Magyarország története 

Költőnknek nem tetszett a brutálisan őszinte fénykép, ezért eldugta! 2010. március 18. 12:21

Pedig eredetileg jegyajándéknak szánta az ő Júliájának...

Amikor 1868-ban meghalt Szendrey Júlia, a hagyatékában a sógora, Petőfi István, talált egy elfeketedett ezüstlemezt, ami valamikor fényképlemez lehetett, de már csak egy árnyék látszódott rajta.

A lemez később Petőfi fiához, Zoltánhoz került, majd a halála után az 1870-es években egy Beliczay Imre nevű orvoshoz. Ő amatőr fotográfus volt, és megpróbálta feljavítani a már láthatatlanná feketedett dagerrotípiát. Valamelyest sikerült is neki, és felismerni vélte a képben – Petőfi Sándort! De annyira rossz volt a kép minősége, hogy el is felejtkezett róla, csak egy levelet írt az egyik barátjának arról, hogy talált ugyan egy Petőfi-dagerrotípiát, de már gyakorlatilag hasznavehetetlen. A dagerrotíp eljárásról ugyanis tudni kell, hogy nincs negatív, nem lehet másolatot készíteni vagy sokszorosítani, a pozitív kép rögtön az ezüstlemezen keletkezik, és ugyanúgy oxidálódik, feketedik, mint az ezüst ékszerek. 

Ezek után a lemez évtizedekre eltűnt – de érdekes módon a levélke, amiben szó van róla, előkerült 1948-ban, a centenáriumi ünnepségek kapcsán. És a Beliczay-család egyik idős tagjának úgy rémlett, mintha a „nagypapa mondta volna, hogy kallódik valahol egy Petőfi-fénykép, de hogy hol, azt nem tudja”. Nosza, feltúrtak pincét-padlást, és a sok limlom alól előkerült egy kb. 7×10 centis kis lapocska, de az ezüstfelület teljesen feketére oxidálódott, úgy hogy csak annyi volt biztos, hogy egy dagerrotip képet találtak. Hogy kit ábrázol, azt nem lehetett megállapítani. A Nemzeti Múzeumban megpróbálták restaurálni, de reménytelennek tűnt a vállalkozás, úgy hogy leltárba vették, és félretették a lemezt.

Újabb évek teltek el, közben a lemez minősége tovább romlott, amikor 1953-ban Escher Károly fotóművész jelentkezett a múzeum vezetőjénél, hogy ő megpróbálkozna a fekete lemezen levő kép láthatóvá tételével, hátha valóban Petőfit ábrázolja, ahogyan a Beliczayék családi legendáriuma tartotta. Azzal a feltétellel foghatott a munkához, hogy előbb próbaként egy másik, ugyancsak feketévé oxidálódott, de értéktelennek tartott régi dagerrotípen tegyen próbát, és ha sikerül feljavítania, akkor megkaphatja a Petőfinek tartott képet is.

Escher a száz éves fotókönyvek átböngészése után alaposan megtisztította ezt a próbára kapott, másik képet, alkohollal lemosta, és 1%-os ciánkáli-fürdőbe tette, ahogyan a régi könyvek javasolták.  De csak  5  percre. Ha túl korán veszi ki a képet, akkor halvány marad, ha túl későn, akkor meg visszafeketedik. Volt tehát miért aggódni – de úgy tűnt, hogy a kísérlet sikeres, mert elkezdett előjönni az értéktelen vacakként számontartott lemezről egy kép – legnagyobb megdöbbenésére Kossuth Lajosnak egy addig ismeretlen arcképe!

A múzeum vezetői persze örültek a talált kincsnek, de még vacilláltak, hogy a feltételezett Petőfi-ezüstlemezt is megpróbálják-e restauráltatni, - pedig tudhatták, hogy ha valóban Petőfit ábrázolja a lemez, akkor ez egy óriási felfedezés, ugyanis a költő arcát addig csak rajzokról és festményekről ismerték. Végül 1960-ban Escher megkaphatta restaurálásra a lemezt – amely az eltelt 4 évben tovább feketedett! Azonnal tisztítani kezdte a már bevált módszerrel – és több mint 100 évvel Petőfi halála után valóban láthatóvá vált az egyetlen fénykép, ami a költőről készült!

Ezek után már szorgos levéltári kutakodással kiderítették, hogy Petőfi barátja, Egressy Gábor, a színész – mellesleg a Szózat zeneszerzője – 1843-44-ben Párizsból hozott magával egy ős-fényképezőgépet, és ahogy a fia, Egressy Ákos írta évtizedekkel később: “atyám Petőfit is rávette egyetlen egyszer a pózra; de többször nem állt kötélnek. Nem szerette magát képmásoltatni.” Annyira nem, hogy a képet eredetileg jegyajándéknak szánta Szendrey Júliának, de az idealizált portré-festményekhez szokott, és meglehetősen hiú Petőfinek egyáltalán nem tetszett a korszellemhez képest brutálisan őszinte fénykép. Ezért egyszerűen eldugta, és mire a halála után Júlia megtalálta, addigra már úgy megfeketedett, hogy az özvegy maga sem ismerte fel, hogy kit ábrázol az eloxidálódott ezüstlemez.

Még szerencse, hogy nem a szemétbe dobta, csak a kacatok közé – hát így maradt ránk Petőfi egyetlen hiteles fényképe…