Te csodás... - Megvalósult és magvalósulásra váró tervek Budapesten 2011. április 04. 11:29
Mennyire életszerű az, hogy a Budai Vár oldalában a Tabánra néző oldalon szőlőtőkék legyenek?
A műsorvezető: GULYÁS ISTVÁN
Mv.: - Beszélgessünk továbbra is a családról. Előtte azonban nézzük meg Budapestet. Ugyanis bizonyára vannak olyanok nézőink között, akik látták, hogy szőlő nő a Budai Vár oldalán és ez nem mese, nem álom, hanem tényszerű valóság. Az egyik első lépése a Budapest megújítására tett kísérleteknek, de vannak tervek egy új gyaloghídra, a vár alatti pincesorra, sétálóutcákra és még sok másra. Tudós Ágnes mutatja be nekünk ezt riportjában.
Bojár Iván András, elnök, Szeretem Budapestet Mozgalom: - Az egész tervnek az alapját az, az adja, hogy tulajdonképpen most már nem kell attól tartanunk, hogy Budapest le fog maradni az európai városok között, mert már lemaradt.
R.: - A mi Belgrád rakpartunk most így néz ki, de könnyedén lehetne ilyen is. Az autós forgalom a föld alá kerülne és máris élhetőbb lenne. Ugyanez a budai oldalon, íme. A tervekből van még bőven, de tisztázzunk valamit, nem a nyomor álmodik, minden egyes lépés megtérülő fejlesztés és ha kívánhat is közpénzt, akkor is keveset. Ráadásul még az is elég gyorsan meg tud térülni.
Bojár Iván András, elnök, Szeretem Budapestet Mozgalom: - Szerintem ezeknek a dolgoknak a megvalósulásának a akadályát alapvetően szemléleti korlátok alkotják. Tehát az, hogy jaj, jaj, ne legyen, majd ide fogna jönni és jól fogják érezni magukat, úristen, mit fogunk ezzel kezdeni. Vagy majd át akarnak jönni a gyaloghídon és akkor majd mi lesz. Minek ide? Szóval olyan dolgok, amiken rengeteg város rég túlesett.
R.: - Pozsony, Párizs, Koppenhága, Nizza. No comment. A Vigadó téren állunk, az ott a Budai Vár, ahova a magyarok nem nagyon mennek, legfeljebb a turisták, de budapestiek biztos nem. A pesti gimnazisták 16%-a például nem járt még Budán. Persze ez nem nagy baj, agybaj. Nem normális dolgok ezek egy városban, főleg egy olyanban, ahol hemzsegnek a látnivalók, meg szerencsére a turisták.
Bojár Iván András, elnök, Szeretem Budapestet Mozgalom: - 202 millió emberről van szó egy évben, aki kizárólag buszon közlekedik, mert felszáll a buszra, felmegy a Várba, leszáll a buszról, visszaszáll, felmegy a Citadellára, leszáll, elmegy a Szent István Bazilikához, visszaszáll, megy a Hősök terére. Erre mind nincs szükség, Prágában nincsen az, hogy kettővel megy a turistabusz és mögötte őrjöng a város, hogy nem tudunk mozdulni. Hanem minden sétálásra van alakítva. Arról nem beszélve, Európa második legporszennyezettebb városa.
R.: - A virtuális és logikus városi túra ezennel kezdetét veszi.
Bojár Iván András, elnök, Szeretem Budapestet Mozgalom: - Most a Vigadó téren állunk, úgyhogy innen indul a gyalogos és kerékpáros híd, akkor innen 300 méter múlva megérkezünk egy olyan zöld környezetbe, ahol a budai szőlők újra vissza tudnak jönni. Tehát gyakorlatilag egy kőtengerből, egy városi kőtengerből 5 perc sétával egy gyönyörű ligetes természeti, rurális hangulatú történelmi hangulatú környezetbe tudunk eljutni.
R.: - Feltéve, ha a Várkert-bazárnak, ami 1878 óta, amióta léteik egy funkció nélküli élettelen hely, ezentúl feladatot adunk, lehetne pl. a Vár kapuja. Éttermekkel. Innen sikló vinne fel a Várba. Körben szőlőlugasok, mint ez. Egyelőre ez az egy hektárnyi van belőle kísérleti jelleggel. Innen pedig 5-10 perces séta a Tabán.
