Szempont 

Bemutatjuk Gulyás Istvánt 2010. szeptember 08. 15:35

A Szempont műsorvezető-szerkesztőjével szeptember 12-től találkozhatnak a nézők az m1-en

- Hogyan összegeznéd eddigi életpályádat?

Kísérletezés. Inkább több mint kevesebb sikerrel. Eddig a sors kegyes volt hozzám. Lehetőségem adódott olyan helyeken dolgozni, olyan munkákat végezni, vagy éppen pozíciókat betölteni, amelyekről az emberek nagy része csak álmodozhat. Szakmailag egy gazdag és hiszem, hogy sok szempontból sikeres pálya áll mögöttem. Persze megbicsaklásokkal, útkeresésekkel, zsákutcákkal csalódásokkal és olykor fájdalmas megvilágosodásokkal. Szóval, nem volt egyszerű. Sokszor kezdtem újra, új helyen. Nemcsak a szakmában, hanem a magánéletemben is. Próbáltam tanulni az elkövetett hibákból. Ez a próbálkozás nagyobbrészt sikeres volt a választott hivatásomban. A magánéletemről ugyanezt már nem mondhatom. Ennyi.

- Tanár, történész, újságíró, dokumentum-filmrendező, szerkesztőriporter. Minek vallod magad elsősorban?

Olyan tévésnek, aki volt középiskolai tanár, politikatörténetet oktatott egyetemen, volt olyan szerencsés, hogy a környező világ számára érdekes történéseit megörökíthette és megoszthatta a nézőkkel és „nagyképűen” ráfoghatta erre, hogy dokumentumfilm. Na jó, ez vicc. Leginkább azt gondolom, hogy egy olyan szerencsefia vagyok, aki az élete egy-egy szakaszában azzal foglakozhatott, ami a leginkább érdekelte. És, ami fontos, hogy minden egyes életszakasz fókuszában ott volt a televízió.

- Vezettél regionális stúdiót, voltál főszerkesztő, hírigazgató, vezérigazgató. Most ismét a közvetlen műsorkészítést választottad. Miért?

Mert azt vallom, hogy a műsorkészítés a televíziózás csúcsa. Sok mindent kipróbáltam ebben a műfajban. Valóban voltam sokszor és sok helyen vezető is, de időről időre visszatértem a műsorkészítéshez. És a közhiedelemmel ellentétben nem az ECHO TV-től jöttem. Azt a csatornát én raktam össze és indítottam el 2005-ben tematikus gazdasági televízióként. De azóta sok minden megváltozott. Már több mint két és fél éve a saját produkciós cégemmel és a saját technikámmal gyártottam koncertfilmeket és videoklipeket, mert ezt tartottam fontosnak, és mert szeretem a magyar underground zenét, és mert azt gondolom, hogy méltatlanul mellőzött ez a műfaj a magyar kulturális életben.
Egyébként meg hívtak, és olyan munka elvégzésére kértek fel, amit fontosnak tartok.

- A közelmúltban a sajtó sokat foglalkozott veled. Olvasod a rólad szóló írásokat?

Olvasom, néha jókat derülök rajtuk, néha pedig elszomorodom, mert ostobaságokat írnak. Olyanok is, akik jól ismernek. Pedig elég lenne felemelni a telefont és megkérdezni: te figyelj, hogy is volt ez, mikor volt ez? Azokon, akik saját bevallásuk szerint sosem néznek tévét, de a mindentudás képességétől eltelve önfeledten gyaláznak, egyenesen röhögök. Lelkük rajta. Nem vagyok harcosa egyik szekértábornak sem, de mindig akad valaki, aki megpróbál betolni valahová, vagy beleszuszakolni egy skatulyába. Tegye. Az ilyen fazonokat általában nem érdeklik a tények. Vidáman elvannak a saját kis világukban. Én meg nem háborgatom őket.

- Nem csupán arról cikkeztek, hogy az MTV-ben műsorvezető-szerkesztője leszel a vasárnap esti információs riport vitaműsornak. Egyrészt megszűnt A szólás szabadsága, s újraindul a Szempont, amely pénzügyi okok miatt szünetelt eddig. Ráadásul nem a régi, hanem a te Szempontod szerint, a Te vezetéseddel…

Részben erről beszéltem eddig is. A Szólás szabadsága című műsor (és itt hangsúlyoznám a „műsor” kifejezést, mert enélkül némi bágyadt félreértés-hangulat maradhat a levegőben) megszűnése a Magyar Televízió vezetésének döntése. Azt meg nemigen értem, hogy régi, meg új szempontok vezérelhetnek egy műsort, még akkor sem, ha tudom, hogy ez itt egy szójáték. A Szempont a televízió egyik jól megcsinált műsora volt M. Kiss Csaba vezetésével. De! Hangsúlyozni kell, hogy a Magyar Televízió brandje, az m1 műsora és nem a műsorvezetőé. A műsorvezető szükséges eleme a műsornak. Azt a „fényvisszaverő felületet”, amelyhez az arcát, személyiségét, tehetségét kölcsönzi valaki a produkcióhoz, nem sajátíthatja ki senki sem, mert nem egyedül hozza létre, hanem sok ember közös munkájának eredménye a végtermék. Vasárnaptól én leszek ez a fényvisszaverő felület.

