A fegyverletétel, amelyről csak szóbeli megállapodás született 2010. március 18. 12:07
A világosi kastélyban 1849 augusztusában semmiféle okmányt nem írtak alá arról, ami 13-án megtörtént...
A világosi kastély úrnője, Bohusné Szőgyény Antónia, - aki egyébként Görgei unokatestvére volt, - naplót írt az 1849-es nyáron történtekről, a világosi fegyverletétel körüli napokról.
Ebből tudjuk, hogy augusztus 12-én a kastélyba érkező Frolov vezérkari főnök és Görgei aznap déltájban, tanúk nélkül állapodott meg a feltétel nélküli fegyverletétel részleteiről. Ellentétben a szép legendával, amely szerint a kastélyban található ovális asztalon írták volna alá az erről szóló okmányt, bármilyen hihetetlenül hangzik, de a világosi fegyverletételről nem született írásbeli megállapodás!
Délután a katonai vezetők kimentek Világos mellé a szőlősi mezőre a csapatokhoz, hogy eligazítást adjanak a másnapi fegyverletételről.
Ekkor játszódtak le azok a megható jelenetek, amelyeket Bohusné így írt le: „némely ezred elégeté pompás zászlaját, mások széjjelvagdosták, és a darabjait, mint ereklyéket eloszták maguk közt; vén huszárok lelőtték lovaikat, és eltörték fegyvereiket. Csupán a tiszteknek hagyatott meg kardjuk, amit ők jó jelnek véltek; de körülbelül tíz nap múlva Gyulán tőlük is elvették a fegyvert. Mielőtt Görgey a táborba indult, pár percig beszélt velem, - írja Bohusné, - s ekkor történt, hogy azt mondta nekem:
– „Most még haragudni fog rám a nemzet, de három hét múlva – bizton tudom – kézet csókol majd nekem”.
Hiú remény volt. Az oroszok lovagiassága csak Görgei életének a megmentéséhez volt elég. Ha nem is három, de kétszer három héttel Világos után pedig nem kézcsók, hanem - Arad következett…
Hír értékelése 2 szavazat alapján:
5.0