Unokáink sem fogják látni... - 236. adás 2010. május 22. 11:30
2010. május 22.
Amikor legutóbb, most áprilisban előadást kellett tartanom Kolozsváron egy műemlékes kurzuson, magammal vittem egy pici amatőr kamerát. Hoztam is néhány új hírről beszámolót, amiknek sajnos a fele sem fér bele a mai műsorba.
Következik tehát Kolozsvár. A Szent Mihály templom előtti egész tér megújul, új a kövezet. Új padok vannak a téren, s nem azok a bizonyos háromszínűek, mint legutóbb. És van egy nagy doboz a tér fölött.
Na, mi van a dobozban? – kérdezhetnék, de rá fognak jönni mindjárt.
Minden követ beszámoztak, hogy miután szétszedték az egész emlékművet és letisztították, kiegészítették, restaurálták a köveket, az eredeti helyükre kerülhessenek vissza a Mátyás szoboregyüttes talapzatába. És hol van ezalatt Mátyás király?
Eredeti helyén lovagol, csak kiszedték alóla a posztamensét, az emlékmű kőtalapzatát. Íme, Mátyás király, lovon, egy dobozban, s ami tartja őt, egy erős vasszerkezet. Ott dolgoznak fönn a restaurátorok, és körülötte pedig a köveket újítják meg.
Fantasztikusan érdekes ez a szoborfelújítás, én még ilyet nem láttam korábban. Remélhetőleg az eredmény hibátlan lesz.
Oldalt áll egy fedett hangár, amiben lefektetve vár az összes mellékalak. Hihetetlen látvány.
A Mátyás körüli szoborcsoport egy-egy alakját látni szétvágva, újra összecsavarozva, részben hiányosan vagy egészében.
Mint tudható, Fadrusz János volt a szobrász, aki az emlékmű gipszmintáját bemutatta az 1900-as párizsi világkiállításon, ahol aztán aranyérmet nyert vele.
Az együttest végül 1902 októberében avatták Kolozsvár főterén. Azóta a város jelképévé vált. Mellékalakjait, Magyar Balázs hadvezért, a törökverő Kinizsi Pált, Zápolya István főispán-nádort és Báthori István erdélyi vajda alakját is most restaurálják. Így egy kicsit riasztó nézni ezeket a szobrokat, de hát ez egy átmeneti állapot.
Remélem, érdekesnek találják, hogy így megörökítettem, csak hogy lássák, megvan, lássák, hogy megújul, és remélhetőleg mielőbb ismét a helyére kerül megerősödve, letisztítva, megújítva ez a híres szoboregyüttes a Szent Mihály templom előtt, Kolozsvár főterén.
Az új padokról már beszéltem. Van új szökőkút is, ugyanannak az ejakulációs típusú szökőkútnak egy változata, amilyeneket bemutattam már vagy hét városban korábban. Ilyen az új divat. Ez egy kicsit többet tud azért.
Nem csak a földből föltörő vízsugarakat lövelli ki, de vannak oldalról hullámvonal-szerűen működő vízsugarai is. Ezeket váltogatják egy számítógép által vezérelt rendszerben.
A Főtér egy részét, akár csak a volt Deák Ferenc utca felét lezárták a forgalom elöl, s gyalogos zónává alakították át. A kövezetben eltérő színnel jelzik az ásatások során feltárt római kori falakat, amelyek egy részét üveg alatt meg is lehet tekinteni. Az eső áztatta üvegfelületen át nehéz jól olvasni a magyarázó feliratokat, és az ásatáson előkerült rommező alaprajza is nehezen kivehető.
A felében gyalogos zónává alakított Deák Ferenc utcában már akkor fotografáltam, mikor végre kisütött a nap. Vannak új biciklitartó állványok is a városközpontban, s egy egészen különleges dolgot láttam a térbe torkolló volt Szentegyház utca két, Alpár Ignác által tervezett sarokházának földszintjén. Az ismét a katolikus egyház tulajdonában lévő házak üzletei bezártak, a kirakatokat nem használják.
Kolozsvárott rendelet írja elő, hogy a nem használt üzletek portáljait kötelező a várost ábrázoló régi képeslapok felnagyított képeivel eltakarni. Szerintem nagyszerű ötlet, hasznosítható lehet akár Budapesten, a Kossuth Lajos utcán, a Rákóczi úton, a Nagykörúton is. Persze az sem lenne baj, ha a lakosság használná, használhatná az üzleteket, és nem csak bevásárló központokba járna, hanem boltokba is, amelyek nyitva tartanak fontosabb utcákban a házak földszintjein...
