nagy dolog, hogy megvan egy eredeti darab.

Palotásné Belloni Eszter: Hát ez nem az eredeti, de egy eredetinek a másolata, 1806-ban, mikor az Irgalmas Rend megkapta Marczibányi István jóvoltából ezt a területet, ők itt a törökfürdő körül fürdőépületeket építettek. Akkor levették a táblát, gondosan megőrizvén, még lenyomatot is készítettek róla. Ám az építkezés ideje alatt a tábla eltörött, és a nyomat, a lenyomat alapján szerencsére rekonstruálható volt ez a kődarab. Úgy, hogy ez azóta itt őrzi tulajdonképpen Szokollu Musztafának az emlékét. És Veli bejét, mert a török fürdő, a Veli bej fürdőnek az építéséről szól a történet.”

*

Itt pedig megmutatjuk Veli bej fürdőjét, pompázatos mivoltában. A mai padlószint alatt lehet látni az eredeti padlószint néhány részletét, szépen beüvegezve, kivilágítva.

*

Ráday Mihály: „Ezek az eredeti vakolat színei?

Palotásné Belloni Eszter: Ez az eredeti vakolat színe. Ugyanolyan vörös, mint amit megpróbáltak a török fal felújításakor megvalósítani. Megpróbálták, nem sikerült teljesen ugyanúgy. Egészen egyszerű anyagokból készítették a törökök. Téglaőrleményből, márványőrleményből és mézből.

Ráday Mihály: Látható a régi csővezetékrendszer.

Palotásné Belloni Eszter: Ami egészen izgalmas, hogy belül ezek kerámiamázas csövek. A törökök tudták azt, hogy ezek a források agresszív vizek. Ezek megmarnák – mondjuk – bármelyiket, akár hogyha agyagcsőből, akár ha bármilyen más anyagból lenne. Belül mázas, ezért még a mai napig is látható.” *

Amellett, hogy az ember a látványban is gyönyörködhet, hogy milyen szép egy ilyen törökfürdő, milyen izgalmas itt lenni, körülnézni, nyilván egészséges dolog is megmártózni a vízben és igénybe venni a különböző szolgáltatásokat, amelyet egy fürdő csak nyújthat.

A felújítás során sok mindent megőriztek, rekonstruáltak abból, amit a törökfürdőből megörököltek, illetve amit a régészek, műemlékesek feltártak, és helyreállítani előírtak az építtetők számára.
Itt is megvan a kurnák sora! Van sztalaktit a sarokban, s mélyvörös a fal színe!

*

Ráday Mihály: „Veli bej török fürdője előtt a modern részben van mindenféle olyan, amit a modern ember szokott használni. Ilyen gőzfürdő, meg olyan gőzfürdő, meg gőzkabin. Itt potyog a jég rendesen, bele lehet nyúlni. Bárki kivehet belőle egy adagot, magára kenheti, ha pont erre vágyik, és egyébként bemehet a zuhanyozókba, ahol mindenféle programok várják, olyanok, mint „trópusi eső”, „hideg köd”, lehet váltogatni a hideg meg meleg vizet… Szóval itt egészen különleges lehetőségek várják azokat az embereket, akik kíváncsiak a mai fürdőkultúrára, és a török korira is.”

*

Most pedig nézzük meg, milyen a török világ az Egri Csillagok háza táján!

Egerben van egy török korabeli fürdőrom, és van egy olyan törökfürdő is, amelyik működik. Igaz, hogy nem teljesen úgy, mintha eredeti lenne, hanem úgy, ahogy az évszázadok során átépült, hozzáépítettek, és most megújult az egész épületegyüttes.

Mielőtt bemennénk magába a török korabeli fürdőépületbe, először megmutatom a nyári bejáratot. Innen jutunk be a strand hatalmas területére, ahol sok medence és mindenféle fürdőzéssel kapcsolatos szolgáltatás várja a vendéget.

A nagymedencében télen is lehet úszni, olyan hőfokú a víz. Ott a törökfürdő épülete hátulról, és itt van ez a különös dolog, amelyet dögönyözőnek hívnak. Isten bizony, ha forgatás közben lett volna egy kis időm, hagytam volna, hogy dögönyözzön Eger finom termálvize. A fürdőzés télen-nyáron kínál élményt. És aki nem elégszik meg a fürdőzés élményével, annak a természet további élményeket is kínál itt a kertben.

Mint például sokszáz éves platánfákat. Az egyiket majdnem sikerült elpusztítania az embereknek, de a másikat teljes valójában megcsodálhatjuk. Gyönyörű nem? Mit tud a természet fában, mit tud a természet vízben, mit tud a természet mindabban, amit az ember oly szívesen elpusztít maga körül!

