Kurázsi: Magyar találmány! Életmentő készülék a hirtelen szívhalál megelőzésére 2011. január 28. 15:17
m1, Jelfogó, 2011.01.27. 20:44:12-20:58:17
Műsorvezető: HALÁSZ ZSUZSA
Mv.: - Optimistább vizekre evezünk a következő percekben, de ez a derűlátás valószínűleg csak látszólagos. Úgy tartjuk magunkról, hogy mi feltaláló nemzet vagyunk. Olyan dolgokat adtunk a világnak, mint a gyufa, a szódavíz, a golyóstoll, a telefonközpont, a villanymozdony, a C-vitamin, és hosszan folytathatnám a sort. Nádor Dávid Brúnó kollegám most egy olyan hazai találmányról számol be, amellyel megelőzhetnénk a fejlett világ első számú rémét, a hirtelen szívhalált. A történet kapcsán megint csak feltehető az unalomig ismert kérdés, a készüléket feltaláló házaspár lesz-e próféta a saját hazájában?
R.: - Hirtelen szívhalál, ahogy orvosok nevezik, a néma tömeggyilkos. Naponta 70 emberrel végez idehaza és világszerte vezető halálok. Mindenkire lecsaphat kortól, nemtől, egészségi állapottól függetlenül, a köztudatban mégis olyan nagy sportolók vésték be, mint Fehér Miklós, Kolonits György, vagy Ocskay Gábor.
Petrekanits Máté, vezető, TF Terheléstani Laboratórium: - Hogy ha valaki állandóan ki van csavarva, állandóan pirosban van a mutató, abból nem edzettség lesz.
R.: - A jelenséget előre jelezhetetlennek tartották egészen mostanáig. Nézzék ezt az apró készüléket sportolónk melle alatt. Ez egy magyar találmány. Nemcsak olyan élettani funkciókat mér, melyeket eddig csak fekve elektródák hadával tudtak, hanem gondolkodik és tanul is, az eredményeket pedig tovább küldi elemzésre.
Petrekanits Máté: - Vannak készülékek, amik jeleznek, de nem ilyen gyorsan és nem ilyen pontossággal.
R.: - Ezzel egy csapásra bárki bárhol figyelhetővé válik és olyan tragédiák jelzésére nyílik lehetőség, melynek Kocsisné Szilágyi Gyöngyi is tanúja volt már.
Kocsisné Szilágyi Gyöngyi: - Történt egy sajnálatos esemény a családunkban, amikor az egyik szerettem elesett otthon és ott is maradt, későn találtuk meg.
R.: - De nem ezért kerestük meg ezt a három gyermekes házaspárt. Ők találták fel és fejlesztették ki a készüléket és háttérrendszerét.
Kocsisné Szilágyi Gyöngyi: - Mesterséges intelligenciával foglalkozva el kezdtem gondolkodni azok, hogy hogyan lehetne egy olyan eszközt kifejleszteni és hozzá tartozó analizáló szoftvereket, ami tudna vigyázni például idős emberekre és ha baleset történik velük, vagy valami olyan élettani változás, akkor jelezne.
Kocsis Attila: - Én mérnök informatikusként végeztem és amikor összeházasodtunk, akkor a Gyöngyi ezt az álmát elmesélte és én is bekapcsolódtam ebbe, egy fejlesztést indítottunk.
Kocsisné Szilágyi Gyöngyi: - Úgy gondoltuk, hogy van egy kis tartalékunk, és folytatjuk, és nekivágunk, és hát utána egyre nehezebbé vált az út, ahogy mentünk előre. Egyre több anyagi és emberi áldozatra volt szükség és egyre nehezebb döntésekbe kényszerültünk bele. A társunk Mink Olivér, és ő neki is köszönhetjük azt nagy mértékben, hogy ez a cég létrejött.
Kocsis Attila: - Két évig tudtuk finanszírozni saját magunk a fejlesztést, utána viszont elfogyott ez a pénz. Próbáltunk ismerősök között is segítséget keresni, néhány jó módú embernek felkeltette ez az érdeklődését és így sikerült tovább lépni egy újabb holtponton.
R.: - A fejlesztés jól haladt, de falta a tízmilliókat. Állami támogatásra hiába pályáztak, befektetők nem vállalták a kockázatot, így jöttek a hitelek. Mindenüket kockára tették, míg végül százmillió forintos beruházással megszületett a telemetriás öv.
