Feszültségoldás - újraosztanák az uniós pénzeket az egészségügyben 2010. szeptember 03. 07:40
Az Este vendége Szócska Miklós, egészségügyi államtitkár
A műsorvezető: NIKA GYÖRGY
Mv.: - Jó estét kívánok!
- Feszültségoldót adna a kormányzat a kórházaknak. Sok intézménynél ugyanis máig nem értik miért nem nyertek tavaly uniós pályázati támogatást, vagy miért nem kaptak annyi pénzt, amennyit szerettek volna? Kormányváltáskor több kórház is újra próbálkozott a pénzkéréssel, és volt, amelyik ígéretet is kapott. Ezen buzdultak fel a többiek. Az egészségügyi kormányzat most óvatosabbnak tűnik, újra osztaná a pénzeket, de nem automatikusan. Ráadásul a pénz is kevés. Az Este vendége Szócska Miklós, egészségügyi államtitkár, jó estét kívánok!
Szócska Miklós, egészségügyi államtitkár: - Jó estét kívánok!
Mv.: - Államtitkár úr, öntől egyrészt csodát várnak az egészségügyben, tehát mondhatnám azt is, hogy csodadoktor, hiszen orvos is, de miután menedzser, ezért azt is mondhatnám, hogy pénzügyileg élet-halál ura. És mind a kettő hajaz az egészségügyre. Arra az egészségügyre, amelyről nem tudjuk, hogy milyennek kellene lennie. Most már alig 10 millió magyar van, sőt 10 millió alatt van a magyarság létszáma a határokon belül. Az egészségügyi állapot nincs felmérve, és ehhez képest kellene, tehát a nem tudom milyen az egészségügyi állapothoz képest kellene egy olyan egészségügyi rendszert létrehozni, amely működőképes. Hol kezdjük ezt?
Sz.M.: - Hát szerintem kezdjük azért a csodadoktornál, tehát szerintem, akkor óriási baj van, hogyha az a szintű elvárás, ami felénk megnyilvánul az találkozik egy csodadoktori attitűddel. Tehát mi mindenképpen ezt szeretnék elkerülni, mi inkább a józan ész emberei szeretnénk a csapatommal együtt lenni. Úgyhogy próbáljuk a józan eszet érvényesíteni az egészségpolitikában. És ez visszavezet a másik kérdéséhez, hogy tényleg nincsenek adataink. Igaz ez arra, hogy csak korlátozott mértékben vannak adataink. Igaz ez arra, amikor azt mondjuk, hogy na lássuk, hogy milyen szükségleteknek a mentén kell újraszabni a rendszert. Vagy lássuk hány ember dolgozik pontosan az egészségügyben és mit csinál. Nincsenek valid adatok, a döntéselőkészítéshez. Ez az egyik, vagy ez az alapja a munkánknak egyrészt egy emberi erőforrás adatbázis kiépítésén dolgozunk. Másrészt pedig ennek egy tréfás neve van, a közigazgatási államtitkár adta ezt, Jávor András, a kapacitástérkép-tervező és monitoringkutató alkalmazásunk Katéter és Mónika néven fut, tehát nekünk meg kell teremteni egy szükséglet alapú rendszer felépítésének az adatbázisát is.
Mv.: - Államtitkár úr, de ehhez képest a kórházak ugye ott dörömbölnek az ön ajtaján, az kiderült augusztus közepére, hogy 40 milliárd lejárt tartozása van a kórházaknak, ehhez hozzájön még legalább ennyi vagy majdnem ennyi valós tartozás, ami még mondjuk nem lejárt, de mindjárt lejárhat akár is, és a kórházak azt mondják, hogy egy ilyen 40 milliárdos azonnali konszolidációval ez a rendszer még úgy elketyegne egy ideig. Miközben mindegyik kórházigazgató hozzáteszi, vagy vezető, hogy azért persze átalakítás kell. De alapvetően először pénzt akarnak.
Sz.M.: - Ez így van. Ahhoz, hogy a kórházi szektor az év végéig a működőképességét meg tudja őrizni és a benne dolgozók a munkahelyeiket meg tudják tartani, ehhez egy intervencióra van szükség. Ennek is az első lépése az volt, hogy a számháború után vagy a pókerparti után megtudjuk, hogy pontosan mennyi is ez a lejárt adósságállomány, mennyi az a forrásszükséglet, ami a működőképességet megőrzi. A másik , hogy milyen feltételek mentén tegyük bele. És akkor ez már közelít ahhoz, hogy..