- Mennyiben lesz más az érdekvédelemmel, társadalmi problémákkal pro és kontra foglalkozó, politikai-közéleti élő magazin?

A szerkesztőség a régi Szempont riportereiből, meg A szólás szabadsága című egykori műsor szerkesztőiből és riportereiből, no meg a Híradó néhány munkatársából épül, építkezik. Merthogy nem beszélgető felsőtestek jelennek meg majd a Szempontban, hanem olyan sztorik, amelyek mindenkit érdekelhetnek. Oknyomozó közéleti riportmagazin lesz, mint ahogyan addig is az volt, amíg létezett. Pontosan azért, mert a magyar televíziózásban fehérhollószámba sem megy ez a műfaj. Ezért lesz újra Szempont, és ezért maradt meg a műsor címe is.

Csodálkoztam, amikor azt olvastam valamelyik netes mindentudó „újságírótól”, hogy itten most már az eddigi öt, szempontos riport helyett csak három lesz, az is tisztára politikai propaganda, meg hogy itt most már csak tuti megmondó emberek fognak agyat mosni serény alákérdezés közepette. Hát tessék majd megnézni vasárnap este! Amúgy meg visszajön az öt riport műsoronként, mert a szerkesztőség is meg én is televíziós műsorkészítésre szerződtünk, aminek lényege a megképesített történet. Olyan történeteket hozunk majd, amelyek érintik a társadalom minden rétegét, az érdekvédelmet, a gazdaságot és így tovább pro és kontra egyaránt. Egyszóval mindent meg akarunk mutatni, ami karcolja, vagy éppen simogatja a bőrünket, szúrja a szemünket, facsarja az orrunkat. Nem vagyunk tuti megmondó emberek és a műsor sem lesz az. Erre utal az új szlogen is: „több mint egy vélemény!”

- A Szabadság térről mentél el, a Kunigunda útjára jöttél. Mennyiben más most ez az MTV?

Még szokom. Annak, aki a Szabadság téren kezdte, annak az a hely egy soha el nem múló szerelem. Én ott kezdtem.

- Hiszel a semleges, politikamentes televíziózásban?

Hiszek! De ez nem csupán hit kérdése.

- Hogyan látod a közszolgálati televízió jövőjét a digitális korban?

Egy high tech világban evidens, hogy a tájékoztatás technológiájának is high technek kell lennie. De ez csupán a technológia. A tartalom egészen más. A közszolgálat küldetése szerintem a múlt értően értelmező bemutatása, a jelen korrekt dokumentálása, a tényszerű hírszolgáltatás és a kultúra minden szegmensének megjelentetése. És természetesen mindennek az archiválása. Szerintem ennyi, de ez óriási feladat, amit semmiféle kereskedelmi televízió nem tud és nem is akar felvállalni. Ezt a közszolgálati televíziózásnak kell megtennie. Ez a jövője.

- Ha újrakezdhetnéd a pályádat, mit csinálnál másképp? És mit ugyanúgy?

Nem tudom. Ezen még igazán nem gondolkodtam. Mindig volt valami feladat, ami eltérített attól, hogy az eddigi életemet értelmezzem, analizáljam. De szerintem, ha még egy lehetőségem lenne, megint errefelé indulnék. Makacs, kitartó fazon vagyok.

- Vannak példaképeid, kik azok a szakemberek, akik meghatározták az életedet?

Vannak, de nem szeretnék senkit kellemetlen helyzetbe hozni azzal, hogy megnevezem, vagy éppen megsérteni azzal, hogy nem nevezem meg.

- Melyik filmedre vagy a legbüszkébb?

A Hajnal című kísérleti dokumentumfilmre, amely 2000-ben egyedüli magyarként versenyfilm volt a Montecatini Nemzetközi Televíziós Fesztiválon.

- Díjak-elismerések?

2001-ben MTV Nívódíj az „ős” Ma Reggelnek, amelynek főszerkesztője voltam. 2003-ban Príma Primissima Közönségdíj a Hír TV-nek, amelynek hírigazgatója voltam.

- Mit csinálsz legszívesebben, amikor nem dolgozol?

Művelem a somogyi „birtokomat”, búvárkodom a barátaimmal, koncertekre járok a szerelmemmel, gyűjtöm a kortárs képzőművészetet és gyönyörködöm benne, valamint olvasok őrült sokat és bármit, ami a kezembe kerül.

- Család? Gyerekek?

Kapcsolatban élek. A párom filmes. Gergely Áron fiam 22 éves joghallató, Luca Eszter lányom 18 éves végzős gimnazista, Máté István fiam 8 éves és komoly másodikos nagyfiú.

Csorba Mária