Olyan nagy dolog, hogy magyarul megszólalhatsz? 2010. március 10. 09:01
Bizony, 1837-ben, amikor Pest lakosainak a többsége még németül beszélt, óriási dolog volt az első Nemzeti Színházban magyarul hallgatni az előadást!
Ma már csak aki megáll a Rákóczi úton, és elolvassa az erről szóló táblát, az tudja, hogy itt állt az első Nemzeti Színház.
Bár a sok mindent tervező és megalapító Széchenyi „A Magyar játékszínről” című röpiratában eredetileg a Duna-partra álmodta a nemzet első színházát, de az általa felajánlott telekre később a Tudományos Akadémiát építették, a „nemzeti díszes játékszín” pedig végül is az akkori pesti városfalon kívül, a Grassalkovich Antal herceg által ajándékba adott telken épült fel - közadakozásból. Először „Pesti Magyar Színház”-nak hívták, és itt a „Pesti” azt jelentette, hogy „Pest megyei”, aztán 1840-ben, Erkel első operájának a bemutatóján jelent meg a plakátokon először a Nemzeti Színház elnevezés.
Az épületet 1913-ban bontották le, a társulat és vele a Nemzeti Színház név akkor került át a Körút sarkán 1875-ben nyitott Népszínházba.
Ez volt az ország negyedik, de Pest városának csak az első magyar nyelvű színháza. Német színház már 1812 óta működött Pesten, és az ide látogató magyar vándorszínházak gyakran ott léptek fel, vagy a Budai Várszínházban, ahol már 1833-tól kezdve alakult-formálódott az a színtársulat, amely aztán a Pesti Magyar Színház magja lett, olyan alapító tagokkal, mint Déryné, Lendvay Márton, Laborfalvy Róza, és Egressy Gábor.
46 páholy várta az elegáns nézőket, az uralkodónak és a nádornak kettős páholy dukált az első emeleten. Érdekesség, hogy a színház nézőinek a kétharmada állva élvezte végig az előadásokat, ugyanis a páholyokat is beleszámítva mindössze 450 ülőhely volt a körülbelül 2300 fő befogadóképességű teátrumban.
Ezt a történetet a sorozat 26. részében láthattuk, ITT!
Az 1837. augusztus 22-én Vörösmarty Mihály Árpád ébredése című előjátékával nyitó színház első előadására még kikövezett út nélkül, meszesgödrök között bukdácsoltak a nézők; az elsőként a színpadra lépő Déryné ruhája is csupa vakolat lett. De színház volt, magyar nyelvű, amelyben magyar drámákat meg operákat játszottak, 1839-ben például – Kassa és a Budai Várszínház után – a Bánk Bánt is bemutatták.
Talán ma nem tűnik olyan „nagy dolognak” egy magyar nyelvű színház, de gondoljanak csak bele: 1837-ben Pest lakosainak a többsége még németül beszélt! Hihetetlenül fontos szerepe volt tehát ennek a színháznak, amely persze szórakoztatott, meg kultúrát terjesztett, de egyben politikai fórum is volt, ahol a közönség már attól tűzbe jött, hogy a színpadról magyarul szóltak hozzá…