Bojár Iván András, elnök, Szeretem Budapestet Mozgalom: - Egy 3 hektáros terület kellős közepén vagyunk, pontosabban ez egy 3 hektáron terült a város közepén. Teljesen alulhasznosított, most dél van, gyönyörű idő, napsütés és sehol egy lélek. Gyakorlatilag sétatávban 12 percre vagyunk a Vörösmarty tértől, egyébként pedig egy világ választ el bennünket egymástól. Ha ezt a sétatávot, tehát biztosítjuk a kapcsolatokat, létre tudjuk hozni, akkor abban a pillanatban ez a hely egy óriási forgalmú nagyon izgalmas sajátos miliőjű dolog tud lenni. A Tabánra is egy úgynevezett tematikus fejlesztési elképzelés van. Nevezetes az, hogy ez a terület lehetne vagy legyen a magyar bornak az elmúlt 20 év agráriumának legsikeresebb termékegyüttesének a kirakata.
R.: - A hét magyar borrégió 22 borvidékét reprezentáló 22 borospincét lehetne itt elhelyezni úgy, hogy egyetlen fát vagy bokrot sem kell kivágni, ez az ötlet is nagyon komoly anyagi hasznot hozhatna a fővárosnak. Párizs és Bécs pl. gyarapszik is a saját borától bőven.
Bojár Iván András, elnök, Szeretem Budapestet Mozgalom: - Van Párizsban is szőlő, a Monmartre-on nagyon jól, iszonyú pénzekért aukcionálva adják el a picike utcasarkonyi területről lejövő bort, Ausztria legnagyobb szőlőtermelője maga Bécs város, ahonnan 1 millió palack bor jön le évente, tehát óriási gazdasági hozadéka is van.
R.: - Ideje hát nagyobb fordulatszámra kapcsolni Budapest, mert ki kell mondanunk, hogy lemaradtunk, lecsúsztunk, pedig az európai nagyvárosok között igenis verseny van. Ráadásul a fejlesztéseknek nem elsősorban anyagi, sokkal inkább agyi gátja van. Úgyhogy tisztelt városvezetés, ébresztő.
Mv.: - Nézzük a szavazás pillanatnyi állását, mai kérdésünk: önök szerint meg kell-e erősíteni a magántulajdon védelmét? Ha önök úgy gondolják, hogy igen, a jogos magántulajdon védelem ne legyen büntethető, küldjék az A-t, ha viszont azt gondolják, hogy egy ilyen lépés önbíráskodáshoz vezethetne, akkor elküldhették a B-t. A szavazás eddigi állása szerint egyébként nézőink 86%-a az A-ra szavazott, tehát azt mondják, úgy vélik, hogy az alkotmány védje a magántulajdon jogos védelmét.
Mv.: - A stúdióban Lackfi János. Gondoltad volna, hogy ennyire vezetni fog az A-szempont? Itt menet közben olvasgattam fel a chatről, jókat nevettél rajta
Lackfi János, író: - Igen, hát ez a megvédhesse magát valaki vagy ne azt zárják börtönbe, aki esetleg ijedtében odaüt, ezt úgy gondolta volna az ember, hogy jogos igény, hogy mondom, ez nagyon megint csak a konkrétumokon fog nagyon múlni, tehát olyan nehéz egy ilyen általános valamit adni, védhesse meg magát, de hogyan, mennyire gépágyúval, vállról indítható rakétával. Tehát ez a kérdés.
Mv.: - Ez azt hiszem a részletes, a törvényi szabályozás, ahogy ezt szokták csúnya magyarsággal mondani, majd ezt talán megoldja. 29 évig budapesti voltál, 11 éve zsámbéki vagy. Hogy tetszett ez az elképzelés, amit itt felvázoltak?
Lackfi János, író: - Nekem nagyon-nagyon tetszett, én láttam erre élő példákat is, talán az egyik legjobban Luxemburg tetszett, mert ott nem is volt annyira marketinggel, Luxemburg város, már egy homorú főváros, és ilyen gyönyörű magas hidak vezetnek át mindenütt rajta, tehát egy elképesztő nagy terek vannak a városon belül és ott tényleg ott voltak a kis szőlőskertek és az teljesen úgy néztek ki, nem is nagyon volt az designolva, hogy kinek, milyen kis bodegája legyen rajta, de azért mindenki igyekezett összekapni magát, hogyha a turista elmegy a kertje végébe, akkor ne legyen annyira borzasztó. Mert szerintem a turisták, agy én legalábbis, mint turista nagyon szeretem látni élni az embereket. Tehát, hogy én..
Mv.: - ..szerinted az életszerű, ha a Budai Vár oldalában a Tabánra néző oldalon szőlőtőkék vannak?
