Magyarország története 

A rákosi vipera mostantól parlagi, a mocsarat termőfölddé varázsoljuk! 2010. október 05. 10:03

A Rákosi nevet csak nem viselheti egy csúszómászó, a Hanságot lecsapolni pedig kiemelt feladata volt a KISZ-eseknek 1958 és 1972 között, aztán rájöttünk, hogy bizony nagy butaság volt ez...

 

A Hanság déli medencéje, a Nyirkai-Hany. Ezen a vidéken találták a legenda szerint a 18. században a lápi gyereket, Hany Istókot; és a környék védett természeti értékei közé tartozik többek között a rákosi vipera, amelynek szegénynek az ötvenes évek elején új nevet kellett keresni, mert hát egy csúszómászó csak nem viselheti a rákosi nevet, - ez nem vicc! -, így aztán átkeresztelték parlagi viperára, bár semmi köze nincs a parlaghoz.

De nem ezért jöttünk ide, hanem hogy elmeséljem, mi volt az az építőtábor - kezdi a történelmi sorozat következő részében (amit október 10-én, vasárnap láthatnak a nézők az m1-en a szokott időben)  a Hanságból tudósító műsorvezető, Nagy György a történetet.

Az 56-os forradalom leverése után nem sokkal a párt újjászervezte az ifjúsági szervezetét is Kommunista Ifjúsági Szövetség néven - egyébként ez is érdekes, hogy az ifjúsági szövetség vállalta a kommunista elnevezést, de a párt szégyenlősen „csak” szocialista volt… - és gyorsan látványos feladatot is találtak a fiataloknak: a Hanság lecsapolását.

Hanságnak hívják a Fertő tó melletti nagy kiterjedésű lápos területet, kis belső tavakkal, jellegzetes élővilággal, úszó tőzegszigetekkel, amelyeknek a helyén termőföldet gondolt kialakítani a szocialista tervezés. Igaz, már Mária Terézia idején elkezdték csatornázni a mocsárvidék környékét, de a kegyelemdöfést – ökológiai értelemben - az ifjúsági építőtáborok adták meg.

1958. június 15-én nyílt meg az első tábor, - véletlenül éppen a Nagy Imréék kivégzése előtti napon… Nem csak középiskolások és egyetemisták, de fizikai dolgozó fiatalok, sőt szovjet kiskatonák is érkeztek, hogy termőfölddé varázsolják a mocsarat. Napi hat órás kemény kubikosmunkát végeztek a többnyire lapátnyélhez nem szokott táborlakók, akik abban a meggyőződésben dolgoztak, hogy valami nagyon hasznos dolgot csinálnak, hiszen az akkori nézet szerint a természet egy olyan dolog, amit le kell igázni…

Az ország minden részéből érkezett KISZ-tagok „önkéntesen” vettek részt a munkában - hát persze: ki mert volna mondjuk az egyetemi felvételi előtt visszautasítani egy építőtábori behívót? 1958 és 1972 között kis híján húszezren dolgoztak a Hanság lecsapolásában; összesen 128 kilométernyi csatornát ástak, és a korabeli propaganda nagy örömére mintegy másfélezer hektár termőföldet vontak el a lápterülettől.

Arról persze a diadalmas híradások nem szóltak, hogy ezek rendkívül alacsony értékű termőföldek voltak, viszont a szegény diákok felhólyagosodott tenyerű, jószándékú munkájának a következtében ezrével pusztultak ki a Hanság őshonos állatai. Az egykor 55 ezer hektáros vizes élőhely a töredékére zsugorodott, a tőzegláp jó része kiszáradt.

Aztán elmúlt az építőtáborosdi, elmúlt a KISZ is, és a vízügyi meg környezetgazdálkodó szakemberek nem kis erőfeszítéssel azon dolgoznak, hogy ez a sok hiábavaló munka legalább ne váljon helyrehozhatatlan természeti károk forrásává. Magyarul: elkezdték visszacsinálni azt, amin a lelkes fiatalok ezrei éveken át dolgoztak… Nem hibáztatható végül is ebben a dologban senki; egyszerűen az történt, hogy félszáz év alatt megváltozott az ember és a természet együttéléséről való elképzelésünk.

2001-ben már 460 hektáron helyreállították az eredeti víz-viszonyokat, és az elmúlt években már rengeteg madárfaj visszatért a Hanságba. A Nyirkai-Hany rekonstrukciójára holland támogatással kerülhetett sor, 120 millió forintba került a terület újbóli elárasztása. De ezt a munkát már nem építőtáborozók végezték…