Input 

A televízió eseményformáló erő 2010. április 21. 17:55

Interjú Sipos Pállal, az INPUT magyarországi koordinátorával

Hét éve, az INPUT egyik alapítójának tanácsára kérték fel Sipos Pált a köztévés konferenciára nevezett műsorok előválogatására. Ma ő az INPUT magyarországi koordinátora, akivel a nemzetközi mustra szervezéséről, az európai televíziós trendekről és a közszolgálati adók közös kihívásairól beszélgettünk.

- INPUT vetítéseket 32 éve szerveznek a világban, Magyarországon mégsem lehetett hallani róla korábban. Mi az oka ennek?

- Én sem tudtam, hogy az INPUT-ot eszik vagy isszák, amikor 2003-ban a Westdeutscher Rundfunk egyik munkatársa meghívott az előválogatásra. A shopstewardok, vagyis a konferenciaprogramot összeállító televíziósok koordinátora keresett meg Hans-Geert Falkenberg tanácsára. Ő az INPUT egyik alapítója, akkoriban a WDR hírigazgatója volt. Azt, hogy neki ki ajánlott, máig nem tudom, gyanús, hogy Baló György lehetett az… Mindenesetre elmentem Berlinbe, ahol azzal szembesültem, valóban azt várják tőlem, hogy másfél hét alatt nézzek végig körülbelül kétszáz tévéműsort. De nincs mit csodálkozni azon, hogy még a Magyar Televízióban sem lehetett hallani korábban az INPUT-ról. Egy köztévés fesztiválról nem könnyű tudomást szerezni. Van néhány hagyományos televíziós fesztivál, ahol díjakat osztanak, mint az Arany Rózsa volt Montreux-ben vagy a monte-carlói fesztivál, de az INPUT-on nincsen díjosztás, ezért még csak ilyen hírértéke sincs. Ennek a fesztiválnak elsősorban szakmai értéke van.

- Több mint 270 filmet neveztek az idei konferenciára. Hogyan zajlik az előválogatás?

- Tíz-tizenkét nap leforgása alatt nézik végig a shopstewardok a benevezett tévéműsorokat. Először két ember szelektál, a második körben pedig már hárman nézik meg azokat a filmeket, amelyeket az első körben a válogatók arra érdemesnek tartottak. A nap végén aztán mindenki elmeséli, hogy mit látott. Vagyis minden filmet legalább öt ember lát, de esténként majdnem mindenki megnézi azokat a műsorokat is, amelyek nem hozzá tartoznak a válogatáson. Mert közben azon is gondolkodni kell, hogyan fogjuk összerendezni a kínálatot. Itt nem egyszerűen arról van szó, hogy zsinórban, ábécé sorrendben vagy valamilyen tematikus blokkban vetítjük a filmeket. Eleve olyan műsorokat választanak ki a shopstewardok, amelyek valami miatt példaértékűek, érdekesek, provokatívak. A kínálatból ezen felül kialakul egy másik metszet is, arról, hogy a shopstewardok mit gondolnak a világról, mit tartanak bemutatandónak a televíziós szakma számára. Hatalmas viták során alakul ki, hogy egy-egy film bekerülhet-e, és ha igen, melyik szekcióba.

- És mit gondolnak ma a világról a shopstewardok, mik lesznek a konferencia fő témái?

- Nagyon sok téma felmerül, a szekciócímekből ez pontosan tükröződik. Talán az a legdöbbenetesebb, hogy a televízió világszerte élmény- és eseményformáló erővé válik. A tévé hozza létre az eseményt, és nem mellesleg készít belőle egy jó műsort is. Erre nagyon jó példa az Oslo-Bergen vasút centenáriumára készült hét és fél órás norvég adás, vagy Berlinről szóló 24 órás tévéműsor. Ezt a műsortípust a BBC indította a Flashmob: the Operával, amikor a londoni főpályaudvaron meglepetésszerűen megrendeztek és élőben közvetítettek egy operaelőadást 2004-ben. Aztán folyatták a Manchester Passionnel, a manchesteri utcákról közvetített kortárs passiójátékkal, de készítettek ilyeneket a svájciak és a lengyelek is. A televíziók keresik a helyüket a világban, a köztelevíziók különösen. Mulatságos módon éppen a köztévé tud kísérletezni, mert nincs olyan szigorúan kötve a nézettséghez és a reklámbevételhez, mint a kereskedelmi tévé.

