Magyarország története 

Hatalmas korrupció? - egy magyar orvos angol beteget gyógyított, aki ezért cserébe egy falut adatott 2010. május 09. 07:11

No nem a doktornak, hanem Magyarországnak - vissza, nem sokkal a trianoni döntés után...

A trianoni döntések értelmében a felvidékkel együtt Csehszlovákiához került egy  falu is: Somoskő. De a történet egészen egyedülálló módon folytatódott.

Tudni kell hozzá, hogy a környék vulkanikus hegységeiben meghatározó jelentőségű a szén- és bazaltbányászat, a 19. század végén számos új kutatási engedélyt adtak ki a területre. Akkoriban sok fővárosi befektető is birtokot vásárolt a környéken; köztük volt Krepuska Géza egyetemi tanár is, a Rókus kórház fül-orr-gégész professzora, aki 1905-ben több mint 2000 holdas birtokot vett Somoskőújfaluban, egy kis bazaltbányával együtt.

Szépen  virágzott is a pesti orvosdoktor vidéki gazdasága, amíg 1920-ban egy júniusi reggelen arra ébredt Krepuska Géza, hogy az ő 2107 holdja tegnaptól egy másik ország tulajdonába került. Érthetően el volt keseredve, és el is panaszolta a bánatát a környezetében mindenkinek, orvosoknak, ápolóknak, betegeknek.

És akkor szólt bele a történelembe a véletlen: az antant-bizottság egyik angol tagja ugyanis megbetegedett, és a legjobb pesti szakemberhez, Krepuska Gézához ajánlották be. Hogy fül- vagy gége-panasza volt-e az angol betegnek, arról nem szól a helyi legendárium, mindenesetre az antant tiszt meggyógyult, és az orvosnak sikerült őt rábeszélni, hogy az antant bizottság szálljon ki a helyszínre egy szemlére. De - hangsúlyozom -, mindez már a trianoni döntés után történt!

Az események a továbbiakban is úgy zajlottak, mint a mesében: a Somoskőújvárra érkező grémium tagjait Krepuska, valamint Lipthay B. Jenő, a Rimamurányi Vasmű igazgatója és Auer Pál jogász kísérték körbe a faluban, és javasolták nekik, hogy próbáljanak meg szóba elegyedni az utcán bárkivel szlovákul. A bizottság számára ekkor világossá vált, hogy ez egy színtiszta magyar falu, és visszatérve Budapestre tárgyalásokat kezdeményeztek a helyzet tisztázására.

A szakértői vizsgálatok persze évekig elhúzódtak, de 1923 április 23-án megszületett a sokak által hihetetlennek tekintett döntés: a Népszövetségi Tanács 24. ülésszakán Somokő és Somoskőújfalu községeket – módosítva a trianoni határokat – 1924. február 15-i hatállyal visszacsatolták Magyarországhoz!

A történethet hozzátartozik, hogy az angol tábornok betegsége a somoskői vár visszacsatolásához már nem volt elég, tehát a falu határában álló várhegy Csehszlovákiánál maradt, vagyis aki a faluból fel akart sétálni a várba, annak körbe kellett menni a legközelebbi határállomáshoz.

Nem így annak, aki bazaltot akart bányászni! Ugyanis ehhez a határszakaszhoz kapcsolódott a huszas évek egyik legkülönösebb, tipikus közép-európai „kiskapujának“ története!

Somoskő visszacsatolása után ugyanis még számos korábbi magyar bazaltbánya a csehszlovák oldalon maradt. Krepuskáéknak azonban sikerült meggyőzni a nemzetközi megfigyelőket arról, hogy Budapest kövezésére kizárólag a Somoskő környéki, és a határon kívülre került bányák bazaltja alkalmas. Ezek után egy magyar és csehszlovák bizottság határozott a bányákról, és azt a salamoni döntést hozták, hogy a bányák Csehszloválkia tulajdonában vannak ugyan, de megengedik, hogy a korábbi magyar tulajdonosok használják azokat!

 

Vagyis reggelenként útra keltek a magyar oldalról a magyar bányászok, akik évente megújított fényképes igazolvánnyal léphették át a határt, és elmentek például a határtól 9 kilométerre fekvő macskalyuki kőfejtőbe dolgozni; a kitermelt követ pedig az államközi megállapodás alapján vám- és illetékmentesen szállíthatták Magyarországra. Sőt: a huszas évek végén még kisvasutat is építtetetthetett a magyar bányatulajdonos – a csehszlovák területen fekvő, és cseh tulajdonban lévő magyar bányákhoz...

A történetet nézze meg a május 9-i Magyarország története című sorozat 35. részében!!