Kocsisné Szilágyi Gyöngyi: - Talán most van az a pont, hogy átlendültünk, most kezdenek bejönni azok a megrendelések, amikre számítottunk. Most érezzük azt, hogy a küzdelmeink talán megérte és gyümölcsöt is teremnek. Például most Angliában Gera Zoltán, mint partnerünk több piacot is feltárt és nagyon nagy az érdeklődés.
R.: - Íme az eszköz végső változata. Önök láthatják először, mert éppen forgatásunk alatt hozta meg a futár. Ez pedig a lelke, melyet szintén először mutatnak meg a médiának.
Kocsis Attila: - Ez a program, ami az adatokat méri ez egy USB vevőn keresztül jut be a számítógépbe. Ezzel a szerkezettel tudunk mérni élettani jellemzőket és kiemelném az EKG-t, bőrhőmérsékletet és ruha alatti hőmérsékletet, kinematikai jellemzőket, tehát gyorsulást, szögsebességet, mágneses térerősséget, és a csapatsportban használatos változatban pedig benne van egy elég precíz távolságmérő rendszer.
R.: - De hogy néz ki mindez a valóságban? Irány a Testnevelési Főiskola fővárosi laboratóriuma, ahol egy mit sem sejtő ifjú futballistán fogjuk tesztelni az övet. Mit tudsz erről a szerkezetről?
- Hát nagyjából semmit.
R.: - És mit vársz, mit fog kihozni eredményképpen?
- Hát elvileg megmutatja, hogy mennyire vagyok terhelhető.
R.: - A terhelés előtt egy hagyományos EKG készülékkel ellenőrzik az ő működését.
Petrekanits Máté: - Nyilvánvalóan itt a televízió miatt egy kicsit izgul, de ez is benne van. Elsősorban a szívét figyeljük, de ehhez mindenképpen mellék kell tenni az anyagcserét, a légzésfunkciót, és alapvetően a pszichés állapotot, de mivel párhuzamosan csináljuk ezeket a vizsgálatokat, össze tudjuk hasonlítani ennek az övnek a jeleit például egy konvencionális EKG jellel. Utána kimegy a pályára, akkor pedig azonnal látjuk azt, hogy mi történik vele. Állj föl légy szíves és nézd meg itt a gyorsulás mérőket. Abban a pillanatban mutatják, hogy mi újság van. Hajolj előre. Hopp, ott van.
Kocsisné Szilágyi Gyöngyi: - Vezeték nélküli átvitellel kijönnek a jelek innen a számítógépre, illetve hát a számítógépről akár több ezer kilométerre bárhonnan. Mondjuk a klub központban ül a vezetőedző és nézni tudja, hogy a játékosok kint a pályán, hogyan hajtják végre az edző gyakorlatokat.
R.: - Az öv eközben ontja az adatokat a számítógépre, szoftvere pedig elemzi azokat. A végeredményre várni sem kell, tesztalanyunk egészséges és megfelelően bírja a terhelést, még ha nyilatkozni nem is tud. Hallottad az eredményt. Mit szólsz hozzá?
Szabó Dávid, középpályás, Szent Pál Akadémia FC: - Örülök neki.
R.: - Erre számítottál?
Szabó Dávid: - Hát kíváncsi voltam az eredményre, de bíztam benne, hogy ez lesz a végeredmény.
R.: - Mindez csak egy változata volt az övnek. Külön típus készül a tűzoltóknak, katonáknak, sofőröknek, gyermekeknek, időseknek, betegeknek, sőt a lovaknak is. Hogy megtérül-e a Kocsis házaspár befektetése még nem tudni, de egy biztos, olyan dolgot valósítottak meg, ami a világon senki másnak nem sikerült.
Mv.: - Hámori József akadémikus, biológus professzort köszöntöm a stúdióban. Jó estét kívánok.
Hámori József, biológus, akadémikus: - Jó estét kívánok én is.
Mv.: - Professzor úr, nekünk alapvetően pozitív képünk van önmagunkról, gyakran emlegetjük a magyar szürkeállományt és gyakran emlegetjük a Nobel-díjasainkat, de milyen a magyar tudósok nemzetközi megítélése? Természetesen itt most azért az ifjabb generációra gondolok.
Hámori József, biológus, akadémikus: - Hát az ifjabb generációnak a megítélése külföldön, nyugaton, Amerikában, Németországban, esetleg Nagy-Britanniában azt kell mondjam, hogy nagyon jó, ugyanis nagyon sokan mentek ki és ezek között tényleg sokan meg is ragadtak ott. Akik már megragadtak, azok biztos, hogy jól dolgoznak. Egyébként több száz magyar kutató dolgozik külföldön, csak azért mondanám, mert ennek következtében nem furcsa az az adat, hogy ma Nyugat-Európában minden tízezer emberre, vagy ezer emberre körülbelül tíz kutató jut.