***
Balatonfüred a következő helyszínünk. A Jókai emlékoszlop a város Balaton-parti területének közepén, a Kerektemplom háta mögött látható. Hagyománytisztelő módon, kiskockakövekkel burkolták az utcát, amely a most felújított házakhoz vezet (l. a 103. adást az Új Városvédőbeszédek 428. oldalán, és még a 182. adást).
Az 1770-re megépült Jókai-villába kalauzolom Önöket először.
Folyamatosan halljuk, olvassuk a különböző tájékoztatókban, hogy az Európai Uniótól csak új beruházásra, illetve csak új funkciókat szolgáló épületszárnyak megépítésére lehet pályázati pénzt kapni. Ilyen például a Szépművészeti Múzeum Hősök tere felőli tervezett bővítése is.
Balatonfüreden azt látjuk, hogy sorra újulnak meg a régi házak úgy, hogy erre a célra kértek és kaptak európai uniós támogatást.
A Jókai villa, amely már korábbi műsoraimban is szerepelt (l. a 41. adást a Városvédőbeszédek 391. oldalán, illetve a 72. adást az Új Városvédőbeszédek 194. oldalán, és a 114. adást az 512. oldalon), megújult, május 7-én újra megnyitották. Berendezték az író és felesége relikviáival, s a lakás-múzeumban jó kis magyarázatok vezetik a látogatót.
A gyerekszobát Laborfalvi Róza kislányának rendezték be hajdan, s így van ez ma is. Az eredeti és a kort idéző dekorációk között azt a híres képet is látjuk, amikor Jókai és
Tisza Kálmán tarokkpartijánál Pulszky Károly, Podmaniczky Frigyes és Mikszáth Kálmán kibicel. Az aranyember néma filmalakjai veszik körül az íróasztalt abban a szobában, ahol Jókai Az aranyembert írta.
A berendezett konyhában egy monitoron Jókai kedvenc receptjeit is megtanulhatjuk.
A nyaraló hátsó feléhez hozzátoldottak később, de ez stílusban van tartva, nem zavaró.
A Jókai-villa főhomlokzatával szemben, a Honvéd utca másik oldalára, Vaszary Kolos esztergomi bíboros érsek, hercegprímás villájába hívom most önöket, amely sokáig a szovjet katonaság tulajdonában volt, azután vagy húsz évig állt üresen, és pusztult.
Most ezt is felújították az európai uniós támogatás segítségével. Több épületből áll ez a hatalmas nyaraló. A B épületben megvan a régi lift, bár nem használják, építettek helyette, mellette másikat. Ez mint egy dísz maradhatott csak meg. Hát bizony, szép. Kár, hogy nem használható.
Ebben az épületben eltolható falak által variálható hatalmas kiállító tereket alakítottak ki két szinten is.
A B és az A épület között egy kellemes teraszon üldögélhet majd, aki a májusvégi megnyitás után látogatja az épületet.
Az A épületben látható Vaszary Kolos hercegprímás portréját unokaöccse, Vaszary János festette meg. Az a Vaszary János, akinek az életmű-kiállításával várják a látogatókat a nyáron. Vaszary János remek festő volt, azok közé tartozik, akiről el lehet mondani, hogy kitüntetett helye van a 20. század európai festészetében.
Képei nagy élvezetet jelentenek majd azoknak, akik betérnek ide, az új múzeumba, melynek több kapuja is lesz.
A Jókai-villa felöli bejáratot két hatalmas ólmozott üvegablak is díszíti.
A házban minden van, konferenciaterem, gyerekfoglalkoztató, kutatószoba, kávéház, az égvilágon minden, ami egy modern mai múzeumban szokás.
A Kerektemplom előtt áll a volt városi fürdőigazgatói villa, amelyben a Városi Múzeum kapott helyet. Szórakoztató a gyűjtemény, igazán.
Látható itt a reformkor híres füredi színházának makettje, a művészeket bemutató fal, s egy faragott kődarab az eltűnt, lebontott színházból. A „művésznő” – a kis öltöző felirata szerint – „éppen színpadon van”...
A balatoni hajózás emlékeit, a Kisfaludy gőzös makettjét is láthatja, aki betér, s egy interaktív játékkal kormányozhat egy hajót.
Híresek a balatonfüredi emlékpoharak, amelyből iszogathatták a Gyógy téren a savanyúvizet.