Lackfi János, író: - Meg lehet talán úgy csinálni, én abban reménykedem, hogy ilyen kis életminták legyenek. Aztán lehet, hogy mondom nagyon sterilre is meg lehet ugyanezt, és nagyon otthonosra is meg lehet. Hát a Tabánban valamikor a mi nagyapáink idejében gyakorlatilag ilyen falusi hangulat uralkodott.
Mv.: - Azért is kellett elbontani, már a 30-as években elkezdték a bontását, mert az..
Lackfi János, író: - ..igen, és akkor azt mesélte egyik ismerősöm, hogy ott szaladgáltak mint mezitlábas kisgyerekek és igen gyakran beinvitálta őket csak úgy találomra valamelyik jóasszony, és levágott nekik egy-egy veknit jó vastagon megkente lekvárral, és akkor szaladhattak tovább. Tehát én nem gondolom, hogy ezt vissza lehet hozni, de valami ilyesmiben lenne érdemes gondolkodni, hogy ne legyen feltétlenül nagyon steril és tényleg valamiféle képet arról is kaphasson az idei betévedő, hogy hogyan bóklásznak, éldegélnek itt a emberek, mert én azt tapasztalom, hogy az mindig nagyon érdekli az embereket. Volt egyszer egy ilyen roppant jó ötlet, valami tánctalálkozó kapcsán, ilyen kulturális idegenvezetés volt, tehát , hogy az ember oda, én is vezettem egy ilyen franciás csoportot, és odavittem el őket, tehát, hogy a turisztikait már rég látták vagy nem is annyira érdekelte őket, és odamentünk, ahova akartam, megnéztük a Rudas fürdőt, stb.
Mv.: - Ez nagyon fontos, hova viszed a gyerekeidet, a zsámbéki gyerekeidet hová viszed? Amikor eljössz turistáskodni Pestre? Mert ugye el szoktál jönni a fővárosba turistáskodni.
Lackfi János, író: - Igen, hát ez a turistalét egyébként ez gyönyörű, én azt is nagyon imádom, vagy veszek egy ásványvizet, egy szál kolbászt, meg két zsemlét és leülök valahova Mintha tényleg nem lenne sehova mennem Budapesten, mint ahogy tulajdonképpen nincs is. És ma pl. bejöttünk a gyerekekkel, eltévesztettünk egy dátumot, egy kiállítás megnyitóra mentünk volna, de már megnyílt a kiállítás és be is zárt..
Mv.: - ..akkor az tényleg nagy tévesztés volt.
Lackfi János, író: - Az, jól eltévesztettük. De ebből próbáltam erényt kovácsolni és akkor ott szépen az Országház környékén elkezdtünk egy nagyon jó szabadtéri fotókiállítást, egy fotópályázatnak a végeredményét láttuk, ez óriási dolog, ezt is láttam már európai nagyvárosokban, Párizsban. Brüsszelben, hogy kiállítanak ilyen vízhatlan képeken fotóanyagot, és utána lementünk szépen a Duna-partra, elsétálgattunk egészen a Cipőkig, és úgy élveztük a maga koszosságában, büdösségében is gyönyör várost.
Mv.: - Te budai gyerek voltál, budai úrifiú.
Lackfi János, író: - Hát mondjuk így, úrifiú, Máriaremetén laktunk, ami ma a Rózsadomb-2-nek számít, mert egy utcára három államtitkár vagy volt államtitkár esik olyanok az utcák, hogy lehetne rajt biliárdozni is, és nagyobbak a házak, mint a telkek természetesen, de ezrét senki sem szól. Akkoriban még ilyen kicsit lepukkant külváros volt. Bizony volt ilyen köszörű nyüszítés, amit most betiltottak hogy nem szabad köszörülni. És én aztán később hódítottam meg egyetemista koromban a várost és azért is vannak olyan nosztalgikus érzéseim Pesttel kapcsolatban.
Mv.: - Hát ez nagyon érdekes, izgalmas volt egyébként az is, hogy a pesti középiskolások 16%-a még nem volt Budán, ez egy picit engem megdöbbentett. Gondolom téged is. De sajnos ennyire volt időnk, kedves János, nagyon szépen köszönöm, hogy eljöttél hozzánk. Köszönöm, hogy elmondtad az emlékeidet, meg a véleményedet. Úgyhogy találkozunk legközelebb.
Lackfi János, író: - Jó éjszakát mindenkinek!
Mv.: - Köszönöm.