Jelfogó 

Focilabda és integráció 2010. november 18. 21:32

KURÁZSI: Tehetséges roma fiatalok a Polgár Alapítvány Futball Tehetségmentő Programjában. – 2010.11.18.

 

Műsorvezető: Foci és társadalmi integráció. Tudjuk, a felemelkedéshez a tanuláson keresztül vezet az út, de mit tehet az, aki nem túl inspiráló környezetbe született. Külföldi példák sora bizonyítja, hogy világhírű focisták vagy kosarasok a sport segítségével verekedték ki magukat a nyomorból, s lettek a stadionok ünnepelt sztárjai. A Polgár Alapítvány az Esélyekért a leghátrányosabb helyzetű csoportokon, főként a roma fiatalokon segít. A focistapalántákkal Szelják Szilvia találkozott.

Riporter: Egy rét meg egy labda. Több nem is kell a focihoz. Ám ennyi még egy erősen szegregált faluban is elérhető. Ezért jelenthet kitörési pontot a futball a hátrányos helyzetű, főleg roma gyerekek számára. A „szegények bankjának” hazai adaptációjának ismert Polgár Alapítvány két éve ad lehetőséget 11-12 éves tehetségeknek arra, hogy megfelelő színvonalú utánpótlás központokban rúghassanak labdába. Érdemes. A több mint 500 jelentkezőből kiválasztott gyerekek, mint a Mezőkövesdi Sportegyesületben játszó Farkas Balázs és Paczók Tomi, nem kispályások.

Szabó László edző, Mezőkövesdi Sportegyesület: A két srácról nagyon jó véleménnyel vagyok. Az edzésmunkájuk kifogástalan. Meccsen egyre több játéklehetőséget kapnak.

Szőke Judit igazgató, Polgár Alapítvány: Rengeteg cigánygyerek focizik és egyre nő a számuk az átlagpopuláción belül. Mégsem láttunk ilyen utánpótlás csapatokban ilyen arányban cigánygyerekeket. És az is nagy dolog, hogy ők megjelennek ott. NBI-es, NBII-es és NBIII-as csapatokat tudnék sorra felsorolni, ahova befogadták ezeket a gyerekeket. És nem szociális alapon, hanem a tehetségük alapján.

Farkas Balázs: Farkas Balázs Norbert vagyok, 15 éves. A Mezőkövesd csapatában focizom már egy hónapja.

Riporter: Könnyen befogadtak a többiek?

Farkas Balázs: Igen, már összehaverkodtam velük.

Sarkadi Robi: Mikor idekerültem, kettő olyan gyerek volt, aki nem fogadott be. De aztán, akikkel most vagyok körülvéve, azok mind nagyon rendesek.

Szőke Judit igazgató, Polgár Alapítvány: A kiválasztásnak nagyon körültekintőnek kell lennie. Mert ha azt alkalmaznánk, amit általában Magyarországon, hogy csapatban játszatják a gyerekeket és az alapján próbálják megállapítani, hogy kik a jók, akkor ez itt önmagában nem elégséges. Hiszen ezek a gyerekek nem tanultak kiskoruktól kezdve focizni. De attól még ugyanúgy kiválóak lehetnek az adottságaik.

Riporter: Játékkészség, agilitás és fizikai felkészültség. Ezeket az eredendő készségeket értékelik a tehetségkutató szakemberek a gyerekek lakhelyéhez közeli megyeszékhelyeken rendezett válogatókon. Ez csupán az első rosta. A kiválasztottaknak nyári táborokban kell újra bizonyítaniuk.

Szőke Judit igazgató, Polgár Alapítvány: A legtöbb gyerek akkor van először távol a családi háztól. Egy nagyon szoros programon mennek keresztül: délelőtt-délután edzőtábor. Éjszaka persze ugyanúgy, mint a többi gyerek, nem alszanak. De nagy fegyelmezési problémával nem találkozunk, a sport fegyelmez.

Riporter: Az igazi gólkirályoknak, mint az Ároktőn élő Sarkadi Robinak, közeli klubot kerestek, ehhez új iskolát, kollégiumot. A gyerekek a pulzustól az étkezésig terjedő szigorú edzésnaplót vezetnek. Mentor segíti őket és ösztöndíjat is kapnak. E nélkül, a többnyire segélyekből és idénymunkákból élő szülők, nem tudnák támogatni fiaikat, akik a futball-tehetség szempontjából az utolsó pillanatba léptek. Aki 12 éves korára nem kerül be magasan kvalifikált sportintézménybe, annak nincs esélye.

Paczók Károlyné: E nélkül az Alapítvány nélkül, nem nagyon megy. Nekem a két fiú jár ide Mezőcsátra focizni és még mindig itt vannak, pedig ők is jó focisták. De ha így, hogyha van, aki felfedezze őket, azért csak többre viszik, mert csak eljutnak valahova messzebbre.

Riporter: Szüleid mit szólnak hozzá?

Paczók Tamás: Örülnek, hogy ilyen csapatba is lehetek, hogy NBII.

Riporter: Miért szereted a focit?

Paczók Tamás: A mindenem. Azt szeretem.

Sarkadi Robi: Az apukám is nagyon ragaszkodik hozzá, hogy csináljam. Mert volt olyan, hogy nem tudtam jönni egy pár edzésre, de akkor is azt mondta, hogy jöjjek az edzésre. Tehát apukám nagyon akarja, hogy csináljam. A szüleim, egyik se gátolja, hogy én eljöjjek focizni. Nagyon akarják. Ők mindent megtesznek, hogy én elérjek valamit.

Riporter: És most hogy halad a tanulásban?

Robi édesanyja: Az egy kicsit húzós neki, de tornássza fel magát, hogy minél jobb eredményeket érjen el.

Riporter: És a foci?

Sarkadi Róbert: Az jól megy. Most Mezőkövesden ő vezeti a gólkirály-listát 10 góllal. A foci a mindene, azt lehet mondani, hogy a mindene.

Elek Norbert edző, Mezőkövesdi Sportegyesület: Gyors, jól érzi a kaput, jó vérű srác. Szerintem innentől már csak rajta múlik. Ha ugyanilyen szorgalmas lesz és az akaratereje is meglesz a későbbiekben is, akkor minden lehetőség adva van neki.

Sarkadi Róbert: Azt szeretném, hogy valamit elérjen az életben. Ne azt érje el, amit mi: hogy a szegénységből kelljen élni, Neki egy nagyion nagy lehetősége van, amit ha most nem fog meg és nem használja ki, soha itt Ároktőn, nem lesz belőle ember.
Régebben én is fociztam, gyerekkoromban. A Zalaegerszeg csapatánál voltam, még akkor ifiben. De az igazság, hogy állami gondozott voltam és onnan kerültem ki oda. Ne sokáig tartott ez, mivel hogy hazakerültem ide.

Sarkadi Robi: Régebben kapus volt. Gondolom úgy gondolja, hogy ő is érhetett volna el régebben valamit, csak ő nem csinálta. És gondolta, hogy nekem hátha sikerülni fog.