Akinek a haláláról - annak megtörténte után azonnal - legendák kaptak szárnyra 2010. szeptember 09. 12:31
1942. augusztus 20-án Héja típusú vadászgépével dugóhúzóba került és életét vesztette Horthy István - vagy mégsem így halt meg?
Horthy István a saját kérésére került a frontra, tartalékos főhadnagyként; szenvedélyes pilóta volt, a repülővizsgáját a diplomájával együtt kapta meg. Elméletben és gyakorlatban is jól ismerte a repülőgépeket, hiszen friss diplomás gépészmérnökként dolgozott a Weiss Manfréd gyár repülőmotor osztályán, és mint sportpilóta, 1939-ben egyedül tette meg a Budaörs és Bombay közti 13 ezer kilométeres utat.
Augusztus közepén már éppen lejárt a kitűzött szolgálati ideje. Augusztus 14-én még kért 3 nap eltávozást, amikor vöröskeresztes nővérként a frontra érkezett a felesége. Tőle tudta meg Kijevben, hogy már augusztus 11-én minisztertanácsi döntés született a hazahívásáról. A kormányzóhelyettes augusztus 19-én személyesen kérte Jány Gusztáv hadseregparancsnoktól, hogy még egyszer felszállhasson, hiszen addig 24 harci bevetésen vett részt, és szerette volna 25 bevetéssel elhagyni a frontot.
1942. augusztus 20-án azt a feladatot kapta, hogy egy hajnali bevetésen fedezze egy közelfelderítő gép repülését, de 5 óra 7 perckor lezuhant, és a gépe felrobbant. A közismerten náciellenes Horthy István haláláról azonnal különféle legendák kaptak szárnyra. A hazai közvélemény - és maga Horthy kormányzó is - úgy vélte, hogy a németek által szervezett merénylet történt, - de erre semmi bizonyíték nincs. Az is elterjedt, - érdekes módon a háború idején elsősorban a németek és a nyilasok, a háború után pedig a marxista történelemírás terjesztette ezt a verziót, - hogy az István-napi iszogatás után részegen szállt fel a kormányzóhelyettes. A németek persze nem tudhatták, hogy a református Horthy nem augusztus 20-án ünnepelte a névnapját… Műszaki hibára utaló nyomot sem talált a vizsgálat, - bár a gép porig égett, ezért teljesen nem zárhatták ki a műszaki hiba lehetőségét. A legendákat cáfolandó a repüléssel hivatásszerűen foglalkozó szakemberek többsége viszont inkább azt valószínűsítette már akkor is – és ma is, - hogy pilótahiba történt. Horthy István elhibázott egy manővert: egy kis sebességgel, alacsony magasságban túldöntött fordulót hajtott végre, és az utólag páncélozott, emiatt nehéz orrú, bebukásra hajlamos olasz Héja típusú vadászgép dugóhúzóba került.
Volt, aki az okok között felsorolta azt is, hogy a 38 éves kormányzóhelyettes már nem volt elég fiatal a repüléshez; a szervezete nem bírta úgy a terhelést, ahogyan a harci gép megkívánta volna. Kevés volt a harctéri gyakorlata is, amelyet a könnyű sportrepülőgépes gyakorlat nem helyettesíthetett; a szükséges 200 vadászgépes repülőóra helyett csak 75 órás gyakorlata volt; talán egy tapasztaltabb pilóta képes lett volna korrigálni a kis magasságban, 3-400 méteren végrehajtott rossz manővert.
A kormányzóhelyettes emlékének megörökítését az országgyűlés törvénybe foglalta. A halála alkalmából emlékbélyeg jelent meg, amelyen az ifjú Horthy Csaba királyfival suhan a Tejúton; a kormányzó személyes megrendelésére pedig Kisfaludy Stróbl Zsigmond elkészítette Horthy István emlékművének a tervét, - de a közhiedelemmel ellentétben ennek a Budapest ostromakor megsemmisült, és csak makettként fennmaradt szobornak egyértelműen semmi köze nincs a későbbi Felszabadulási emlékműhöz – az alkotó személyén kívül…