Védelmi pénzt szedtek a betyárok 2010. április 06. 11:15
Megint kiderül: nincs új a Nap alatt...
A kondorosi csárdát jó vastag falakkal, rejtekhelyekkel, a pincéből induló alagúttal, sőt még a kéményben is egy útvesztővel alakították ki. De nem csak az építészeti megoldásai, hanem már a helyszín megválasztása is meghatározta az épület rendeltetését.
Az ilyen csárdák legtöbbje ugyanis állítólag azért épült a megyék határára, mert a pandúroknak nem volt joguk a „gyanúsítottakat” a megyehatáron túl is üldözni…
Ezeknek a törvény által üldözött embereknek a többségét már a 18. század közepe óta betyárnak hívták. Az persze túlzás, hogy a betyárok amolyan magyar Robin Hood-ként „amit a gazdagoktól elvettek, azt szétosztották a szegényeknek”, hiszen gyakran a pásztorokat is „megadóztatták”, vagyis 20. századi terminológiával „védelmi pénzt” kértek tőlük; de tény, hogy a betyárok többsége maga is a pásztorkodó szegénylegények közül került ki. És sok volt a betyárok között a katonaszökevény, a szabadságharc utáni évtizedekben pedig bújdosó honvédek is gyakran a betyárok között húzták meg magukat.
Ezt a történetet a sorozat 30. részében láthattuk és hallhattuk, ITT.
Ráadásul akadt olyan betyár is, aki 48-49-ben részt vett a harcokban: Rózsa Sándor például 1848 októberében a Honvédelmi Bizottmány mentelmével csatlakozott a szabadságharchoz 150 fős szabadcsapatával, és szokatlan harcmodorukkal sikereket is arattak, - de a fegyelmezetlenségük miatt hamarosan feloszlatták az egységüket.
1849 után a harcok egyik résztvevőjeként ellene is elfogatási parancsot adtak ki, mégpedig szokatlanul magas, 10 000 pengős vérdíjjal. Sokáig ennek ellenére sem sikerült kézre keríteni, mígnem 1857-ben – nomen est omen: a Rúzsa nevű mai falu helyén álló tanyán – Rózsa Sándort a keresztkomája kiadta a pandúroknak. A hatrendbeli gyilkosság, rablások és egyéb bűntettek vádjával akasztásra ítélt betyárnak azonban - nem akarván legendás mártírt gyártani az egykori 48-as gerillavezérből, - Ferenc József kegyelmet adott, és az ítéletet életfogytig tartó börtönbüntetésre enyhítette. 1868-ban, Mária Valéria születése alkalmából amnesztiával szabadult, ám rövidesen újra elfogták, amikor kisiklatott egy vonatot, és úgy akarta kirabolni. Ekkor 20 évet kapott, de megszökött a szegedi Csillag börtönből.
A kiegyezés után azonban már szűkült a betyárok élettere: a konszolidálódó dualista monarchia nem tűrhette tovább az útonálló-romantikát, ezért megbízták gróf Ráday Gedeon csendbiztost a közbiztonság megszilárdításával, és ő vaskézzel számolta föl az alföldi betyárvilágot. 554 bűntényt derített fel, és nem válogatta meg az eszközeit; Jancsó Miklós szegénylegény-párti filmjében nem is kíméli őt. Mindenesetre Rádaynak sikerült rendet teremteni az Alföldön, Rózsa Sándort is elfogták, és 30 rendbeli gyilkosság vádjával állt a bíróság elé. A szamosújvári fegyházban halt meg, 65 évesen, - de Móricz Zsigmond még a következő században is népi hősként állította be őt…