Magyarország története 

Mi történt? Furcsa tartásban áll egy szobor a Szabadság téren! 2010. május 08. 08:49

A miértekért majdnem száz évet kell visszamennünk a történelemben...

1919. augusztus 4-5-ikén a román hadsereg a szövetségesek békekonferenciájának a tiltása ellenére bevonult Budapestre. Először azt követelték, hogy hivatalosan adják át nekik a magyar fővárost; majd miután ezt a magyarok visszautasították, egyszerűen megszállták, és elfoglalt ellenséges városként kezelték Budapestet.  A Szövetséges Legfelső Tanács mindezt tudomásul vette, mert az antant még mindig a kommunista restaurációtól tartott, és amíg nem látott más „rendteremtésre” alkalmas erőt, addig eltűrte a románok jelenlétét. Azt azonban szükségesnek tartotta, hogy a fegyverszünet feltételeinek a betartását ellenőrizendő, valamint a megszállók túlkapásainak a megakadályozására egy szövetségközi tábornoki bizottságot küldjön Budapestre, és ebben a bizottságban az Egyesült Államokat Harry Hill Bandholtz tábornok képviselte.

A négy tábornoknak sok dolga akadt. Elérték például azt, hogy Budapesten a románok nem állítottak fel internálótáborokat, és nem végeztek ki magyar állampolgárokat, - mint ahogyan ezt a Tiszántúlon megtették. De azért a román városparancsnokság részéről napirenden voltak a jogsértések: lehallgatták a magyar kormánytagok telefonját, cenzúrázták a fővárosi újságokat, és napi gyakorlattá tették a rekvirálást – magyarul: a nyílt rablást. Mondván, hogy a magyar és a német hadsereg romániai akciói miatt nekik kárpótlás jár, szisztematikusan kiürítették az élelmiszerraktárakat, komplett gyárakat szereltek le, közlekedési eszközök, mozdonyok százait szállították el Romániába. A tábornoki bizottság már augusztus 16-án azt követelte Mardarescu tábornoktól, hogy azonnal szüntessék be a rekvirálásokat, és a már eltulajdonított köz- és magánvagyont juttassák vissza a tulajdonosához. Bandholtz tábornok naplója szerint azonban „a románok, minden ígéretük és instrukciójuk ellenére, tovább folytatják Magyarország és a magyarok nagyszabású fosztogatását.” A tábornoki bizottság egyik angol tagja szerint „a románok még a szöget sem hagyták meg a deszkában”...

Ezek után történt meg az az eset, hogy október 5-én a bizottság tagjai együtt vacsoráztak, amikor jelentést kaptak arról, hogy a Nemzeti Múzeumnál a román katonák 14 teherautóba készülnek berámolni mindazt, ami véleményük szerint a múzeum kincseiből Romániát illeti meg! Bandholtz tábornok erre azonnal a múzeumhoz sietett, és fegyver nélkül, - bár a naplójában jó ízléssel nem említi, de az egykorú hírek szerint egyetlen lovaglópálcával a kezében kizavarta a románokat a Nemzeti Múzeumból, zsebre rakta a kulcsokat, és lepecsételte az ajtókat.

Ezzel a cselekedetével bőségesen rászolgált arra, hogy Magyarországon szobrot állítsanak neki. A kezdeményezés egy magyar származású amerikai őrnagyé volt, és a szobrot maga Ligeti Miklós, többek között a városligeti Anonymus-szobor alkotója készítette el. 1936-ban fel is avatták, és bár 45 után renoválás címén eltávolították, de 1989-ben újra felállították itt, az amerikai nagykövetség mellett.

Csakhogy: a szobor felállítása ellen a románok elemi erővel tiltakoztak, talán a rossz lelkiismeretük, talán a szégyenük miatt; - mivelhogy a szobor kezében ott volt a Nemzeti Múzeumnál történt megaláztatásukra emlékeztető lovaglópálca! Hosszas diplomáciai egyeztetések után végül is a szobrot felállították, de azzal a frappáns kompromisszummal, hogy Bandholtz tábornok a lovaglóostort tartó kezét - a háta mögé dugta…

A talapzaton az újrafelállítás óta a következő szöveg olvasható: Harry Hill Bandholtz tábornok, az amerikai katonai misszió vezetője 1919. október 5-én megakadályozta, hogy a Nemzeti Múzeum kincseit Romániába szállítsák..

Hogy a mondat, és a tábornok háta mögött tartott lovaglópálca között van-e összefüggés, azt mindenki eldöntheti magának…

A történetet nézze meg a május 9-i Magyarország története című sorozat 35. részében!!