Ezeknek a külső medencéknek a vize közvetlen kapcsolatban van a törökfürdőével.

A török fürdő nagymedencéjének aranyozott mozaikkal díszített a kupolája. A fürdő már a tizenhetedik század elején létezett, ha nem is pontosan így. Mindenütt vannak ismeretterjesztő táblák a hatalmas területen. Az ember megtudhatja, hogy mit lát, mit használ éppen a fürdőegyüttes kínálta lehetőségek közül. Szívesen megmutatok néhány medencét, még ha nem is mindet, hogy érzékeljék, mindegyik medence hangulatos, és egyben tud is valamit, ami az egészség megőrzéséhez, vagy visszaszerzéséhez szükséges.

Mindenütt azt látni, hogy a víz pezseg. Ennek az az oka, hogy ez valódi termálvíz. Nem szándékosan pezsegtetik, nincsen gépezet, amely bugyogtatja a vizet, hanem úgy bugyog, ahogy feltör a földből, a medence alját fedő burkoló lapok rései közül. Úgy, ahogy a természet ezt a vizet a rendelkezésünkre bocsátja. Melegen, ásványi anyagokkal és buborékokkal, mindennel, ami kell az egészségnek és a szemnek látványul.

Az épületben jól elválnak egymástól a modern kori részlegek a hagyományosoktól. A csempézés jól megkülönbözteti a kétféle építési kort, a két nyelven kifüggesztett feliratok pedig a fürdőhasználat történetéről, hagyományairól, s a jelenlegi használat lehetőségeiről adnak tájékoztatást.

Megtudhatjuk, a török nők hogyan fürödtek, hogyan használták a masszázst, és hogy azt is, mi a hamam, és milyen egy Caracalla kádfürdő. Ez utóbbi egy modern dolog kétségkívül, még ha egy, a fürdők építéséről is híres római császár nevét viseli is. Vannak különböző szaunák és egyebek, meg masszázstermek persze, amiket nem mutatok meg. A hamamnak viszont nem bírtam ellenállni. Itt dögönyözik le az emberről a bőre külső hámrétegét, s miközben a sorára várhat a delikvens, újabb írott információkhoz jut. A benne lévő kőpad olyan, mint egy áldozati kő, vagy egy bonctermi asztal, de azoknál kellemesebb lehetőséget kínál. Aki túl van a gyűrődésen, pihenhet a mellette lévő teremben.
Szóval, sok minden van, sok látnivaló itt Egerben. Már iskolás korunktól tudunk a várról, láttuk a minaretet, a barokk kor jelentős épületeit, és most már a török fürdőt is sikerült bemutatnom, miután megújították, átadták. Eger egy régi értéke megújult, és ezzel is várja a városba látogatókat, és saját lakosait persze.

A Hiemer-házat talán mindenki ismeri. Aki nem látta még Székesfehérvár központjának, belvárosának ezt a barokk gyöngyszemét, az is láthat, olvashat tudósítást arról, ahogy lépésről lépésre tatarozzák. Én is mutatom elég gyakran. De most nem ez a témánk. A mellette álló ház falából kikukucskál egy ágyúcső. Ez az a ház, amelynek az udvarán egy törökkori fürdő maradványait tárták fel.

A szó szoros értelmében maradványokról van szó, a fürdő már helyreállíthatatlan. De érdekes, hogy itt is volt török fürdő, mint ahogy az országban máshol is fölfedeznek újra és újra ilyen maradványokat. A romterületet időnként karbantartják, időnként kiegészítik a leomlani készülő falakat, és úgy hírlik, hogy előbb-utóbb kap valamiféle védőtetőt is, ami megóvja a további pusztulástól.

Arról pedig, hogy milyen lett a felújított Árpád fürdő Székesfehérvárott, majd legközelebb. Elfogyott az erre a hónapra kapott 25 percnyi műsoridő.

Még megkérem Önöket, ne feledkezzenek meg a városvédő, faluszépítő egyesületekről, amikor adójuk 1%-áról rendelkeznek. Ezek a civil szervezetek nem tudnak akkora propagandát kifejteni önmagukról, s a szolgált nemes ügy mellett, mint mások, s ezért én így is próbálok segíteni. Kérem, őrizzék meg, állítsák helyre épített örökségünket, vagy legalább azokat segítsék, akik ezt lelkesen megteszik. A nevükben is köszönöm.

A Budapesti Városvédő Egyesület adószáma: 19729224-1-42

A Város- és Faluvédők Szövetsége (Hungaria Nostra) adószáma: 19003647-1-43