- Az INPUT-nak tagszervezetei a konferenciát szervező televíziók, vagy inkább elkötelezett szakmabeliek társaságáról beszélhetünk?

- Hagyományos értelemben vett tagság nincsen, bár talán most fog változni ez a rendszer. Eddig teljesen önkéntesen, mondhatni bohém módon működött az INPUT, akinek volt ideje, energiája, háttere vagy saját pénze, az részt vett a fesztiválon. Egyáltalán nincs túlszervezve az INPUT, ettől tud működni több mint harminc éve töretlen lelkesedéssel. Az INPUT honlapján például fent van, hogyan rendezzünk INPUT-konferenciát. Ez egy alap know how: kell három terem, ahol lehet vetíteni reggeltől estig, és kész. Ezen túl persze van, aki színpompás rendezvényt szervez kiegészítő programokkal, és van, aki fapados fesztivált. De ez nem is lényeges, az emberek a vetítések és a viták miatt jönnek.

- Nincs díjazás, felhajtás, és a szakmabeliek sem mind ismerik. Mire jó akkor az INPUT?

- Ebben az a legnagyobb öröm, hogy van öt nap az ember életében, amikor végre csak azt teszi, amire egy életre szerződött, kizárólag tévéműsorokkal foglalkozik. Példákat lát, informálódik, ütközteti a véleményét, megismerkedik más szakmabeliekkel, beszélget, véleményt cserél, aztán mindezt a tudást hazaviszi és felhasználja. A módszer lényege, hogy attól lopj, akitől szabad, és akitől érdemes.

- A Magyar Televízió műsoraiban visszaköszönnek korábbi INPUT-okon látott ötletek?

- Az a mulatságos, hogy éppen a fordítottjára van példa. Például a Klikkerek formátumát átvette egy brazil televízió. Elkérték, tanulmányozták, és csináltak egy szó szerint ugyanolyan műsort. Mi korábban kudarcot vallottunk ezekkel a próbálkozásokkal. Jó lett volna például, ha a Manchester Passiont meg tudjuk csinálni, vagy a The Truth about Marika című műsort, amit a svéd köztévé szervezett, és amelyben a közönség bevonásával építettek fel egy történetet. Lett volna egy csomó ötletünk, de hiányzott a pénz és az akarat.

- A BBC-n kívül találkozik még egyáltalán valahol a pénz a merészen újító szándékkal?

- A BBC külön állatfaj, nincsen még egy ilyen jól eleresztett és tradíciójában ilyen jól építkező televízió, de azért a norvég, a svéd, a finn köztévé, bizonyos holland köztévék, a német ZDF, a német ARD és az Arte nemzetközi televízió is jó műhelyek, ahogy a spanyol televízió katalán csatornája is kiváló műsorokkal fut. Az a vicc, hogy a köztévék az ellenséges gazdasági és politikai közegben is képesek jól működni Európában.

- A francia köztévé küzdelmeiről hallani, de mitől ellenséges a közeg a többi európai országban?

- Az online tartalomipar például mindent megtesz annak érdekében, hogy korlátozza a ZDF internetes felületeit és terjeszkedését. Hiszen a televíziónak értékes online tartalmai vannak, nevezetesen minőségi mozgóképe, és ez fájdalmas pont. A finn köztévének tavaly nekiugrott a teljes nyomtatott sajtó, mert elvesz a reklámpiacból, a spanyol televíziónál pedig ugyanaz a show megy a reklámmentes köztévéről, mint a franciáknál. Mindenhol tapasztalni ellenséges érdekeket a politika oldaláról, az Európai Unió pedig képtelen elrendezni, hogy legalább európai szinten támogatni lehessen a köztelevíziókat.

- Miért kellene az EU-nak támogatnia a nemzeti televíziókat?

- Mert az európai eszmét a köztévé tudja átvinni, nem a kereskedelmi. Mert míg a kereskedelmi televízió piaci szereplő, amely árucikként tesz műsorokat a képernyőre, addig a köztelevízió kulturális intézmény. Missziója van, és az nem a profittermelés. A köztévé feladata az, hogy egy adott országban generációkon átívelő kulturális tartalmakat, kollektív kulturális tudatot hozzon létre.