Mv.: - ..de beleteszik-e?
Sz.M.: - Hát azon dolgozom, hogy beletegyük. De hadd mondjam még azt, hogyha mondjuk előre mi azt mondjuk, hogy ennyit teszünk bele, akkor az egy jó közelítéssel egy olyan nagyságrendű jelentés lett volna. Tehát úgy gondolom, hogy módszeresen a józan ész szabályai szerint akkor haladunk, ha nézzük csak meg, hogy mekkora is a valós probléma. Ezzel korábban komolyan senki nem foglalkozott. Most már odáig jutottunk, hogy egy negyedéves adósságjelentő rendszerben is megállapodtunk. Tehát végre elindul egy ágazati kontrolling rendszer. És akkor a feltételek, igen, maguk a szakmai szervezetek, kórházigazgatók mondták feltétel nélkül egy fillért sem. Tehát mozgásba kell hozni a rendszert, hogy egy ideális állapot felé közelítsen. Minél több befejezett ellátást nyújtsunk, az alapellátás, a járóbeteg szintjén, szervezettek legyenek a betegutak, a komplex ellátások központosítva legyenek, mert akkor tudjuk jó minőségben hozzáférhetően adni, és nem kiszórni a pénzt az ablakon.
Mv.: - Ez rendben is van szerintem, de eddig is valami hasonlóval próbálkoztak az egészségügyben, de vannak kórházak, amelyek veszteségesen gazdálkodnak. Ha egyáltalán tudnak gazdálkodni és csak nem termelik a veszteséget, vannak kórházak, amelyek nullszaldóra kihozzák. És ugye nem nagyon lehet tudni, vagy legalábbis a laikusok számára nem világos, hogy melyik kórház gazdálkodik rosszul, tehát a vezetése rossz és melyik kórház az, amelyik egy jó kórház és jól gazdálkodik, ennek ellenére, pl. a klinikai kórházaknak a fele, pontosabban kettő ugye a négyből, nemrégiben igazgatóik itt voltak és azt mondták, hogy egyszerűen sokkal több beteget látnak el, mint amennyi után pénzt kapnak. Tehát a rendszer is rossz valahol.
Sz.M.: - Így van.
Mv.: - Tehát, ha ugye fel kéne sorolni, hogy ez a kórház jó, ez a kórház rossz, másképp ez nem megy.
Sz.M.: - Ez így van. Még most is ezen dolgoznak a munkatársaim.
Mv.: -Ezt tudni szeretné az ember, nem?
Sz.M.: - Így van, ez is fog történni. Tehát ugye az első lépés volt az, hogy lássuk mekkora a baj. A következő lépés az, hogy milyen feltételek mellett és kinek kerüljön be a konszolidáció. Ezt a kórházak maguk elmondják, hogy ácsi, nem feltétlenül a rosszul gazdálkodót kell mindig konszolidálni.
Mv.: Hát naná, hogy a jól gazdálkodó kórház persze, hogy nem fogja ezt mondani.
Sz.M.: - Ezeket valamilyen szinten be kell sorolni.
Mv.: - És besorolták őket?
Sz.M.: - Igen, ez most zajlik, tehát ennek a feltételrendszernek a kidolgozása jelenleg e percben is zajlik, a szakmai szervezetek most is a minisztériumban tanácskoznak, ez a mai, a következő fordulója a konszolidáció előkésztésének, és azon dolgoznak, hogy lássuk, ki az, aki a pénzkivonás, ki az, aki egy aránytalan kapacitáselosztás, ki az, aki menedzsmenthiba, ki az, aki valamilyen strukturális ok miatt került abba a helyzetbe, amibe került és ennek egy megfelelő megoldást kell találni.
Mv.: - De azért jól értem, hogy ön azért nem szívesen ad egy fillért sem ki, hogyha nem látja, hogy mire megy ki a pénz?
Sz.M.: - Feltételek nélkül egy fillért sem.