Mv.: - Magyarországon négy.
Hámori József, biológus, akadémikus: - Négy. Most tessék, hol a hiányzó hat? Tehát a hiányzó hat az szépen kiment. Itt kiképeztük őket, kimentek és nagyon sokan nem jönnek vissza, ez a probléma. Az, hogy kimennek, az nem baj. Sőt, az nagyon jó, de az, hogy nem jönnek vissza, az már igen.
Mv.: - És azok, akik kimennek, őket általában hívják vagy maguktól keresnek maguknak helyet külföldön?
Hámori József, biológus, akadémikus: - Hát mind a kettő. Tulajdonképpen akit már hívnak, az már rendben van, de rengeteg lehetőség van az interneten is, hogy ide lehet PhD-s tanulónak, és így tovább. Beadják a jelentkezést és aztán kimennek. És aztán, ha megragadnak, akkor két-három év után már viszonylag nehéz már visszajönni. Különösképpen akkor, ha olyan helyen dolgoznak, ahol nagyon jók a körülmények, tehát ahol tényleg tud kutatni, mert megvannak az eszközök hozzá. Míg itthon, ha hazajön, nem biztos, hogy az megvan. Tehát itt is van egy ilyen asszimetria tulajdonképpen, ami jelzi azt, hogy bizony itt még sok mindent kellene tennünk azért, hogy itthon maradjon az a plusz hat is. Ezzel együtt ..
Mv.: - Hát akkor nézzük meg, hogy mi az, amit teszünk? Ugye két éve, nem akarom félbeszakítani.
Hámori József, biológus, akadémikus: - Mielőtt még túl panaszkodnánk magunkat azt kell mondja, hogy van már lehetőség, ez például a Magyar Tudományos Akadémiának egy új programja.
Mv.: - Ezt akartam éppen megkérdezni.
Hámori József, biológus, akadémikus: - A Lendület program, ami tulajdonképpen nem egy tömeges visszaszívás, vissza agyszívás, ahogy mi nevezzük, de azért mégis egy modell arra, hogy hogyan kell és hogyan lehet a kiváló kutatókat nyugatról visszahozni Magyarországra, hogy itt működjenek, itt dolgozzanak. A Lendületben ..
Mv.: - 12-en vannak ugye most?
Hámori József, biológus, akadémikus: - Most összesen 12-en, de most indult a harmadik Lendület év, ez a mostani a '11-es, itt talán jóval több lesz. Itt ha jól tudom, ez az év már tíz újabb csoportnak a létezését vagy fölállítását fogja lehetővé tenni és az újdonság az, hogy eddig csak akadémiai kutatóintézetekről volt szó, tehát oda mehettek ezek a fiatalok a csoportjukkal, a következő esztendőtől, tehát szeptembertől kezdve a fele akadémiai intézet, a másik fele pedig egyetem. Nagyon fontos, mert az egyetemeken folyik a tudományos kutatásnak egy jelentős része ma is. Tehát annak ellenére, hogy az egyetemek bajban vannak, de azért még mindig. Úgyhogy én a Lendületről még talán annyit, hogy ez tulajdonképpen kis összegből megoldható dolog. A kis összeg alatt azt értem ..
Mv.: - Éppen kinek mennyi a kis összeg.
Hámori József, biológus, akadémikus: - Kinek mennyi, de hát ahhoz képest, hogy mennyit kellene tudományos kutatásra fordítani Magyarországon, egy-egy ilyen kutatócsoport az körülbelül 60 millió forintból dolgozik egy évben.
Mv.: - Igen, most 600 millió van erre, hogy ha jól tudom.
Hámori József, biológus, akadémikus: - 600 millió és most kaptunk 600 milliót, még eddig volt 500, most már 1 milliárd 100 millió a teljes, amiből ezek a csoportok működnek. Hozzá kell tenni, hogy hogy lehet őket hazahozni? Egyrészt olyan módon, hogy azt mondjuk, hogy te ide fogsz telepedni, itt kapsz egy labort, a laborhoz a megfelelő infrastruktúrát is meg fogod kapni. Plusz a fizetésed a duplája lesz a professzori fizetésnek. Na most tessék ezt elképzelni.
Mv.: - Mit szólnak ehhez a professzorok?