A történelmi városközpont, a Gyógy tér tatarozása folyik, még egészen nincs készen, de én egészen kész lettem attól, amit láttam. Füred polgármestere megkérte a Magyar Postát, hogy talán tennék meg, hogy legalább ebbe a fontos műemléki környezetbe visszahozzák az eredeti, alul üríthető, bronzdíszes postaládát, amit innen eltűntettek (postaládákról l. a 212. adást).
Akár hiszik, akár nem, az elöl, kulccsal nyíló, az érvényes jogszabálynak sem megfelelő új postaláda alá betettek még egy lábat, utólag. Ennyire becsüli ma a Magyar Posta az ország műemléki környezeteit, az ország hagyományait. Ilyen a jó szándék, ha lehet ezt annak nevezni.
***
Ha már az utca tárgyainál vagyunk, itt az újabb botrány.
Mindenki ismeri a jellegzetes alakú és színű magyar telefonfülkéket, a hivatalos nevén Matart típusú, zöld-sárgákat, amelyeknek a megóvása, javítása, újragyártatása, rendbetétele oly sok munkát kívánt még nem is olyan régen (erről a témáról l. a 8. adást a Városvédőbeszédek 65. oldalán, a 14. adást a 108. oldalon, illetve a 15. adást a 120. oldalon, a 82. adást az Új Városvédőbeszédek 269-270. oldalán, a 97. adást a 380-381. oldalon, a 100. adást a 411. oldalon, a 116. adást az 535. oldalon).
Egyetlen társaságnak nem fontosak, az pedig a Magyar Posta ezen üzletágának az utóda, a Magyar Telekom.
Még a Postamúzeum elől is elvitték a régi telefonfülkét, és egy héttel később már le is aszfaltozták a hűlt helyét.
Az Operaház előtt kettő volt, egyet hagytak meg. És végigjárhatják a világörökség részét képező Andrássy utat, hasonló tapasztalataik lesznek.
Néhányat meghagytak, sokat pedig nem. A Nagymező utca kereszteződésének egyik oldalán meghagytak egyet, a másik oldalon pedig kigyomlálták.
Úgy látszik, az aszfaltozó brigád ezt a hiányt nem vette észre, mert úgy maradt.
Még a kábelcsonk is ott van a lyukban. Szabálytalan új postaláda áll az Eötvös utca sarki posta előtt, és – hál’ istennek és a T-Comnak, mellette még megvan egy hagyományos telefonfülke. Nagyon szeretném hinni, hogy meg is maradhat.
Egy telefonfülke hűlt helye az Andrássy út 52. előtt, még az épületen lévő oroszlánok sem tudták megvédeni. És a volt Sajtószékház mellett is ott az üressé vált, majd leaszfaltozott négyzet, az elvitt telefonfülke helye. Nagy pusztítás ez, és nem tudom, hogy lehetne megállítani őket. Gazdaságtalan ma, az elterjedt mobilok világában fenntartani a telefonfülkéket – nyilatkozta a műemléki felügyelőnek az egyik illetékes.
Ám mindenütt gazdaságosak a telefonfülkék, ahol azok duplák, nagyok, és reklámhordozók. Tehát ahol nem a telefon hozza a hasznot, hanem a fülkére szerelt reklám.
Tessék csak megnézni bárhol a főútvonalak mellett: minden sarkon van legalább egy ilyen dupla fülke. Hozzáteszem: utánajártam, megkérdeztem, ezeknek a reklámoknak a kihelyezéséért egy vasat sem fizetnek a közterületek tulajdonosainak, az önkormányzatoknak!
Nagy-Britannia arculatához hozzátartoznak a jellegzetes piros telefonfülkék (l. a 82. adást az Új Városvédőbeszédek 269-270. oldalán). Megőrzésükkel, esetleg új funkciójú hasznosításukkal sokan foglalkoztak. Nálunk meg sem kezdődött a konzultáció arról, hogyan menthetők meg a hagyományos városi utcaképeknek ezek a jellegzetes utcabútorai.
***
Júniustól szeptemberig nem lesz – mint értesültem erről – városvédő műsor. Három hónap alatt pedig sok minden történhet. Úgy gondolom, néhány dologról már előre is érdemes hírt adni. Következzék néhány félkész beruházás!