Mv.: - De akkor nincsenek olyan vészhelyzetben lévő kórházak, amelyek mindenféleképpen támogatásra szorulnak? Tehát a feltétel ugye az, hogy vagy adsz pénzt, vagy bezárok holnap.
Sz.M.: - Súlyozott feltételek lesznek, a kórház helyzete, eladósodottság mértéke. Na most, hogyha van olyan intézmény, ami a rendszerben kritikus fontosságú, és önhibájából került ebbe a helyzetbe, akkor bizony a feltételek a menedzsment jogaiba történő behatoláshoz fognak kötődni. Még egyszer nem kívánjuk megengedni, hogy egy hiba, egy vezetési hiba, vagy egy vezetési felelőtlenség okozza azt, hogy milliárdos adósságokat halmoz fel egy intézmény.
Mv.: - Adott esetben azt mondja, hogy a kórházvezetésben lesznek változások, ahhoz, hogy egy kórház, ha rosszul gazdálkodott pénzt kapjon, egyébként pedig a jól gazdálkodó kórházak, hogy tovább működhessenek, megkapják a pénzt, és ott a vezetéshez nem akarnak hozzányúlni. De ez még a rendszeren nem változtat.
Sz.M:. - Vagy akár helyzetbe hozzuk őket. Hogy a területen, a régióban, a térségben vagy a területen jobb vagy fontosabb szerephez jussanak, vagy ne adj isten őket nevezzük meg abban, hogy igen, amikor egy ilyen területi és funkcionális integrációt indítunk, akkor az ő módszereik érvényesüljenek egy nagyobb területen, segítve a többi intézményt abban, hogy a gazdálkodás jó módszereit vegyék át.
Mv.: - De ez már egy strukturális reform, amiről ön beszél? Vagy ez még nem.
Sz.M.: - Ezek mind a strukturális reformnak a részei. Tehát a főbb elvek ugye az erőforrás-koncentráció, a területi és funkcionális integráció és a progresszivitás, ami az ellátórendszer komplexebb ellátásának a szintjeit centralizálja, ahogy haladunk egyre magasabb szintre. Igen, tehát, amikor a feltételekről beszélünk, akkor a strukturális és működési változtatások ösztönzéséről beszélünk. Tehát azt mondjuk, ha konszolidáció történik, akkor csak hatékony működés és a struktúra dinamizálása mentén történjen ez. Erről a szakmai szervezetekkel egységben fogunk megállapodni. Tehát ezeknek a szempontjait nem mi kényszerítjük rá erővel, hanem velük együtt tanácskozzuk, értelemszerűen a felelősséget, a döntést mi fogjuk meghozni ezzel kapcsolatban.
Mv.: - Csak egy kérdést közbevetek, az időnk vége felé, hogy van egy ötlet arról, hogy egy óriás holdingot hoznának létre Budapesten a kórházakból. Ezt talán Pesti úr mondta ezt valamilyen lakossági gyűlésen. Ez a Fidesznek a terve.
Ilyen regionális szinteken lehet ilyen önálló kezdeményezéseket tenni anélkül, hogy mondjuk ön, vagy önök rábólintanának erre?
Sz.M.: - Nem lehet.
Mv.: - Ez a rendszerből nem kilógó kezdeményezés?
Sz.M.: - Ennek, egy ilyen nagyobb egységnek a létrehozása nem ellentétes azzal, hogy területi és funkcionális integrációt hozunk létre, ott már egy finomítás azért, hogy Budapesten koncentrálódott az ország ellátórendszerének sok csúcsintézménye, egyetemek, egyházi ellátó intézmények, országos intézetek vannak, tehát Budapest ellátó rendszerét azt csak ezekkel az intézményekkel integráltan lehet megtenni. Nem volt rendszerstratégia. Ezeknek mind meg kell szabni a szerepét egy új munkamegosztást kell találni.
Mv.: - De marad az állami kéz.
Sz.M.: - Mindenképpen egy állami szerepvállalás lesz a rendszer és a betegutak szervezésében.
Mv.: - Államtitkár úr, köszönöm.
Sz.M.: - De nem privatizáljuk ezeket az intézményeket.
Mv.: - Köszönöm, hogy itt volt.
Sz.M.: - Köszönöm szépen.