Mi mindent átélt ez a híd! 2010. március 24. 12:26
Gróf Széchenyi István álma, a Lánchíd hihetetlen események tanúja volt már a felavatás idején is
A történelem legotrombább tréfája zajlott le a szabadságharc leverése után, a megszállt és elnémított Pest-Budán 1849. november 20-án.
Ünnepséget tartottak, mégpedig olyan alkalomból, amire boldogabb időkben ezrével özönlött volna a nép: felavatták a két ikervárost összekötő első állandó kőhidat, a Lánchidat. És ami a halottait sirató magyar nép legnagyobb megalázása volt: képzeljék el, hogy a hidat nem más avatta fel, mint Haynau táborszernagy!
Addigra maga a híd már túl volt az első megrázkódtatásokon; tulajdonképpen félig-meddig már használatba is vették. Az év első napján még a Szent Koronát menekítették a hídon át, a félig elkészült útpályán Debrecenbe; aztán január 5-én már a császári katonaság fektetett pallókat a vasszerkezetre, hogy hetvenezer katona kelhessen át a hídon Pest elfoglalására. Később fel akarták robbantani a Pest felől érkező magyar támadás hírére, de csak a robbantással megbízott osztrák tisztet tépte szét a lőpor; 1849 nyarán meg Dembinszky tervezte lerombolni a hidat, hogy megakadályozza a császári csapatok átkelését, és csak az építész, Adam Clark tiltakozására mondott le a tervéről.
Mindezt tehát túlélte a híd. Nagyobb arculcsapás volt a felavatása, amelyre a Haynau által intézményesített terror légkörében került sor: a házfalakra fenyegető plakátokat ragasztottak, begyűjtötték a fegyvereket, megtiltották a nemzeti jelképek használatát, miközben a megszálló katonaságot a városi polgároknak kellett élelmezni, és már 1849 júliusában megtörténtek az első kivégzések.
Ilyen körülmények között elképzelhető, hogy milyen „ünnepség” volt a hídavatás. A felsorakozott katonaságon kívül mindössze néhány járókelő volt jelen, amikor Haynau átadta a forgalomnak gróf Széchenyi István álmát.
És ez még nem volt elég: 1849. december 31-én a megfélemlített városi tanács – nem fogják elhinni: Pest városának a díszpolgárává avatta Haynaut; és ami talán még hihetetlenebb, hogy csaknem 100 évet kellett arra várni, hogy 1948-ban a forradalom 100 éves évfordulója kapcsán a főváros megfossza a címétől két díszpolgárát: az egyik Jellasics volt, a másik Haynau…