A városligeti Műjégpálya annyira félkész, hogy az épület is csak félig van meg. A Hősök teréhez legközelebbi szárnya eddig is hiányzott a II. világháborús pusztulás óta. Most az épület további részeit bontották le, s ezzel kezdték meg az épület felújítását, újjáépítését. Megtudtam, hogy a tó vize 80 centiméter mély lesz, s rendben lesz a műjégpálya is megint.
A ház, a korcsolyacsarnok pedig – az újjáépítés után is – emlékeztetni fog eredeti önmagára, az egész ismét a Városliget dísze lesz. És remélem, ugyanezt lehet majd elmondani a Szépművészeti Múzeumról is, miután a bővítése megtörtént, amiről annyi vita van manapság.
***
A MÁV vasúttemetőjébe, az „istvántelki pusztuldába” – amiről három évvel ezelőtt részletesen beszámoltam (l. a 197. adást) – most nem azért látogattam el, hogy ismét meggyőződhessek arról, senki nem csinált semmit annak érdekében, hogy a három összedűlő félben lévő remek vasúti csarnok megmeneküljön, és a környezetükben álló régi vasúti kocsik, mozdonyok megmaradjanak az utókornak. Hanem a víztornyok miatt.
Istvántelek két víztornya közül az egyiket felállványozták, mert fel akarják újítani. De hát ez a munka félbe maradt. Remélem, előbb-utóbb folytatódik, nem kell majd magát a felújításra ácsolt faszerkezetet műemlékké nyilvánítani...
A másikat pedig éppen fóliával, egy nylonlepedővel védik az enyészettől.
Az Ó-szolnoki régi vasútállomás mellett is belefogtak a műemlék víztorony felújításába, de – tudomásom szerint – a munka ott is abbamaradt.
***
Nem tudom, hogy az ország, vagy Budapest első benzinkútját építették-e meg a Markó utca Duna-parti végében anno, de ez a bizonyos benzinkút még megvan, de már tudom, hogy bezárják, mert nagy mélygarázs építése indul itt, aminek útjában áll, s tudom azt is, hogy csak eredeti kerítése lett védett, az marad meg, miután a benzinkút itt az V. kerületben megszűnik.
Mint látták, van régi képünk, amelyen látható, hogy milyen volt eredetileg. Én biztos megtartanám, vagy visszaépíteném – akár a ma divatos „retro” stílus-imádat kedvéért is…
***
A műemlékes szervezet, az ICOMOS idei citromdíját kapta a CET nevű beruházás, vagyis a Duna parti Közraktárak szétverése és újra összerakása. Nem a régi házak közé épülő új a nemtetszés forrása.
Hanem az, hogy a három különös hangulatú házból a Szabadság-híd felé eső kettőnek a homlokzatából lebontottak vagy tíz métert, s most új homlokzatot építenek nekik, ahelyett, hogy meghagyták volna az eredetieket. A harmadik épületet pedig majdnem teljesen lebontották, csak egy kis kockányi maradt belőle.
Engem és a műemlékes szakembereket még ennél is jobban zavarja, hogy ami megmaradt, az sem az eredeti. A remek, fából készült tetőszerkezeteket elbontották, s új tető készült fémből, s mindenütt beton-falak épülnek, az egész olyan lesz: mintha.
Ahelyett, hogy használták volna az épületet úgy, ahogy az eredeti tervek szerint megmaradhatott volna. A például szolgáló londoni Covent Garden piacán bezzeg az eredeti házakba költöztették az új funkciót. Nagy kár, hogy ez itt, nálunk nem úgy, hanem így alakult.
***
A ferencvárosi Tűzoltó utcában egy másik ipari jellegű épületet mutatok. Ez a Mária Terézia Laktanya, később Kilián Laktanya néven elhíresült nagy Üllői úti ház lovardája, istállója, lovasiskolája volt.
A szép tégla-architektúrás épület itt is egy részben – főleg külsejében – emlékeztet csak eredeti önmagára. Megvannak még az ablakok és a díszes falak.
Itt is remek volt belül a nyitott fedélszék, a látványos tetőszerkezet.
Most megváltoztatták, kettéosztották az épület belmagasságát. És a Ferenc körút felöli végén meg be is falazzák a kapuját, ott voltam, amikor éppen csinálták.
Szóval sok gond van ezekkel a házakkal, amelyek ránk maradtak, értékesek és a felújításuk során egyéniségük nagy részét elveszítik, csak mint díszletek maradnak az utókorra.
***
Ahogy azt a műsor előzetesében megígértem, ausztriai beszámoló következik.
