Magyarország története 

Pick, Herz, Törley, Kugler, Kotányi - bevásárlókosárba rakott családnevek? 2010. április 08. 08:46

És azt tudta, hogy bizonyos doktor Zwack háziorvos II. Józsefnek készített valami gyomorkeserűt? Aztán a receptet átadta leszármazottainak...

Mindennapi vásárlóként nem is gondolnánk, hogy mennyi olyan dolog kerül nap mint nap a bevásárlókosarunkba, amelyet ma közismert márkanévként tartunk számon, - de az adott márka a dualizmus éveiben még egyszerűen csak egy család neve volt…

Itt van például a világszerte az egyik legismertebb magyar áruként ismert téliszalámi: az egyik változatát ennek a remek magyar terméknek bizony egy cseh-morva származású szegedi terménykereskedő, Pick Márk kezdte el gyártani, az idényjellegű munka kiegészítéseként; a mezőgazdasági termények kereskedelmében ugyanis télen holtidőszak van, ezért - hogy ne kelljen télire elbocsátania az embereit - elkezdett szalámit készítni 1878-tól minden télen – ezért lett téliszalámi a neve!  Pick Márkhoz hasonlóan terménykereskedő volt Herz Ármin is, aki négy évvel később hozta létre önálló cégét a budapesti Soroksári úton.

Persze ha a Pick-ről és a mára már megszűnt Herz-ről eddig nem is tudtuk, hogy családnév volt, vannak olyan márkák, amelyekről közismert a név eredete. Tudjuk, hogy amikor II. József elégedetten csettintett a háziorvosa által felkínált gyomorkeserűt megkóstolva, azt az orvost doktor Zwack-nak hívták, akinek a leszármazottai a 19. század második felében kezdték el a nagyüzemi likőrgyártást; és Dréher Antal, a Kőbányára települt, és ott 1862-ben céget alapító schwechati serfőzőmester neve is ismert.

Tudjuk, hogy a Zsolnay-porcelánnak az 1868-ban manufaktúrát alapító Zsolnay Vilmos a névadója, a Törley-pezsgő gyártásának titkát pedig a franciaországi Champagne-ban leste el Törley József.

Egy hamburgi cukrászmester, bizonyos Stühmer Frigyes teremtette meg Magyarország legnagyobb csokoládégyárának az alapjait 1868-ban. A soproni Kugler Henrik 1870-ben kezdte el a családi cukrászdájában  a francia minyonok árusítását – amelyeket a pesti köznyelv - ahogy József Attilától tudjuk, - egyszerűen csak kuglernek hívott. Pedig akkorra az idős Kugler üzletét már régen a svájci Gerbeaud Emil vezette…

És a cukrászdáknak még nincs vége, hiszen 1896-ban vette feleségül a mai Rákóczi úton működő süteményesbolt megözvegyült cukrászasszonyát Hauer Rezső, Buda legrégebbi cukrászdáját pedig, - ahol a Linzer Rudolf főhadnagy tiszteletére készített finom süteményt is árulták, - 1884-ben szerezte meg - szintén a korábbi tulajdonos családjába való benősüléssel - Ruszwurm Vilmos.

És ugyanilyen fogalommá vált a városligeti Wampetics vendéglőt 1910-ben átvevő Gundel Károly, vagy az 1881-ben Szegeden paprikamalmot nyitó fűszeres, Kotányi János neve is, és az új század első évében, 1901-ben nyitott patikát az Üllői úton egy tehetséges fiatal gyógyszerész, bizonyos Richter Gedeon…

Nem folytatom tovább, ebből is jól látszik, hogy a fiatal magyar szakemberek mellett német, cseh, francia és osztrák vállalkozók mind-mind azért jöttek ide, mert a dualizmus évei vonzották Magyarországra a cégalapítókat, akiknek a családi nevét ma már mind egy-egy termék márkavédjegyeként ismerjük…