Magyarország története 

A titokzatos színésznő és a varázslatos mosolyú, sármos úr 2010. május 24. 12:30

Karády Katalin és Jávor Pál - két hasonló életút

Talán nem mindenki tudja, hogy az 1940-es évek  két legünnepeltebb színésze a második világháború vége felé milyen karakánul szállt szembe a végsőkig való kitartást erőltető országvezetéssel, és ezért mindketten megjárták a Gestapo börtönét.

Az egyikőjük a titokzatos színésznő „végzet asszonya”, Karády Katalin volt, akiről sokáig azt pletykálták, hogy az angoloknak kémkedett; - de hát ebből a történetből mindössze annyi igaz, hogy a háború idején készített utolsó filmjében, a Machitában kémnőt játszott; a vőlegénye pedig az Államvédelmi Központnak a kémelhárítást is felügyelő a vezetője volt…

A külvárosi nyomorban felnőtt későbbi filmsztár Kanczler Katalin néven született, és a kor szokása szerint kislánykorában egy segélyszervezeten keresztül Svájcban és Hollandiában nevelkedett öt évig. Hazatérve 17 évesen férjhez ment, aztán gyorsan el is vált, és kávéházakban énekelgetett, amíg fel nem fedezte egy újságíró, Egyed Zoltán - aki a Karády művésznevet találta ki neki. Első filmszerepével, a „Halálos tavasszal” rögtön üstökösként robbant a filmvilágba, 1942-ben már 7 filmet forgatott; a szép, nyafogós szőke színésznők után revelációszerű volt a búgó hangú, erotikát sugárzó Karády, aki igazi, amerikai típusú sztár lett néhány év alatt.

Filmjei ellen azonban már a 40-es évek elején is tüntettek a szélsőjobboldali ifjúsági szervezetek, mondván, hogy Karády a „zsidó mételyt terjeszti”. 1941-ben ismerkedett meg Újszászy Istvánnal, a Vezérkari Főnökségnek a Hírszerzésért és a kémelhárításért is felelős vezetőjével, akivel azonosak voltak abban, hogy utálták a nácizmust; Karády kérésére Újszászy több munkaszolgálatra ítélt zsidó művészt mentett meg, köztük például G. Dénes Györgyöt és Békeffi Istvánt. 43-ban Újszászyval titokban el is jegyezték egymást, és a gáláns vőlegény a jegyesének a XII. kerületi Művész utcában egy villát vásárolt, amelyben a rendszerváltás után több miniszterelnök is lakott.

A német megszállás után a filmjeit és dalait, mint „a magyar néplélektől idegen alkotásokat” betiltották, áprilisban pedig mindkettőjüket letartóztatta a Gestapo, és a német birodalom elleni kémkedéssel vádolták őket. Karádyt előbb magánzárkában éheztették, majd a svábhegyi Gestapo-központban vallatták az általa elbújtatott zsidó menekültekkel, meg egy feltételezett rádió-adóvevővel kapcsolatban. A kihallgatás közben – későbbi vallomása szerint – agyba-főbe verték, a haját tépték, kiverték a fogait, végül egy Pest környéki börtönbe zárták, és csak három hónap után engedték el, - de közben a lakását teljesen kifosztották. Karády rendőri felügyelet alatt élt, de ez nem akadályozta meg abban, hogy az ékszereit lassanként eladogatva a Duna-partra kivégzésre vezényelt zsidók csoportjait mentse meg, akiket a háború végéig bújtatott a lakásában; ezért 2004-ben a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet posztumusz „A Világ Igaza” kitüntetést adományozta neki.

Ezt a történetet a sorozat 37. részében láthattuk, ITT! 

A vőlegénye, Újszászy István 1945-ben hadifogolyként a Szovjetunióba került, és bár Karády azt az értesítést kapta, hogy meghalt, de előbb a szovjet katonai hírszerzés, majd a magyar belügyminisztérium Államvédelmi Osztálya is vallatta az egykori tábornokot, akinek nemzetközi hírszerzői tapasztalataira az új rendszernek is szüksége volt. 1948 után azonban már nincs hír róla.

Karádyt jellemző módon 45 után is rendőri felügyelet alá helyezték. Ahogyan a háború idején a radikális jobboldal gyűlölte őt, 45 után sem tartottak igényt a Horthy-idők dekadens, amerikai típusú polgári sztárjára. Filmszerepeket nem kapott, és a vidéki kultúrházak részeg közönsége előtti éneklést megunva 1951-ben disszidált; előbb Dél-Amerikában, majd New Yorkban élt és dolgozott a kalapszalonjában. Idehaza persze újra betiltották a filmjeit, ő pedig néhány new yorki alkalmi fellépésen kívül többé nem vállalt sem színházi- sem filmszerepet. Amikor 1982-ben a hetvenedik születésnapjára hazahívták, stílszerűen egy kalapot küldött maga helyett… 1990-ben halt meg; Budapesten, a Szent István Bazilikában ravatalozták fel, és a Farkasréti temető díszsírhelyén temették el.

Karády első filmjében, a Halálos tavaszban találkozott először azzal a Jávor Pállal, akivel sok mindenben hasonló pályát futottak be. Jávor sem ezen a néven született, hanem Jermann Pálként. A harmincas-negyvenes évek legnépszerűbb férfiszínésze a rajongói bánatára 1933-ban feleségül vette az elvált, kétgyermekes Landeszmann Olgát, akit természetesen magával vitt a külföldi filmfelvételeire is. Egy ausztriai forgatás során azonban a nürnbergi fajvédő törvények értelmében nemkívánatos elemnek minősülő zsidó származású feleségét - miközben Jávor a forgatásra tartott -  a bécsi szállodában letartóztatta, majd kiutasította a Gestapo.

Nem csoda, hogy a Nemzeti Színház jobboldali vezetésével amúgy is folyamatosan szembeszálló Jávor pasaréti lakása szép lassan a náciellenes budapesti értelmiség egyik találkozóhelye lett. Ezeknek a beszélgetéseknek, meg a véleményét korántsem titkoló nyilatkozatainak, és a Színészkamara nyilas elnökével való konfliktusának köszönhetően már március 19-én beidézte őt a Gestapo, és bár egyelőre szabadon engedték, de a filmjeit betiltották, és színpadra sem léphetett. A nyilas fordulat után aztán őt is letartóztatták, és Sopronkőhidára, majd Németországba hurcolták, és csak 9 hónapos fogság után szabadították ki az amerikai csapatok.

Hazatérve azonban őt sem engedték játszani a Nemzeti Színházban, ezért 1946-ban Amerikába utazott. Sok éven át próbálkozott színpadi- és filmszerepekkel egyaránt, de nem ért el komoly sikereket. 11 év után, csalódásokkal tele tért haza, és kisebb szerepek után leszerződött végre a Nemzetihez – de betegsége miatt erre már nem került sor: az első fellépése előtt, 1959-ben meghalt.

A negyvenes évek férfibálványát tízezrek kísérték el a Farkasréti temetőbe, - ahol nem messze van a sírja az őt harminc évvel túlélő egykori partnere, az első magyar női filmsztár, Karády Katalin sírjától.