Kirándultunk Retz városába, Alsó-Ausztria tartományba, hogy bemutassak egy szélmalmot önöknek, amelynek a felújítását Gerrit Keunen, ugyanaz a holland úriember szorgalmazta, aki néhány magyarországi szélmalomét is.
A főtér Retzben rendesen le van kövezve, sőt ahol a vízfolyások vannak, még a különleges terméskő vápákat is megtartották. Mindenféle korú épületek szegélyezik a történelmi főteret, amelyek vagy jó állapotban vannak, vagy éppen most tatarozzák őket.
Holland barátunk megmutatta azt a kiállítást, amely szemlélteti a szélmalom megújítási folyamatát, azt sok-sok képben beszélve el. Rengeteg szakember kitartó munkájával és lelkesedésével folyt a munka.
A képek egyikén még Therese Bergmann asszonyt is látják, ott ül éppen egy eligazításon. Ő az, akinek a lelkesedése nélkül talán az egészből nem lett volna semmi. Szakemberek készítették újra a malomköveket, a forgató szerkezeteket, fából a fogaskerekeket és a tengelyeket. Igen nagy munka volt ez, amelyet ezen a kiállításon bőségesen dokumentálnak.
Ha már nekem nem volt módom megörökíteni a folyamatot, csak a végeredményt, lássák legalább önök ezeken a képeken.
Május elsején tartották az ünnepélyes avatást. Odarohantunk kamerával, hogy megpróbáljuk az ünnepélyes hangulatot érzékeltetni önöknek.
Fából készültek a vitorlák, az új forgólapátok változtatható felületű borítása, mint hajdanán. 1772-ben épült a malom, és 1853-tól már a Bergmann molnárcsalád tulajdona volt.
Technikai műemlékké nyilvánították Ausztriában, és meg is újították. Az ünnepélyen még helyben készült lisztből sütött kenyeret is osztogattak a vendégeknek.
Golyóscsapágyakon nyugszik az egész fából ácsolt tetőszerkezet, amit ugyebár mindig szélirányba kell forgatni.
Szólt a fúvószene, beszélt a polgármester, és szót kapott Gerrit Keunen úr is. Az Európában található malmokról beszél barátunk, amik, mint elmondta, az európai kultúra részei, jelképei. Harminc-negyvenezer malom is volt Európában egykor, a többségük szélmalom. Persze jó néhány vízimalom is volt köztük. Igyekeztem ezek közül önöknek a műsor harmincegy éves történetében sokat bemutatni.
Beszélt arról, hogy a legolcsóbbat, a víz és a szél energiáját használta az ember ezekben az építményekben a gabona őrléséhez.
***
A kolozsvári Mátyás térrel kezdtem a mai műsort, a végén még essék szó a budavári Nagyboldogasszony, vagyis a Mátyás templom tatarozásáról.
A külső felújítás során teljesen kicserélték a mázas tetőcserép borítást, amelynek darabjait 3.600,- forintért meg lehet vásárolni a templomban, ahová most 750,- forint/fő a belépési díj.
Számtalan híradásból lehet tudni, hogy a műemlék templom tatarozása teljes egészében a magyar költségvetésből készült, az egyház csak a pénztár megépítését finanszírozta. A felújítás nyilvánvalóan folytatódik még néhány részletében kívül és folytatódik belül is, de egy biztos, hogy most, a kormányváltás időpontjára elkészült a legnagyobb részében.
Van, aki szerint egy műemlékhez illetlenül túl tiszta lett – mintha új lenne. Én nem hiszem, hogy ez gond, a városi kosz majd összepiszkolja megint.
Elkészült a Szent István szobor tatarozása is, és a Halászbástya északi végében rövidesen megnyílik az ott kialakított új étterem is. Szóval jól halad a környék, vagyis Magyarország leglátogatottabb turisztikai központjának rendbetétele.
Nyáron nem kaptunk műsorkészítésre lehetőséget, tehát a Mátyás templommal szemben lévő szobrot, Városvédő Pallasz Athénét nézzék meg jól maguknak most, vagy keressék fel személyesen, mert vele, mint ennek a műsornak a szimbólumával – úgy tudom – csak szeptemberben találkozhatnak legközelebb.
Ennyi fért bele, Tisztelt Nézők, a harmincegyedik évfolyam májusi adásába. Kérem, nyáron is nézzék, szeressék, óvják Magyarország épített örökségét!
Hír értékelése 11 szavazat alapján:
4.4