Hámori József, biológus, akadémikus: - A professzorok azt mondják, hogy rendben van, jó lenne, ha nekünk dupla lenne a fizetésünk, de legalább értelmes embereket hazahozunk és ezek az értelmes emberek, akik majd további pénzeket tudnak majd pályázni külföldi, mert hiszen erről is szó van, hogy nemcsak ebből a 60 millióból élnek majd, hanem abból a pályázati pénzből, amit az EU-ból, vagy .., vagy éppenséggel Amerikából pályázati pénzként hoznak haza. Tehát ez is nagyon fontos.
Mv.: - Professzor úr, a gazdasági élet szereplőinek lenne ezen a téren feladatuk?
Hámori József, biológus, akadémikus: - Hát nagyon is lenne. Egyébként a gazdasági élet szereplői már el kezdtek valami ilyesmit.
Mv.: - Egy-kettőt láttam, hogy nyújtanak támogatást kutatásra és fiatal tudósokat karolnak fel, de ez tömeges, vagy ez csak ilyen elszórt jelenség?
Hámori József, biológus, akadémikus: - Ez sajnos nem tömeges, de azért az Ericcsonnak a példája nagyon jó. Az Ericcson már ezelőtt tíz évvel elkezdte a dolgot, ezt a dolgot, hogy a fiatal tehetséges gyerekeket a Műegyetemről oda csábított magához itt a kutatóintézetbe. Itt van nem messze egyébként az Ericcson, a tévét mondom most, a tévéhez nem messze és ezeket a fiatalokat magasabb fizetéssel beíratta tulajdonképpen PhD-ra, tehát PhD kurzusra. Ezek itt elvégezték a PhD-t, közben dolgoztak az Ericcsonnak. Tehát kettős volt a haszon tulajdonképpen és ezt az Ericcson igazából nem igazából nemigen nagy befektetéssel meg tudta oldani. Tehát ilyenre szükség volna több is. Nokiára példának okáért. Tehát azok, amelyek erre képesek és amelyek ugyancsak meglátják a hasznot abban, a fiatal lehetséges tehetségeket felkarolnak és elindítanak ezen az úton.
Mv.: - Azok a fiatal kutatók, tudósok, akik elmennek külföldre és esetleg mondjuk ott is maradnak, mert nem kívánnak visszatérni, van ilyen is, elég sokan vannak, azok tulajdonképpen magyarnak számítanak, vagy pedig az ő tudományos eredményüket a befogadó ország magának vindikálja?
Hámori József, biológus, akadémikus: - Hát ő saját magát magyarnak számíthatja. Általában az a helyzet, hogy ezek, nekem jó néhány ismerősöm van kint, tanítványom is, akik kint maradtak és hát nagyon szépen dolgoznak odakint. Ők nagyon büszkék arra, hogy magyarok és általában magyarokkal tartanak kapcsolatot, de természetesen amikor publikációról van szó, tehát közleményről, ami azt demonstrálja, hogy kérem szépen, itt dolgoztam, akkor azt bizony a New York-i, vagy a Los Angeles-i intézetnek a fejléce alatt fog majd megjelenni. Tehát ott már mint amerikai fog szerepelni.
Mv.: - De egyébként nyilván azért hasznot is vagy hasznunkra is fordíthatnánk ezeken a külföldön megtelepedett ifjú kutatókat, hogy ha olyanfajta kapcsolatokat építenénk ki velük, ami Magyarországnak is hasznára válik. Ez működik?
Hámori József, biológus, akadémikus: - Ez meg is történik egyébként. Jó néhány, nem akarok most neveket mondani, de jó néhány tényleg befutott, már professzor szintű, tehát ötven év körüli kollegánk van, akik erre nagyon adnak egyébként, New York környékén, New Yorkban, tehát Amerikában, akik nagyon szívesen látnak vendégül, vagy Oxfordban például vendégül magyar fiatalokat. Egy-két évig dolgoztatják őket és utána azt mondják, hogy most pedig menjél haza egy kicsit, otthon is dolgozzál. Tehát van ilyen is most már hála istennek. Ez nagyon szívderítő, hogy úgy mondjam. Ilyen van, de ezt kellene tömegességgel tenni.
Mv.: - Professzor úr, köszönöm szépen, hogy itt volt. Sajnos lejárt az időnk, de azt reméljük, hogy lendületben maradunk ezen a téren is és előbb-utóbb hatalmas eredményeink lesznek. Köszönöm szépen.
Hámori József, biológus, akadémikus: - Én is köszönöm.